Fallen Angel (Magyar Supernatural fanfiction)

1. fejezet - A találkozás

A fiúk a kollégiummal szemközti útszakaszon parkoltak le. Kiszállva a kocsiból, Dean egyből a csomagtartóban lévő fegyverek után nyúlt.

- Dean, mégis mit csinálsz? - kérdezte Sam habozva.

- Ugyan már, Sam! Nem vagyunk már dedósok.

- Nem is ezért szóltam.

- Hát akkor? - töltötte meg Dean a fegyverét.

- Arra még nem is gondoltál, hogy esetleg elvehetik tőlünk? Kész őrültség lenne egy egész fegyverraktárral a kezünkben berontani egy lánykollégiumba.

- Nekem aztán nyolc - vont vállat Dean szórakozottan.  - Akkor csak egy-egy fegyvert viszünk, plusz a démonölő varázsbicskát. Így már megfelel?

- És ha még így is...

- Mi "és ha még így is"? Mióta lettél ilyen beszari?

- Egyáltalán nem vagyok az - fordította komolyra a szót Sam. - Mindössze csak elővigyázatos.

- Jó, rendben. Ha ez jobban megnyugtat... Ha netalántán lebuknánk, hogy fegyver van nálunk, akkor csak előkapjuk a jól bevált jelvényeinket, és ennyi.

- Látom, te semmit sem bízol a véletlenre. De ugye tudod, hogy ez elég érdekes lesz...

- Most már megint mi az? - kérdezte Dean szemforgatva.

- Komolyan, Dean? Az FBI egy lánykollégiumban? - húzta fel Sam a szemöldökét.

- Jobb, mint a semmi - nevetett Dean, majd elindultak a kollégium bejárata felé, zsebükben két fegyverrel és a démonölő tőrrel.

Az úton átérve Dean szeme előtt Lisa tekintete jelent meg, amikor pár napja elbúcsúztak egymástól. Az idősebbik Winchester arckifejezése komorabbnál komorabb lett. Sam észre sem vette bátyja érzelmi változását. Kinyitotta Dean előtt az ajtót, az idősebbik testvér azonban megtorpant a küszöbön.

- Na, ez az, amire sohasem vennének rá - morgott Dean magában.

- Ezt meg se hallottam - jött Samtől a válasz, aminek hallatán bátyja egy grimaszt vágott. - Ugyan már, Dean, Castiel okkal küldött ide minket.

- Jah, persze. Azért, hogy elhurcoljuk innét az állítólagos - ki tudja - milyen távoli unokatestvérünket. Mintha nem lenne elég gondunk így is.

- Bárhogy is lesz, velünk jön. Különben is, már mindent elrendeztünk. Akkor kellett volna nemet mondanod.

- Ezt most úgy mondtad, mintha én lennék a hibás még azért is, hogy a világra jött.

- Dean... én nem hibáztatlak semmiért sem, de akkor legalább hagyd abba a morgolódást, oké?

- Cöh... - Majd vállat vont. - Remélem, tudod, hogy rengeteg dolgunk lesz vele. Bízom benne, hogy nem egy műkörmös cicababához lesz szerencsénk.

A fiúk addig-addig vitatkoztak, míg a portás egy kissé csípősen meg nem szólította őket:

- Elnézést, uraim! Csak beszélgetnek a nyitott ajtónál, vagy esetleg be is fáradnak a kollégiumba?

Sam biccentett egyet, majd egy lépéssel már bent is voltak a fényben úszó előtérben. Az egyetem leánykollégiuma nemhogy kívülről, de belülről is hatalmasnak tűnt. A két testvér egymásra nézett, amikor meglátták a kollégium előterét: a helyiséget egy hatalmas, csillárhoz hasonló lámpa díszítette, a falakon különféle ereklyék és festmények lógtak; a bejárattal szemben a feljárat kétfelé ágazott - mind a jobb, mind pedig a bal oldali lépcső a diákok szobáihoz vezetett -, míg a bejárat mellett volt a porta, hasonlóan a szállodákhoz.