Hawkinsból Londonba Eddievel

1. Az első nap

New Yorkból hawkinsba költöztünk igazából nem is értettem mit keresünk itt amíg apám el nem szólta magát hogy pókeren elbukta a házunkat hát igen a szerencse játék. ilyen sajnos ha nem vigyázol. Hamar veszítesz...szóval vettek egy kérót a suli közelében és most itt vagyunk hawkinsba ebbe a semmit mondó kis városba ahhol még az ágg is rezzenéstelen. Vágjunk is bele a minden napi életembe elnézést még nem mutatkoztam be Lea vagyok
Lea davis apám végre talált egy jó munka helyett a várostól nem messze anyám pedig a könyvtárban dolgozik
****
(Reggel) lea! 15 perce szól az ébresztőd nem akarsz még felkelni... a párnámba dünyögve feleltem vissza anyámnak hogy megyek.
Olyan komásan lépkedttem lefelé a lépcsőn hogy majd nem le estem. anya mérgesen nézett rám
-mi az? Kérdeztem tőle össze húzott szemöldökell
-most ment el a buszod
-tessék? Kérdeztem tőle
itt a reggelid! Na most nyomás a kocsiba apád elvisz
Beszáltam a kocsiba és apa így szólt:
- egy kicsit hamarabb is felkelhetnél nem késhetsz el az első napodon!
-már úgy is mindegy mormogtam az orrom alatt. Én csak néztem a tájat és az utat egyszer csak apa vesz egy nagy kanyart szóltam hozzá ilyedten
- jezusom apa miért vezetsz így ?
- késésben vagyok na itt a táskád
Szeretlek! Nyomott egy puszit a homlokomra
- én is...