Hope és Castiel egymásra néztek. Mintha egymás gondolatában olvastak volna, a lány már épp szólásra nyitotta volna a száját, ha Dean mobilja – tökéletesen időzítve - meg nem csörrenik. Az idősebbik Winchester felsóhajtott, majd a telefon kijelzőjére nézett: Sam volt az.
- Hé, Sammy! Hogy telt az estétek? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán. Hope szemforgatva megrázta a fejét: Deant mégis mióta érdekli az, hogy kinek milyen volt az éjszakája? Minden egyes másodperc elteltével a Winchester fiú arca döbbentebbnél döbbentebb lett. – Hogy mi? Pamela? (...) Sam, muszáj idejönnötök! Mind a négyeteknek. Ez már nekem sok. (...) Rendben, rendben, viszont én és Cas egy-két napra elmegyünk itthonról. Rufus adott egy kis melót, szóval... (...) Mmm, akkor valamelyik nap találkozunk. Szia! – Majd lerakta a telefont, és elképedve az asztalnál ülőkre meredt. – Pamela lát.
- De hát ez fantasztikus! – állt fel a székéből mosolyogva Hope.
- Igen, de ha azt nézzük, hogy hogyan gyógyult meg, nem hinném, hogy olyan mesés dolog lenne – vakarta meg az állát elgondolkodva Dean.
- Tommy? – kérdezte Hope sóhajtva.
- Honnan tudtad?
- Ha még mindig igaz, akkor ő az Antikrisztus. Képes lehet bármire démoni erejétől függően. Vagy talán nem? De ha már négyévesen ilyenre képes, akkor...?
- Mi lesz vele pár év múlva? – szólalt meg Castiel is összeszűkült szemmel.
***
NASHVILLE, TENNESSEE
Az idősebbik Winchester fanyalogva lépett be a helyi elmegyógyintézet üvegajtaján. De amint egy pillanatra a barátjára nézett, kihúzta magát, és minden kényelmetlenséget elhessegetve a portán lévő nővérhez sétált.
- Jó napot! Én Smith ügynök vagyok, ő pedig a társam, Young ügynök. Szintén az FBI-tól – mutatták fel mindketten a jelvényüket.
- Jó napot! – köszönt a barna hajú lány is, arcán apró döbbenettel. – Az FBI...? – dadogta. – Csak nem történt valami... gyilkosság?
- Nyugodtan biztosíthatom afelől, hogy ilyesfajta eset nem történt az intézmény területén – szólalt meg mély, kellemes hangján Castiel. Dean, ha nem FBI ügynökként állna barátja mellett, hatalmas vigyorral veregette volna meg a férfi hátát. Nem hitte volna, hogy Castiel ilyen könnyen kezeli majd a helyzetet emberként. A Winchester fiú már most látta, hogy jó vadász válik a barátjából: persze egy kis segítséggel. – Viszont – folytatta a férfi komoly arckifejezéssel –, beszélnünk kell az egyik betegükkel.
- Ohh... Azt hiszem... ennek nincs semmi akadálya – válaszolt dadogva a lány, de már nem meglepettségében, hanem zavarában. A fiatal nővért látszólag teljesen elvarázsolták a férfi zafírkék szemei: egy pillanatra sem vette le róluk a tekintetét. Még a férfi mellett álló "Smith ügynökről" is megfeledkezett.
YOU ARE READING
Fallen Angel (Magyar Supernatural fanfiction)
Fanfiction"Az életre nincs elég idő, életünket idő nélkül éljük, hideg terek fagyott falainak négyszögében, ahol szerelmeinket is elfelejtjük. Könnyű lenni létezni, de élni nehéz." A történet első szála a bostoni Welley leánykollégiumban indul útjára, ahol a...