Egy napig ott maradtunk.Egy kicsit aggasztott Nagitonak a viselkedése...mintha ő is olyan lenne...
De akkor elmondta volna,ugye?Nem azt mondta,hogy szeret engem?
Nem egy ágyban aludtam,de reggel mellette ébredtem.
-N-Nagito?!H-hogy keresel itt?
-Ohh,jó reggelt [Név]-san...
-Miért vagy mellettem?!
-Szerintem leestem-mosolygott rám,de olyan lenne,mintha belenne rúgva(😂)
-Nagito jól vagy?Nagyon furcsá-
-Én?Jól vagyo-ok...
-Aha,akkor nem-felálltam,és kimentem a konyhába.
Mi baja lehet?!
Aztán valaki megfogta a vállamat.
-Nagito!Mit csinálsz?!-megfordított engem,és megcsókolt.
-Szeretlek...
-De én ezt nem!-elengedtem őt,és ellöktem-Te most mit csinálsz?!Mi a bajod Nagito?!
-Hát...
-Ez nem te vagy!Te egy kedves ember vagy!Nem egy ilyen-
-Más vagyok...Hmm...Hmm.,,Hmm...Hmm...
-Mi az?
-Akkor...
-Mi akkor?!
-Más leszek.
Nem értettem ebből semmit.Semmit az ég vilàgból semmit.
-Mi van?
Ezután felállt,és felment.De mosolyogva.Hamár mindig mosolyog.
Ettem valamit,és leültem a kanapéra.
De egy hangot hallottam fentről.
Gyorsan felmentem,és kiakartam nyitni az ajtót,de nem nyílt ki.
-Nagito nyisd ki!
-...Miért is?
Ha?Válaszolt?Nem szokott...
-Mire készülsz?!
-Más vagyok,mint régen.Nem tudsz semmire számítani.
-Ezt most mié-
Egy bomba.Egy robbanás.Tényleg nem számítottam arra.
De hát miért teszi ezt Nagito?
-Khmm...N-Nagito...
-Ha?Még élsz?Ahhj...Nemár!
-M-mi?
-Sokáig tartott megcsinálni,és nem is haltál meg!?Ebben nincs semmi kétségbeesés!
-De te nem is sze-
-Hazudni mindenki tud [Név].
Ő is az...100%...Nem tenné meg ezt...Igaz?
-Nem hallasz?Hát oké...Szia.
-Ne!Várj!
-Na mi van?Mostmár hallasz engem?
-Tudom hogy te is az vagy...De te belülről segítettél nekem,hogy ne legyek olyan...tudom.
-N-ne-
-Nem ölne meg,nem lenne ilyen személyiségű,és nem azt mondaná,hogy [Név]!
-...Tudom is-sóhajtott egyet.
-Mi?
-Ahogyan mondtam,hazudni mindenki tud,mindenki is.[Név]-san,tudd azt,hogy én mindenre képes vagyok.
-De akkor-
-Semmi bajom nincs,de egy gond van...Az a bomba igazi volt...
-Mi?!
-Sajnál-
-De akkor tudják hogy itt vagyunk!
-Hát igen...
Ezután egy hangot hallottunk lentről.
-Jönnek már...De Nagito mit csináljunk?
-Feladjuk...
-Mi?!De te nem szoktad feladni!
-Hát igen...De amikor rossz dolog fog történni veled,akkor gondolj rám.
-Miért?-már könnyek jöttek a szememből.
-Majd rá fogsz jönni...
Ezután már a lépcsőnél hallottunk egy hangot.
-Ezt is bocsássd meg majd [Név]-san..
-Mi?Miért?!
-Itt van!
-Ki?!
Akkor még nem tudtam,mi történik...
Megláttam őket.Őket,az osztálytársaimat.
Más ruhában voltak.Nem voltak sokan,csak Ibuki,Mahiru,Teruteru ,és Nekumaru
-T-ti vagytok azok?Ibuki?Mahiru?Teruteru ?Nekumaru ?Mié-
-Tessék.Itt van ő.Itt van amit megígértem neked-mondta Nagito,és megfogta a vállamat.
-Miért teszed ezt?
-...
Láttam,hogy ő is sír....de miért teszi ezt?
-Köszönjük!-mondta Ibuki,és hozzámjött.
-Ibuki?Miért teszitek ezt?
-...-megfogta a kezemet,és jó erősen kivittek a házból.
Hátranéztem,de nem láttam sehol Nagitot.
Ezt most miért tette?Hova visznek engem?
