Megöleltem Nagitot.
-Én mindig ott leszek.
-T-tényleg?
-Igen.De nem sz-szerelemből!-pirultam el.
-Gondoltam [Név].
-De Nagito,szerintem menjünk haza.
-Igazad van [Név].Milyen sok remény van benned...
-Mi?
-S-semmi...
Ezután haza indultunk.-Nagito neked van háziállatod?
-Nincs.De volt egy kutyám...
-Volt?M-meg-
-Igen-sóhajtott egyet-egy nap elütötte egy teherautó...
-Sajnálom...
-És neked?
-Nekem?Nekem nem volt...Az anyukám alergiás volt a macskára,és a kutyára.De nem is engedték meg,hogy kapjak más állatot.
-Ohhh.[Név],itt van a házad,ugye?-mutatott egy házra.
-Nagito!Az nem is az enyém!A következő az.
-Jah.Nem tudtam,hogy melyik az.Bocsá-
-Semmi baj-mosolyogtam rá.
-Hát akkor én megyek-mondta Nagito-Szia [Név]-s-nem tudta tovább mondani,mert én bementem.Leültem a kanapéra,és elkezdtem tv-zni.
De megcsörrent a telefonom.
Mégegy új üzenet tőle.-Elengem van ebből!Nem fogom megnézni!
De mégegy üzenetet kaptam.Aztán mégegyet.
Pár perc után,már semmi nem jött.-Végre!Nem jö-
Valaki hív...
Egy ismeretlen számról...Felvettem...
-K-ki az?
-Sonia vagyok![Név],nem írta ki a nevemet?
-Nem...
-Nagyon ilyedt voltál.Jól vagy?
-Igen...csak-
-Szomorú vagy Mikan halálán?
Úristen tényleg.Annyira törődtem Nagitoval,hogy elfelejtettem...
-Aha...
-Nyugi [Név].Semmi baj nem lesz...
-Igazad van.Mostmár semmi baj nem fog történni...
-Hát akkor én leteszem.
-Szia Sonia!
És letette.Szegény Mikan.Leültem a kanapéra,és tovább néztem a tévét.
Aztán újra csörgött a telefon.
Felvettem.-Mi az So-
-[NÉV] SEGÍTS!-hallottam meg Nagito hangját.
-M-mi történik?!
-V-VALAKI MEGAKAR ÖLNI!!!
Tényleg.Az a gyilkos tudja,hogy Nagitoval lógtam...
-H-hol vagy?!
-E-ELRABOLT...
-És mit látsz?
-MINTHA EGY SIMA HÁZ LENNE(nem tudom miért naggyal írom🥹)
-Egy sima ház?Mindegy.Te,aki megakarja ölni Nagitot,az hagyja abba!
Nem hallottam semmit.
-Nem hallja?!
-...-és egy nagyon hangos nevetést hallottam(nem olyan Nagitos hang volt)
-M-mi?
És letette.-Egy nevetés?Honnan tudjam,hogy ki az?!
Erre ráírtam.-Mit tettél Nagitoval?!
-Majd megtudod🙂Miért kell egy mosolygós smileyt küldeni?!
Ezután eldobtam a telefonomat,és elkezdtem sírni.
-Miért kell ezt tenni a barátaimmal?!Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?Miért?!
Ezután 1 óráig sírtam,aztán lefeküdtem aludni.Reggel nagyon lassú voltam.Majdnem ott felejtettem a kajámat.Majdnem leégett a rántottám.
Elindultam szomorúan.
Senkivel se találkoztam.
Amikor beértem a terembe,akkor mindenki boldog volt.(most tényleg.Szegény Mikan senkit nem érdekelt😩)Pár óra elteltével valaki hozzám jött.
-[Név],jól vagy?-kérdezte Sonia.
-Nem.Nem,nem,nem,nem.
-Nyugodj meg [Név]!Mi a baj?
-M-meghalt...meghalt...
-Ki halt meg?
-N-Nagito...
-Mi?!Meghalt Nagito?!-kérdezte hangosan Sonia.
-Mivan?Meghalt Nagito?!-kérdezte Hinata-Nem gondoltam,hogy most ő jön...
-Hagyjatok magamra...
Ezután megcsörrent a telefonom.-Nem halt meg.
Nem halt meg?!Mi van?!
-Megszökött...Olyan hülye vagyok!
Megszökött?!Akkor meg hol va-
Ezután egy ajtónyitódást hallottam.
-N-Nagito?!