-Hogy vagy itt Nagito?!
-Én mindig itt voltam-mosolygott rám.
Volt mellettem egy kis éjjeliszekrény,ami nem volt teljesen odatolva a falhoz.Na ott volt Nagito.
-Miért vagy itt?!
-Hát...egy kicsit mérges vagyok rád
-De meghaltál volna!
-De akkor meghaltam volna.Ami nekem jó lenne.
-De Nagito!!!
És egy ajtónyitást hallottam.
-[Név]-san te kivel beszélsz?
-N-Nagito?
Odanéztem a szekrény mögé,de semmi nem volt ott.
-Hogy kerültél oda??
-Én csak hallottam,hogy valakivel ordibálsz.
-Lehet hogy csak képzelődtem...
-[Név]-san jól vagy?
-I-igen...De miért?
-Mi miért?
-Miért akarod megölni magadat?
-Már mondtam [Név]-san.6 embert megöltem és ha meghalok se-
-De akkor is emlékezni fogok!
-Ezt mondtad előzőleg is...
-De most mi lesz?
-Ha meggyógyulsz kiviszlek téged.
-De Nagito!Veled biztos nem megyek!
-De miért [Név]-san?Mi lesz ha újra ez megtörténik-és elővett egy kést.
-T-te megőrültél?!
-Nem,csak te nem akarsz jönni velem.
-D-de-
-Velem akarsz jönni vagy...
-Ahj...-néztem el-de szerintem most menj,mert megtalálnak itt a többiek.
-Miről beszélsz?
-Keresnek téged.
-Akkor én megyek...Szia [Név]-san.
Ezután kiment.Én pedig ott feküdtem.
Pár nap eltelt,és már kimehettem az épületből.
Már pakoltam be a táskámba,de valaki rámnyitott.
-Na szia [Név]-san!Jól vagy?Mert én jól!
-Aha.
-Most mi a baj?
-Nem akarok veled menni!
-Ohh,sajnálom ez a lehetőség jött.
Így elindultunk,de valami történt.
-Nagito egyáltalán hova megyünk?
-Majd megtudod.Ezt pedig bocsásd meg.
És egy injekciót adott meg.
Egyre sötétebb lett.
Miért tette ezt Nagito?
"Pár„ perc után felébredtem.
-Hol vagyok?
-Otthon-mosolygott rám Nagito.
-Hogy hogy otthon?!
-Otthon,édes otthon,hamár én inkább a sósat szeretem.
-M-most miről beszélsz!?És miért altattál el?!
-Mert egy kicsi gondba keveredtünk..
-M-mi az Nagito?
-Hogy valami történt a Hope's Peaken.
-Mi?
-Azt mondták,hogy valamit kiraktak,azt hiszem azt hogy egy személy...Hmm....hmmm...áhá!Izuru Kamakura!Ő volt az!
-Mi van?!
-Megölt 15 embert!
-Mi?!
-Úgy nevezik,hogy Ultimate Remény.
-He?
-És az egész osztály eltűnt...
-Mi van?
-De én túléltem,és még van bennem Remény,mint neked is!
Én még mindig levoltam sokkolva.
-Jól vagy [Név]-san?
-M-megfogunk halni..!
-N-ne ess kétségbe!!
-De Nagito!!Meghalunk!
Ezután kaptam egy pofont
-Nem fogsz meghalni [Név]-san!Hogyha én itt leszek,akkor nem fog semmi történni!
-Tényleg?
-Szerinted?Szeretlek [Név]-san,ahogyan láthattad.
Ezután odamentem,és megöleltem.
-Oké,de ne öld meg magad.
-Ígérem.
Sziasztok!Most olyan sokat nem fogok írni,mert nagyon elvagyok foglalva.
Így ma sokat írok,és naponta egyet kirakok,hogy ne unatkozzatok(de én inkább csak unatkozzált írok,mert csak te nézed ezeket❤️)
