Egyre jobban remegek és őszintén nem tudom hogy miért . Nem félek .. valamire így reagál a testem . Rhys hirtelen megállt abban amit tett és aggódva tekintet rám .
- Félsz Laer!? - kérdezte lágy hangon és arcomra simitott az egyik kezével. Megráztam a fejemet de a remegésem attól még nem állt el . A férjem lassan mellém ült és ölébe húzott.
- Nem csinálok semmit, ma . - az utolsó szót megnyomta. Mellkasába bújtam ő pedig erősen magához ölelt .
Érzem szapora szíverését vagy talán a sajátomat hallom ennyire. Istenem minden elrontottam . Könnyeim lassan utat törtek maguknak. Mi a fene történt velem, előtte nem voltam ennyire érzékeny. Vagy talán lehet csak mivel egyedül voltam nem éreztem ennek a súlyát.
- Miért sírsz Laer?!- kérdezte lágy hangon majd arcomat felhúzta , így egy vonalba volt majdnem a fejünk.
- Sajnálom !- csak ennyit tudtam mondani ..
- Mit is ?!- kérdez nyugodtan.
- Azt hogy nem tudtam teljesíteni a nász éjszakai...- bennem ragadt a szó amikor szája az enyémel lágyan érintkezett.
- Semmi baj , elég sok alkalmunk lesz pótolni !- mondta el hajolva majd a fülemhez hajolt . Azt hittem mondani akkar valamit de tévedtem . A fülem mögé nyomot egy csókot amitől egy sóhaj szaladt fel belőlem.
- Imádom ezt az édes hangodat!- mondta mely hangal . Ezt fokozta az hogy egyenesen a fülembe mondta .
Enyhén meg remegettem .
Lágyan hátra döntött azt hittem újra kezdjük azt amit elkezdtünk , de tévedtem . Mellém feküdt oldalt majd magához húzott , érzem hogy a tagja a fenekemenk nyomodik. Őszintén nem kicsit nagy és kemény...
- Rhys!- mondtam sóhajtva .
- Nyugi van pici !
ESTÁS LEYENDO
A tünde és a vadász • Befejezett •
Fanfic"Élt egyszer egy gyönyörű fiatal fiú , ki olyan tiszta volt mint a hegyi patak tavasszal. Tünde volt ő bizony. Nem egyszerű , az biztos ő a tünde király egyetlen fia. Sok ifjú hajadon fiú vetette már rá a szemét , persze senki sem nyerte el a szívét...
