Fallen Angel (Magyar Supernatural fanfiction)

46. fejezet - És ennyi!

Már hetek teltek el azóta, hogy Dean álmában Amy teljesen más szerepben tűnt fel, mint a valóságban. A fiatal vadászt a hajnali órákban újabb valóságnak tűnő képek ejtették rabul olyannyira, hogy percek múlva a nappali szőnyegén találta magát. A nagy huppanás hatására felriadt álmából, és bosszankodva a mellette lévő kanapéra nézett.

– A francba – morogta, majd nagy nehezen feltápászkodott a földről, és a fürdőszobába sétált. Halkan megnyitotta a csapot, majd némi hideg vízzel leöblítette az arcát. Miután rendbe hozta magát, két kézzel a mosdókagylóra támaszkodott, és elgondolkodva a tükörképére meredt.– Őrület – suttogta, miközben a fejét rázta. – Miért pont Amy? Ez valami próbatétel akar lenni? – kezdte emelt hangon a tükörképét kémlelve, majd gyorsan el is hallgatott, nehogy felébressze a többieket. – Jó, okés. Végül is, ez teljesen normális, hogy az öcsém csajával vannak elég... ömm... élvezetes álmaim. Mégis mi a fenét csináljak, hogy elmúljon? – nézett gondolkodva maga elé, majd ismét a tükörbe. Kezdte kellemetlenül érezni magát amiatt, hogy a tükörképével beszéli meg mindezt. – Nem nézhetek rá úgy, mint egy nőre. Jobb lesz, ha elmondom Samnek az eddigi álmaimat és... – Majd gondolatmenetét hirtelen egy halk csörömpölés és egy nő alig hallható szitkozódása szakította félbe. Amy – hasított Deanbe a felismerés. 

A lány hangja hallatán legszívesebben elrejtőzött volna. Bárhová, hogy elkerülje ezt a találkozást, de talán most jött el az ideje annak, hogy vele is tisztázza a dolgokat. Nem akart galibát. Pláne nem Sammel, és pláne nem Amy miatt. A filmekben sem szokott jóra vezetni az ilyesfajta háromszög.

Az idősebbik Winchester mély levegőt vett, gyorsan összeszedte magát, és mit sem sejtve kilépett a fürdőszobából, de Amy nem volt sehol sem. Ezzel ellentétben halk pakolászás, vagyis inkább keresgélés zaja ütötte meg a fülét, ami egyenesen a konyhából szűrődött ki. A kanapén heverő párnája alatti pisztolyáért nyúlt, majd lassan a konyha bejáratához sétált, és amilyen gyorsan csak tudta, felkapcsolta a villanyt. Félig-meddig meglepetten pislogott a lányra, aki az alsó kitárt szekrényajtó mellett térdelt.

– Dean, nyugi! Csak én vagyok – emelte fel védekezésképpen mindkét kezét a fiatal nő.

– Talán keresel valamit? – kérdezte felvont szemöldökkel a fiú. Megpróbált teljesen hidegen viszonyulni a lányhoz, de miután észrevette, hogy Amy ugyanazt a fekete motorosruhát viseli, mint álmában, akarva-akaratlanul egy halk sóhaj hagyta el a száját.

– Nem tudod véletlenül, hogy Bobby hol tárolja a "különleges szerkentyűit"? Már majdnem kész vagyok a mocimmal, és el szeretném vinni egy próbakörre, de egy franciakulccsal nem vagyok kisegítve – forgatta kezében a szerszámot.

– Sajnos nem tudom, de talán segíthetnék – vetette fel ötletként Dean, mire a fiatal nő elmosolyodott és felállt, hogy a hátsó udvarra siessen, de a fiú megállította. – Amy!

Most vagy soha! – gondolta Dean magában.

– Igen, Dean? – kérdezte mosolyogva a fiatal nő.

– Én... ömm... mondanom kell valamit...

– Csak nincs valami baj?

– Oh, nem. Igazából nem is olyan nagy dolog, csak... – Bökd már ki! – kiáltotta egy belső hang a fejében, de a helyett, hogy rá hallgatott volna, beszéd helyett inkább cselekedett. 

Szinte még gondolkodási időt sem adott magának. Gyorsan kellett döntenie, hiszen legbelül tudta, hogy mi lesz majd Amy reakciója. Még magához sem húzta a lányt, de ajkai már a fiatal nőét keresték. Egy pillanat elejéig szinte majdhogynem azt a szenvedélyt érezte, ami álmában mindkettejüket átjárta. De balszerencséjére ez a valóság volt, nem pedig az álomvilág.