at first sight | Jikook

dinner

-Megzavartam esetleg valamit?-kérdezte anyukám egy mindentudó mosoly mellett. Pirult arccal néztem Jungkook kezeire, amik még mindig öleltek engem.

-N...nem anya d..dehogy is! N..ne haragudj! -néztem szemeibe.

-Jó estét hölgyem, én...-nézett rám Jungkook mosolyogva-a fia párja vagyok Jeon JeongGuk.-hajolt meg édesanyám előtt, mellém lépett és összekulcsolta a kezeinket. Úgy érzem ezentúl állandóvá fog válni a pirulásom.

-Istenem...felnőtt a fiam. Gratulálok!-jött oda hozzánk és mindkettőnket jól megölelgetett. De aztán eltűnt az arcáról a mosoly.

-Jimin, szeretnék veled egy nagyon fontos dologról beszélni, de mivel JeongGuk is már ezentúl a családunkhoz tartozik, ezért szeretném hogy mindketten hallanátok.-mondta feszülten.

-Nagyon kedves öntől , hogy a családjának tekint engem.- nézett anyámra Kook. Várjunk Kook? Ez mondjuk aranyos becenév, remélem neki is tetszeni fog.

-Ugyan JeongGuk nyugodtan szólíts anyának.-mosolyodott el. Láttam Jungkook-on, hogy megfeszült, de bólintott.

-Gyertek üljünk le!-mondta anyukám, majd bementünk a nappaliba és helyet foglaltunk.

-Tudod Jimin, egy pár napja mondtam, hogy az egyik kollegám elutazik Busan-ba egy három hetes céglátogatásra.Mint ma kiderült nem tud menni, mert lebetegedett és a főnökség engem kért meg erre.-mondta szomorúan.

-Úgy gondoltam, mivel jövőhéten kezdődik a téliszünet így nem lenne gond belőle ha elmennék, ezért elvállaltam.-mondta.

-Nem haragszol rám?-kérdezte. Nekem pedig lefolyt arcomon egy könnycsepp, hiszen még egy ilyen helyzetben is az én véleményemmel foglalkozik.

-D..dehogy is anya!-borultam nyakába. Anyukám bizalmával sokan visszaéltek az évek alatt, ezért nagyon féltem őt. Nem szeretném elveszíteni őt is.

-Köszönöm fiam!-nézett szemeimbe, majd Jungkookra és intett neki is, hogy jöjjön ide. Így már hárman öleltük egymást, amikor is Kook megszólalt.

-Tudjátok ez rengeteget jelentett nekem, ugyanis én sose ismertem az édesanyámat.-mondta szomorúan.

-Anyám belehalt a szülésbe.-mondta, amitől nekem összeszorult a szívem és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyi borzalmat kellett átvészelnie. Hirtelen felindulásból a nyakába fúrtam fejem és egy jó nagyot szippantottam mámorító illatából.

-Sajnálom édesanyádat!-szólalt meg eomeoni (édesanya). Kook csak bólintott egyet és folytatta a hátam simogatását.

-És mikor indulnál Busan-ba?-kérdeztem meg.

-Holnap hajnalban kell elmennem a reptérre, hogy elérjem a gépet.-sóhajtott egyet.

-De ne búsulj Jimin, úgy érzem jól meglesztek nélkülem is...talán túl jól is.-mosolyodott el anyukám, amikor Kook keze derekamra siklott.

-Aaa...anya n..ne h...hozz zavarba!- pirultam el.

-Bocsánat fiam és JeongGuk...szólíts Min-seo-nak.-mondta anyukám.

-Köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy!-mosolyodott el Kook is.

-Főztem vacsorát, szóval szerintem együnk nehogy kihűljön.-mondtam vidáman.

-A fia egy igazi konyhatündér!-nevetett Jungkook. Miután felálltunk a konyha felé vettük az irányt, ahol gyorsan megterítettünk édesanyámmal és már szedtem is a tányérra jjigae-t.

-A kedvencem Jimin! Köszönöm.-nézett rám hálásan anya. Neki kezdtünk az ételnek de Jungkook az első falat után letette a kanalat.

-Kicsim...ez-bámult rám. Én nagyon megijedtem, hogy nem ízlik neki.

-Nn...nem ízlik? Cs..csináljak mást?-kérdeztem ijedten.

-Ez...valami kurva finom!-mondta Jungkook. Ahogy kimondta ezt, anyukám majdnem belefulladt az ételbe úgy elkezdett nevetni.

-Kkk...köszönöm.-égett megint a fejem. A vacsora további része jó hangulatban telt, sokat nevettünk, persze anyukám kérdezgetett minket, hogy hol találkoztunk, mióta vagyunk együtt, amiben Jungkook nemes egyszerűséggel hazudott, de úgy érzem nagyon jól elbeszélgettünk. Kook háromszor evett annyira ízlett neki. 9 óra körül anyukám elment készülődni a holnapi útjára, én pedig mosogatni kezdtem. Már csak pár tányér volt hátra, amikor Jungkook, úgy mint délután mögém lépett és elkezdett simogatni.

-Hol is tartottunk baby-morogta rekedtes, mély hangján. A keze megint a pólóm alá került, ezzel kicsalva belőlem sóhajokat.

-Khookh-sóhajtottam.

-Kook?-kérdezte.

-N..nemh thetszikh?-szomorodtam el.

-De kicsim nagyon.-majd kezét félgömbjeimre helyezte, amitől megugrottam picit hiszen ismeretlen ez az érzés számomra.

-Ah...baby annyira jó popsid van-mondta majd elkezdte markolászni, amit én egy kisebb nyögéssel díjaztam. Befejeztem a mosogatást, ezért elzártam a csapot és levettem a mosogatókesztyűket a kezemről. Jungkook egy mérges szusszantással adta tudtomra nemtetszését.

-K..kook még nem is tudom hány éves vagy.-lepődtem meg saját mondatomon.

-É..és tudod igazából nem sok mindent.-fordultam meg karjaiban.

-Megértem szívem. Engedelmeddel bemutatkozok. Jeon JeongGuk vagyok 18 éves, aki egyedül él Seoul-i hajlékában. Egyke vagyok és apámmal tartom a kapcsolatot. A régi iskolámból azért rúgtak ki, mert...-itt rám nézett.

-Megígéred hogy bármit mondok szeretni fogsz azok után is?-kérdezte.

-I..igen m..megígérem!-mondtam félve.

-Azért rúgtak ki, mert megöltem egy embert.

Writer.sama