Hawkinsból Londonba Eddievel

17. Menekülés a valóság elől.

Másnap reggel felkeltünk felöltöztünk aztán le mentünk reggelizni. Majd béreltünk egy kocsit és elmentünk szétnézni a városban meg néztük a big bent. A londoni kastélyt. Át mentünk a Tower bridgen. Aztán Eddie kitalálta hogy üljünk fel a london szemére ami ugye egy óriás kerék amitől egy kicsit féltem de lassan ment így jó volt. Később kiderült hogy Eddie vett egy jegyet egy előadásra a londoni nemzeti színházba aminek nagyon örültem hiszen én is színész szeretnék lenni és ahogy sétáltunk voltak olyféle tablók amiken a férfi színészek szerepeltek akik játszottak itt ebben a színházban. Köztük volt Joseph Quinn, Evan Peters, és Robert Pattinson is. És még sok más jó színész aztán átfutottam a női részleghez is ahol híres női színészek képei voltak köztük:
Emma Watson, Helena bonham carter és Jenna Ortega és még sok szép színésznő. Aztán vissza mentem Eddiehez és besétáltunk a színpadhoz és a székekhez majd helyet foglaltunk.
-Mit nézünk meg?
- Hát....most kivételesen nem a hogyan keféljem addig Lea Davist amíg a nevemet nem sikoltozza... hanem a Can We Talk About This?-t
- Beszélhetünk erről? Érdekes cím de jól hangzik...

***
Tíz perc múlva elkezdődött az előadás és megjelentek a színészek a színpadon. Csalódott voltam mert nem volt ismerős arc a színpadon de nagyon jó színészek voltak igaz hogy angol volt az előadás de értettem amit mondanak,olyan jó volt hallani azt a brit kiejtést imádtam. Az előadás közben végig fogtam Eddie kezét örültem hogy itt van velem igaz hogy ő annyira nem szerette a színházakat de még is elhozott tudta hogy én imádom őket.

Annyira meg akartam csókolni nagyon szerettem volna helyette inkább azt a varázsszót mondtam neki
-Szeretlek.
-Én is.
Majd meg puszilta a kezem.

***
Kisétáltunk kézen fogva a színházból,majd a kocsihoz sétáltunk Eddie kinyitotta nekem az ajtót és mielőtt még beszálltam volna az előtt megcsókoltam és szorítottam magamhoz. Majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk a Hotelhez. A kocsiban az Empire of the suntól a We are the people szólt. Imádtam ezt a számot. Sötét volt mikor útnak indultunk a csillagokat néztem mikor hirtelen hangulat változásom lett és elkezdett fájni a fejem majd fel sóhajtottam.
- Lea! Lea mi a baj?
- Nagyon fáj a fejem
Majd Eddie rám nézett és össze húzta a szemöldökét majd fel kiáltott

- Úristen Lea!! Vérzik az orrod!
- Majd oda nyúltam az orromhoz és ömlött az orromból a vér a ruhám is és a kezem is tiszta olyan lett. Előre néztem és 011 ott állt előttünk
-FÉKEZ EDDIEEE!

- MI A FASZ??-majd Eddie padloféket nyomott kiszálltam a kocsiból de 011 sehol. Körülnéztem de sehol senki
-Te is láttad azt amit én ugye Eddie?
-Persze hogy láttam majdnem összefostam magam az mi a szar volt?

-011 jane- Majd hírtelen mint ha valami a fa mögött lett volna...majd egy nagy ordításra lettem figyelmes a hátam mögül
- Leaaa! Vigyázz! Mondta egy hang.
-Jane! Tizi hol vagy?
- Lea! Vigyázz! Használd az erőd.
-Lea! Segíts mondta Eddie.
-EDDIEEE! Ne Eddie! Engedd el. Hagyd békén. Henry állj lee! Engedd el! Ne csináld kérlek. Mit akarsz tőlünk?

- tőled nem akarok semmit 012. Kiszabadítottál Lea! Hálás vagyok amiért segítettél. A kis Janenek van egy üzenetem. Közeleg a Háború, Hawkins az enyém lesz és ha meg mer akadályozni a munkámban kifogom nyírni az összes barátját köztük téged is Eddievel együtt add át az üzenetemet!
De ha viszont segítesz akkor egy olyan világot hozhatunk létre ahol bármit meg tehetünk ketten vagy hárman Lea! Te nem akarsz meg szökni a valóság elől. Tudod 012 Az emberek egy különleges kártevők mely szaporodik és mérgezi a világunkat, miközben ráerölteti a saját rendszerét. Egy rendkívüli természetellenes rendszert. Ahol mások rendet láttak,én kényszerzubbonyt. Egy kegyetlen elnyomó világot, amelyet kitalált szabályok irányítanak. Másodpercek, percek, órák, napok hetek,hónapok,évek, évtizedek...minden élet egy kifakult, hitványabb mása az előzőnek... kelj fel,egyél,igyál,dolgozz,szaporodj és halj meg!! Saját szabályokat hoztam vissza állíthattam a sérült világ egyensúlyát ragadozó ként!...mindörökre! Ahogy gyakoroltam rájöttem hogy többre vagyok képes,mint hittem. Eltudtam érni másokat a tudatukat az emlékeiket csak úgy mint te aztán felfedező lett belőlem! Megláttam milyenek valójában a szüleim. Végig eljatszották mások előtt hogy rendes, normális emberek. De mint minden más ezen a világon hazukság volt. Rohadt nagy hazugság. Szőrnyű dolgokat tettek 012. Rettenetes dolgokat...Megmutatása nekik az igazi énjüket. Hogy milyenek valójában. Tükröt tartottam eléjük. A naív apám azt hitte,egy démon átkozta el őket a bűneikért. De az anyám...az anyám valahogy tudta hogy én voltam aki azt a tükröt tartotta. És ezért megvetett engem.
Orvost hívott egy szakértőt azt hitte bolond vagyok. Be akart záratni hogy helyre hozzon. Pedig nem velem volt a baj hanem velük. Így hát cselekedtem, kitörtem megöltem az anyámat. Minden gyilkosság után erősebb lettem. Hatalmasabb lettem. Gyerek voltam és még nem ismertem a korlátaimat. Majdnem bele haltam. Apámat letartoztatták őt okolták az anyám és a hugom haláláért pont ahogyan elterveztem. De nem lettem szabad. Amikor a kómából felébredtem,meg tudtam hogy egy orvoshoz kerültem, meg akartam tőle szabadulni igen...ő volt az Dr.Martín Brenner.