Miért halt meg Mitarai is?
Összeestem,és elkezdtem sírni.
-Nyugodj meg [Név]-bátorított Sonia.
-De kettő ember is meghalt!
-Ezt hogy érted?
-Mennem kell-ezután felálltam,és elszaladtam.
Közben megcsillant a telefonom.
-HAGYJ BÉKÉN TE...FIÚ!-ezután eldobtam a telefonomat.
Hazamentem,és mindent bezártam.
-Miért,miért,miért,miért?!
Ezután egy ajtórecsegést hallottam.
-Ki az?!
Kinyitottam az ajtót,és egy macskát láttam lent.
-Szia cica,mit szere-volt a szájában valami.
A telefonom...
-E-ezt honnan tudtad...
Ezután elszaladt a macska.
És mégegy üzenetet kaptam.
Az első:
Tessék?!Byakuya?!Ahj...azzal a da.Mindegy. Hogyha nem tudod,hogy miért öltem meg még Mitarait is,azért mert ott volt ő is.
Ez olyan jó szórakozás!
A második:
Ne legyél rám dühös [Név]-san!Eldobtad a szegény telefonodat...De ez a cuki kis macska segített nekem,és megmutattam,hogy hova vigye.Nagyon okos macska.
Bárcsak lenne egy háziállatom...
Háziállat?Nagyon máshova vitte...
Ezután ettem egyet,és lefeküdtem...
A következő napokon szomorúak voltunk,és egy ember nem jelent meg.Nagito.
A következő napon nagyon mérges voltam már Hinatára.
-Hinata!Mit csináltál Nagitoval?!
-Semmit.Mert?
-Már 3 napja nincs itt!
-Lehet hogy beteg.
-Ohh,igazad van,bocsi.
-Ennyire szereted,vagy mi?
-N-nem!-pirultam el.
Ültünk az egyik órán,és kicsöngettek.
-S-szia [Név]!N-nagyon s-sápadtnak tűnsz-mondta Mikan.
-Jól vagyok...
-Tch.Most tényleg igaza van-mondta Fuyuhiko.
-B-b-beviszlek a rendelőbe.
-Ahjj.Jó.
Ezután elindultunk Mikannal a rendelőbe.
-Hmm..N-nem vagy l-lázas.
-Akkor meg?
-N-nagyon szomorúnak t-tűnsz.V-valamitől félsz?
-Igen.Hogy újra meghal valaki...
-M-m-meghal?!?-annyira megilyedt Mikan,hogy elájult.
-Jaj ne!Mikan elájult.
Felraktam az egyik ágyra,és elindultam szólni a többieknek.
-Lányok,fiúk van egy ki-mondtam volna,de valakit megláttam-N-Nagito te hogy nézel ki?!
-Ohh,szia [Név]-mondta sápadtan.
-Miért vagy ilyen s-sápadt?!
-Miért ennyire fontos!?
-[Név],valamit akartál volna mondani?-kérdezte Sonia.
-Elájult Mikan!
Ezután mindenki (kiv.Nagito:) mert ő csak sétált) elindult a rendelőbe.
Nem hittem újra a szememnek.
Bevolt teljesen kötözve Mikan.
-Mi?!?!?Meghalt?!-kérdeztem kétségbeesve.
-Szerintem igen-mondta szomorúan Sonia.
Ki lehet ez?!Ez már nem vicces!
Szóltunk a tanárnak,és stb.
Így szomorúan mentünk haza.Én egy kicsit később mentem,mint a többiek.
-Nagito?Te még nem indultál haza?
-Hm?[Név]?És te?
Mégjobban sápadt volt.
-Nagito te mit csinálsz itt?
-Öhmm...
Ezután elővett egy kést.
-T-te?!
-Igen...vagdosom magam..
Levette a pulcsiját,és a karja tiszta vér volt.
-Vagdosod magad?!
Azt hittem,hogy ő az az ember...
-Senki nem a barátom...persze mert én egy szemét vagyok,
Odamentem hozzá és adtam egy pofont.
-Nem vagy szemét Nagito!Én itt leszek neked barátként...
-Tényleg?
-Igen.
Ezután megöleltem.
Mintha mit sem tudtam volna,hogy ki lenne az a gyilkos...
