Bemutatkozás

81 4 0
                                    

Heló, az én nevem [Név]!
Nagyon szerettem volna bekerülni a Hope's Peak Akadémiára bejutni mint mások,de ezen a napon kaptam egy levelet hogy felvettek az iskolába!Valamit elfelejtettem!Az Ultimate tehetségem az a Művész.Tudom hogy ez semmilyen tehetség,megértem.Kiskoromban mindig azon álmodoztam hogy én leszek az Ultimate Balszerencsés.Miért akartam az lenni?Mert kiskoromban NAGYON sokszor történt az hogy Pl: Eltörtem már 2-ször is a jobb lábam,többször is estem el a saját lábamban úgy is hogy csak álltam.De amikor 11 éves lettem egyre jobban tűnt el a balszerencsém ami nekem nagyon rosszul esett.

De ma reggel felkeltem,felöltöztem a hűtőből vettem sajtot és vajat és egy kenyeret az asztalról.Aztán amikor kész lett a szendvicsem megettem ahogyan mindenki szokta.

Bepakoltam  a lila táskámba amiket szerettem volna vinni és elindultam a Hope's Peak iskolába.Nekem is közel volt az iskola mint más  könyvekben.

Mentem és mentem de nagyon féltem,de közben nagyon izgultam is.
-[Név] nyugodj meg-mondtam ezt magamnak.
Addig mentem hogy valaminek nekiütköztem.
Olyan érzés volt mintha gondoltam volna hogy ez lesz.
-Jól vagy?Egy kicsit magamban voltam borulva.Hogyha tudnád mi az Ultimate tehetségem akkor megértenéd-mondta az az ember akibe nekiütköztem.
-Jól vagyok köszi.Én is pont nem figyeltem-közben ő felemelt engem.

Amikor megláttuk egymást 10 másodpercig semelyikünk nem szólalt meg.

-Hová is akartál te menni?Lehet hogy pont oda ahova én is-kérdezte ő aki közben felkapta a táskáját.
-É-én a Hope's Peak-be, mert te?
-Oh,pont én is oda tartok!Ez milyen szerencsés fordulat!
-Hát igen,de én annyira nem szeretem a szerencsét...-mondtam én közben sétáltunk az iskola felé.
-Mi?Te nem szereted a szerencsét?Ezt hogy érted?
-Hát kiskoromban mindig is az Ultimate Balszerencsés szerettem lenni de...
-Mi de?Olyan kíváncsi vagyok, mi történt utána?
-Hát...11 éves koromban valamiért elváltam tőle amit nem is értek.

Amikor ezt mondtam pont odaértünk az iskola elé.

-Hát akkor majd máskor találkozunk-mondtam én
-Ja igen,de lehet hogy talán egy osztályba fogunk járni-amikor ezt elmondta egy kicsit nevetett és elment.

Az csak a szerencsén múlik.

Aztán én is elindultam az iskolába.


Sziasztok!Tudom hogy ez rövid lett de én  nagyon lusta vagyok így lehet tudni hogy nem olyan hosszúak lesznek a részek így ezt nagyon sajnálom.

Miért?(Yandere Nagito X Reader)Where stories live. Discover now