Már a második nap megsértődtél. Valami nagyon apróságon, amit nem is sértésnek szántam. Nem érdekelt, hisz ekkor már beléd voltam esve. Úgy voltam vele túllépünk rajta. Ígyis lett. Már az este újra azt ígérted nekem, amint visszajöttem a nyaralásomból elviszel egy olyan helyre randizni, és olyan bánásmódot fogok kapni, mint még soha. Még a csillagokat is leígérted nekem, és igazi pillangókat csaltál a hasamba. Emlékszem, hogy a mind a 3 óra hívást folyamatos mosolyom kísérte. Nem bírtam abbahagyni, ha tudtam volna is újra megnevetettél. Imádtalak, talán túl hamar is, de mindennél jobban.
Eljött a harmadik nap. A már tegnapról ismert "Jó reggelt manóm"-mal köszöntöttél. Tudtad, hogy imádom ha így hívnak, még ha nem is voltam a tied, mindent megtettél, hogy úgyérezzem magam. Éppen csak hogy hazaértél, megint veszekedtünk. Ismét megsértődtél valami apróságon, amit követően én is. Kezdett elegem lenni, csak nem húzhatod fel minden piciny dolgon magad. Kicsit nehezebben mint tegnap, de ismét túl lendültünk rajta. Ismét egy 3 órás hívás következett egészen este háromnegyed 10ig. Te már 10kor aludtál ezen a napon, pontosan 8 órát, hogy aztán reggel nyugodtan mehess futni, majd kondiba. Ismét a még hívásban okozott pillangóimmal búcsúztam el, azt képzelve, nem lesz több veszekedésünk.
