A tünde és a vadász • Befejezett •

34.

Rhys szemszöge:

- Laer? - csak egy pillanatra fordultam el tőle és ő..
- Felség nyugodjon meg . A herceg csak elaludt a fáradtságtól minden rendben van vele !- bele se tudok gondolni hogy milyen fájdalmai lehetek teljesen normális hogy fáradt a teste .
- Hagyjuk pihenni ! Addig is foglalkozunk ezzekkel a gyönyörű szép gyermekekkel. - szerelemem mellé ültem lányommal a kezembe . Laer szülei addig a fiúnkat vették gondozásba . Annyira hihetetlen hogy már itt vannak közöttünk ezek a kis csodák.

Laer szemszöge:

Sír a gyermekem én pedig aludtam.. mégis hogy lehetek ennyire rossz szülő? Miért aludtam? Mennyi ideig hagytam magukra őket ?
- A gyermekeim!- ültem fel egyből az ágyból, nem kellett volna . A hasam szét fog szakadni ez sokkal rosszabb érzés mint maga a szülés.
- Lassan babóca! Egy órája szültél nem szabad még ennyire hirtelen mozdulatokat tenned !- fordultam egyből a hang irányába . Rhys itt ült végig mellettem? Az ott a kezében a gyermekem? Hol a másik kisbaba ?
- Kisfiam! Nyugodj meg mindkét gyermeked éppségben van !- indult meg felém anya a kezében ott van a másik pici csomag .
- Hiányzott már nekik az anyjuk. Nagyon büszke vagyok rád kincsem! Gyönyörű szép gyerekeknek adtál életet. - ült ugyanúgy mellém mint Rhys .
- Meg akkarod fogni őket?- ezt a kérdést most komolyan feltette?
- Anya..- ott van az arcán az a jól ismert huncut mosoly.
- Máshogy kérdem . Meg tudod őket egyszerre fogni ?- valahogy megoldom.

- Igen ! Ugyan abban a pillanatban szeretném látni őket ..- dőltem az ágytámlának .
- Akkor először oda adom neked én aztán Rhys . - aprót bólintottam majd érkezett is az első csomag. Istenem hogy mennyire apró.
- Szólj ha nehéz lesz számodra a két kicsi !- újból bólintottam Rhys lassan a bal kezembe helyezte a másik kicsit.
- Rhys! Annyira gyönyörűek. Egyszerűen szavakat nem találok rájuk ..- elsírtam magamat. Olyan sok időt kellett várni rájuk és végre itt vannak .. a kezemben tarthatom őket .
- Igen ! Tudod az anyjuktól örökölték!!- csókolt nyakamba szerelmem. Mindkét gyermek olyan csendes és azok a hatalmas szemek csak is minket bámulnak.
- Nyűgösek voltak mert sok ideig nem láttak téged. Ahogy a kezedbe fogtad őket egyből megnyugodtak.- simitott fiam fejére anya .
- Nem szeretném megzavarni ezt a jelenetet de a babáknak enniük kellene . - azóta nem kaptak tejet mióta aludtam.
- Anya.. - néztem rá segélykérően .
- Rhys-on kívül menjenk ki mindenki.- jaj ne ..
- Jól van kicsim segítek.. bár ebben őszintén nem igazán tudok.. Rhys fog az egyik kicsit . Laer te pedig szépen húzd fel a polodat.- miért kell felhúzni a pólom?
- Szoptatni fogod őket , butus..