at first sight | Jikook

our hearts are united

Megálltam.

-Jjj...jeongGuk tt..te e..ezt t..tényleg k..komolyan gg...gondolod?-gyűltek könnyek a szememben.

-Ss..soha s..senki nn..nem mm..mondott m..még n..nekem ilyet? V..vagy cs...csak m..meg akarsz?-folytak a könnyeim végig az arcomon. Az utca kihalt volt rajtunk kívül senki nem járt erre a hideg miatt. Nem éreztem még soha ilyet. Nem tudom miért, de félek. Félek hogy csak viccel velem, vagy hogy csak játékként tekint rám. De amit ezek után mondott az minden kételyemet eloszlatta.

-Jimin. Amit mondtam az igaz és komolyan gondoltam. Amikor megláttalak ma, valami megmagyarázhatatlan érzést éreztem a mellkasomban. Soha nem éreztem még ilyet. Valami azt súgja hogy mindentől meg kell hogy védjelek! Valami azt súgja hogy te vagy. Te vagy az akire mindenki vár életében. Ilyen mindenkinek csak egy van. Én úgy döntöttem téged választalak. A szívem elkezdett dobogni miattad. Senki se vehet el tőlem már! A szívünk egymásra talált és egybeforrt. Az enyém vagy örökre!-ennek hallatán én elkezdtem keservesen sírni. Én is ezt érzem. Hamarosan két kezet éreztem a derekamra fonódni és egy izmos test ölelt magához. Könnyeim még mindig folytak, de JeongGuk illata megnyugtatott és lassan ráemeltem tekintetemet.

-Kkk...köszönök m..mindent!-suttogtam elcsukló hangon.

-Baby ne sírj, jobban szeretem amikor elpirulsz!-simogatta meg az arcom, majd hosszú csontos ujjaival letörölte könnyeimet.

-Gyere menjünk hozzátok, mert megfázol!-fogta meg kezem, ami csak most tűnt fel, hogy az elveszik az övében. Még a keze is izmos. Erre a gondolatra bevillant valami, ami miatt szinte megint lángolt az arcom. Csak nehogy meglássa.

-Baby mire gondoltál hogy ilyen piros legyél?-kérdezte egy perverz vigyorral. 

 -Ssss..ssemmire!-dadogtam. 

-Talán este kipróbálhatnánk.-kacsintott. Én pedig félrenyeltem a saját nyálamat. Kicsit megütögette a hátamat, amitől megnyugodott a légcsövem. Ő csak mosolygott majd folytattuk tovább utunkat, de valamit igazán furcsának találtam...

-JeongGuk...t..te h..honnan t..tudod, hogy m..merre lakom?-kérdeztem.

 -Nem tagadom követtelek egész nap titokban, egészen hazáig.-mondta teljesen nyugodtan, mintha ez olyan természetes lenne.

-Tttt..te kkk...követtél ee..engem?-néztem rá rémülten.

-Igen és érdekelne ki volt az a fiú, akivel hazajöttél?-szorított megint egy kicsit a kezemen. Szegény Jin hyungra is féltékeny.

-Ő, az egyetlen barátom Seokjin hyung, akit kiskorom óta ismerek. De olyan nekem mintha az anyukám lenne nn..ne aggódj!-néztem félve rá. Látszólag megnyugodott, mert elkezdte simogatni a kezemet.

-Bízok benned szívem!-mondta lágy hangon, amitől jóleső borzongás futott végig a hátamon. Pár perc múlva megálltam a házunk előtt és elindultam felfelé a bejárat előtti lépcsőn. JeongGuk úriemberek módjára előre engedett. Miután felértem, kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. JeongGuk az előbbi helyemet nézve még mindig a lépcső előtt állt, perverz mosollyal a száján, amit nem tudtam hova tenni. A következőt meg még inkább nem.

-Mondd csak kicsim...sportolsz valamit?-kérdezte levakarhatatlan mosollyal a fején.

-Iiii...igen kiskorom óta balettozok.-válaszoltam pirultan. JeongGuk olyan perverz fejet produkált, hogy majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

 -Baby...úgy érzem hasznát fogod venni a hajlékonyságodnak!- mért végig, majd megnyalta ajkát. Nekem ezzel ellentétben teljesen kiszáradt a szám. A fejem majdnem füstölt, úgy égett.

-Eeee..eerre gy..gyere.-indultam el a gardrób felé, ahol levettük kabátjainkat és cipőinket, majd a bevásárlással elindultunk a konyha felé.

-Aa..akkor én elkezdem a vacsorát, ny...nyugodtan ülj le.-mondtam, majd indultam is a szatyrokkal a konyhapult felé. Elkezdtem elővenni a hozzávalókat a Doenjang-jjigae-hoz, de éreztem hogy JeongGuk bizony nem a nappaliban ült le, hanem itt. Mivel állandóan szuggerált, hátranéztem rá. Beharapott ajkakkal nézett rám, amitől nekem megint a fejembe ment a vérem. Így inkább folytattam a főzést, ugyanis körülbelül egy óra múlva hazaér édesanyám. Már felvágtam az alapanyagokat és éppen a megfelelő edényt kerestem, ami miatt le kellett hogy hajoljak, amikor egy mély morgást hallottam magam mögül. Ahogy ki szedtem a főzőedényt, megfordultam de jobban tettem volna ha inkább nem teszem. JeongGuk az asztalon könyökölt perverz vigyorral a képén egy banánostej és egy telefon társaságában. Az utóbbival pont engem videózott. Én kidülledt szemekkel néztem rá. Ő...őő most k..kkomolyan egész végig videózott engem? Inkább visszafordultam és csináltam tovább az ételt, nehogy meglássa megint a lángoló arcom. Amikor már csak főtt a jjigae én meg kavargattam, egyszer csak egy nagy test préselődött hozzám, aki átkarolta a testem és a hasamat kezdte simogatni.

-Jjjj...jeongGuk-sóhajtottam.

-Baby hívj csak Jungkook-nak vagy apucinak.-suttogta a fülembe, amitől a kezem megállt a kavargatásban és pillangók kezdtek röpködni a hasamban. A helyzeten az sem segített, hogy Jungkook benyúlt a pólóm alá és úgy kezdte simogatni a hasam.

-Ah...baby olyan vékony vagy és gyönyörű.-morogta a fülemben. Halkan elkezdtem sóhajtozni, mert nagyon jólesett amit csinált velem. Egyszer csak hallottam egy kisebb köhintést, ami miatt gyorsan megfordultam és megláttam édesanyámat a szobába, aki mosolyogva nézett minket.