A nap hátralévő része egész nyugis volt, ugyanis mindig olyan helyen voltak óráim, aholfeltünés nélkül át tudtam osonni a folyosókon.Az ebédszünetben írtam Jin hyung-nak egy üzenetet, hogy ne várjon rám mert én most nem vagyok éhes. Furcsálta ezt és meg is kérdezte, hogy minden rendben-e, hiszen mindig együtt szoktunk ebédelni.Persze én megnyugtattam, hogy nincsen semmi baj. Nem szeretném ha bárki is tudna arról, hogy én valaha is beszéltem a rosszfiú banda legújabb vezetőjével.
De ők ezt nem így gondolták.
Éppen a következő órámra mentem volna, amikor Yeonjun és két csatlósa felém közeledett.Egy elég kihalt folyosón voltam, ugyanis ilyenkor mindenki az ebédlőben van.Előre tudtam, hogy most nem fognak kegyelmezni és valószínűleg nagyon meg fognak verni, ezért elkezdtem futni ahogy csak tudtam. De sajnos ők sokkal gyorsabbak és erősebbek nálam, ezért hamar beértek, amikorkinyílt mellettem egy ajtó amin az új diák lépett ki.
-Hé, JeongGuk!-szólt neki Yeonjun egyik bandatársa. Szóval így hívják JeongGuk. Feléjük majd felém fordult, de én elkezdtem tovább szaladni, mert talán tudok egy kis időt nyerni magamnak. Ha még ő is elkezd utánam futni, akkor biztos vagyok benne hogy ez lesz életem utolsó napja. De ennél sokkal furább dolog történt.
-Miért üldözitek?-kérdezte ijesztő hangján.
-Mert egy buzi, nyomorult stréber, akit ma még nem vertünk meg!-hallottam távolról Yeonjun gúnyos hangját. Amióta idejárok azóta vernek engem. Sosem adtam rá okot, de ők mindig megszégyenítenek, van amikor nyilvánosan is.
-Ó, értem! De ahhoz lesz nekem is egy két szavam!-mondta JeongGuk, amitől annyira meglepődtem hogy elestem saját lábamban. Mikor felálltam nem csak én vágtam döbbent képet, hanem Yeonjun-ék is. A sokból visszatérve a bandavezér erélyesen megszólalt.
-Most jól figyelj! Ne merj engem még egyszer hátráltatni, mert rosszul fogsz járni! Akkor verem meg ezt a semmirekellőt, amikor csak akarom. Ennek még apja sincs hogy megvédje, annyira elbaszott. Bár szerintem ha látná az apja fiát, akkor önként akasztaná fel magát!-nézett az én irányomban.
Könnyek gyűltek a szememben, amik szépen lassan lefolytak arcomon. Igen, az édesapámat gyakran hozzák szóba mert tudják hogy ez nálam mindig is érzékeny téma volt. Amikor apukám autóbalesetett szenvedett, én vettem fel a telefont, ahol közölték hogy már a helyszínen életét vesztette. Kiskorom óta kísért a tudat, hogy aznap este miattam hagyta el otthonát.
És ekkor egy olyan dolog történt, amire soha nem számítottam volna. JeonGguk tenyere Yeonjun arcán csattant. Pár másodperc múlva ezt követte legalább még tíz, de ekkor már a másik kettő is beszállt. Pedig jobban tették volna, ha kimaradnak ebből. Percek múlva mind a három fiú véres arccal feküdt a földön. JeonGguk-nak néhány karcolás látszódott csak az arcán. Én még mindig sokkosan álltam egyhelyben és nem voltam abban biztos, hogy ez tényleg megtörtént. JeonGguk...megvédett engem!?Lassan felállt a földről és elindult felém. Ekkor én elkezdtem hátrálni, mert biztos voltam abban hogy most fog engem agyonverni.A tekintete sötét volt és tekintélyt parancsoló, amitől én még jobban megijedtem, de hamarosan a hátam nekiütközött a falnak. Nem tudtam elmenekülni előle, ezért felnéztem szemeibe, amik még mindig sötétek voltak. Egyszer csak felemelte véres öklét, ami miatt én automatikusan becsuktam a szemem, de pár másodperc múlva egy hatalmas csattanást hallottam közvetlenül mellőlem.
Lassan kinyitottam szemeimet, de nem hittem nekik. JeonGguk ökle a falba volt csapódva, amit valószínűleg annyira erősen ért az ütés, hogy megrepedt.
-A francba veled! Elveszed az eszemet!-suttogta. Én meg majdnem elájultam. Ezt elkönyveltem egy félrehallott mondatnak. Megint kezdtem kellemetlenül érezni magamat, mert nagyon közel volt hozzám. Éreztem leheletét arcomon és az illatát, ami egyszerűen megnyugtatott.
-Jjjj...jeongGuk...néztem szemeibe, amik mintha meg-meg csillantak volna.
-Mmm...miért?-csak ennyit tudtam kinyögni, mert egyszerűen hihetetlen volt számomra az amit tett.
-Hogy miért? Én sem tudom! De ezt ne merd senkinek elmondani, mert ha megteszed te nem úszod meg egy sima veréssel!-váltott fenyegetővé, ami miatt egy hatalmasat nyeltem. Csak bólogatni tudtam, hogy megértettem.
-Nem hallottam!-emelte fel a hangját, amitől rögtön görcsbe rándult a gyomrom.
-Iiii...igen! Nnn..nem m..mondom e..el.-suttogtam.
-Jó fiú!-mosolyodott el amitől nekem pirulni kezdett az arcom. Ellépett tőlem így kiszabadultam fogságából.
-Kkk..köszönöm!-mondtam, amivel még magamat is megleptem. Most vettem csak észre, hogy mind két karja tele van tetoválással, ami nagyon jól állt neki. Mivel meghallottam a csengőt, ezért meghajoltam előtte és elkezdtem futni a termem felé...Várjunk csak?! Mit csináltam?! Meghajoltam előtte?! Jaj ne...tényleg nagyon béna vagyok! Olyan mintha behódoltam volna előtte. Sokat nem tudtam ezen gondolkodni, mert hamarosan bejött a tanár és már kezdődött is az etika.
Writer.sama
YOU ARE READING
at first sight | Jikook
RomanceLétezik igaz szerelem első látásra? Két ismeretlen szív vajon összetud fonódni egy pillantás alatt? Ha kíváncsi vagy az iskola új tanulója és Park Jimin történetére, akkor itt a helyed. A történet homoszexuális és helyenként felnőtt tartalmat tarta...
