frat boy / h.s (magyar fordítás)

16. fejezet

Harry és én csendben üldögéltünk az autóban a házuk felhajtóján, várva, hogy az eső elcsendesedjen.

„Figyelj," Kezdte telefonját nyomkodva. „Lesz itt holnap este egy buli."Nem igazán tudtam elképzelni, hogy egy újabb partijára menjek, azok után ami Alexal történt legutóbb.

„Tudom, hogy nem szereted ezeket a bulikat, de ez sokkal jobb lesz, mint az eddigiek."Felé pillantottam. Ha Harry velem van tudtam, hogy nem történhet semmi baj. Engem figyelt, de egy csomó házim volt.

„Biztos vagyok benne, hogy szuper lesz, de annyi házim van-"

„Avery, hagyd az iskolai dolgokat. Érezd jól magad egy kicsit." Harry játékosan megütött az ülésen átnyúlva.

Ránéztem és elnevettem magam. „Rendben. Elmegyek."

Harry mosolya még szélesebb lett. „Vegyél fel valami szűket és neon színűt."

Hirtelen visszahoztak a szavai. „Mi? Miért?"

„Ne kérdezősködj, csak öltözz szűkbe és neonba." Vágott vissza.

Megvontam a vállam ezzel megadva vereségemet. „Jó, majd találok valamit, azt hiszem."

Harry kitekintett az ablakon a bejárati ajtó fele. „Akkor holnap találkozunk."

Bólintottam, majd kiugrott az autóból és a bejárati ajtóhoz rohant. Ahogy ajtót nyitott egy srác adott át neki egy telefont, az arckifejezése pedig másodpercek alatt változott át. Becsapta maga mögött az ajtót.

Be kellene mennem, hogy mi a baj?

Csak hagyd őt egyedül... Voltál már vele a héten eleget.

Leparkolva az útról visszaindultam a kampuszra. Hosszú volt az út. Nagy a forgalom, és az egyetlen amire gondolni tudtam az a csókunk Harryvel... Harry most tényleg megakart csókolni. Nem egy hülye partijáték miatt...

Valóban meg akart csókolni.

Megcsókolt.

Leparkoltam a kollégium előtt és befutottam az épületbe, még mielőtt eláznék a szakadó eső alatt. Vártam a liftre, ami emeletekkel feljebb állt meg, és ahogy az ajtaját néztem egy fiú tűnt fel mellettem. Rápillantottam. Magas volt, nagyon magas. Fekete haja és élénk zöld szemei voltak. Eléggé elveszetten tanulmányozta a kampusz térképét.

„Elvesztél?" Kérdeztem, őt figyelve.

„Öhm," Hezitált körülnézve pár másodpercig. „ Igazság szerint, igen."

Felé léptem. „Melyik szobában vagy?"

„Itt azt írják a 317B szobában."

„Az az én emeletemen van," Nevettem mielőtt folytattam, „Erre, kövess." Bólintott, majd nem sokkal utána megérkezett a lift. Belépve a kettes szint számát nyomtam meg.

„Hogy hívnak?" Kérdezte összehajtva a térképet, amit a hátsózsebébe csúsztatott.

„Avery." Válaszoltam mosolyogva.

Lassan bólintott. „Garrett vagyok. Sok mindent hallottam már rólad, Avery." Felkaptam a pillantásom a földről, majd kinyílt a liftajtó és kiléptünk rajta. Mit hallott rólam?

„Oh, igen? Mint például?" Kérdeztem olyan udvariasan, ahogy csak tudtam.

„Tudod, drog..." Válaszolt kurtán.

Oké, felidegesített. Ő hozta fel a témát, akkor miért nem mondja el, hogy mit hallott?

Körülnézett, mielőtt behelyezte a kulcsot a zárba. „Alex a testvérem." Éreztem, ahogy csomó keletkezik a gyomromban és hátráltam tőle egy lépést.