DANGER (Levi Ackerman X Reader)

S1-P19

Szorítottam mintha nem lenne holnap. A könnyeim csak záporoztak a szememből áztatva az anyagot ami a szerelmem felsőtestét takarta. Nem akartam elengedni. De muszáj volt mivel ki kellett szállnunk a kocsiból. Amint a lábamhoz hozzá ért a hideg beton vissza estem a valóságba. Vissza akartam fordulni Levi felé de letakarta a szemem. Nem értettem a dolgot. Fura érzés fogott el. Hiányosnak éreztem a kézfejét. Oda nyúltam de rám szólt. 

- Ne... Kérlek.. Ne nyúlj oda. Jobb lesz neked. 

- Dehát. Valami van veled. Engedj el! Látni akarlak! - kértem sírva. - Hónapok óta nem láttalak csak képeken. Nem érdekel hogy nézel ki. - azzal a lendülettel kirántotam magam a kezei közül. Megpördültem a tengelyem körül ami azt eredményezte hogy a seggre estem. Fájlalva a fájó pontot Levi-ra kaptam a tekintetem.

Az a látvány ami a szemem elé tárult abban a pillanatbam örökre az emlékeim között marad. Mivel éjszaka volt ezért a hold gyér fénye volt az egyik fényforrás a másik pedig a szobákból kiszűrődő lámpa fénye volt. A levegő fagyos volt és nem csak a hideg hőmérséklet miatt. A szó megakadt a torkomon. Mintha egy horror filmben lettem volna. Gyorsan be is csuktam a szemem aztán kinyitottam de ugyan az volt minden. Először a kezét néztem meg. Nem volt meg két ujja. Tovább állva az arcára vezettem tekintetem amin látszódótt  a fájdalom és a szenvedés tükrőzödött. A rá száradt vér és hegek mintha csak mesélni akartak volna az elmúlt hónapokról. Tovább fürkészve az arcát a szemén akadtam meg.  A jobb szeme fehér volt. Mint aki megvakult. A szám elé kaptam a kezeimet hogy ne síkitsam el magam.

- Ne is monjd semmit...

- Gyertek. Menjünk be el kell látni a sebeit. - lépet mellém Erwin amin picit megijetdem és felpattantam a hideg felületről. 

Az orvosaink Levit elkísérték a gyengélkedőbe és rajtam kívül mindenki bement.  Én álltam egy helyben és csak zúgott a fejem. Nem tudtam hova tenni ezeket a dolgokat. Állhattam már egy fél órája a hidegben amikor rámszóltak hogy toljam be a seggem mert be akarják zárni a kapukat. Lassú komótos léptekkel mentem fel a lépcsőn egyenesen a szobám felé amit mostmár majd ketten birtoklunk. Az ajtót becsukva magam mögött elfordítottam a kulcsot. Most még úgy se engedik fel. Gyorsan felkaptam a köntösömet és az ablakok feé vettem az irányt. Kinyitva az erkély ajtót a hideg szél csapott meg ami a hajammal játszott egy kevesett aztán eltűnt. Most már a kis mamuszomba léptem ki a jeges éjszakába. Vettem egy mély levegőt. Fel pattantam a korlátra. Kicsit meginogtam de megtratottam az egyensúlyom. Csak ott álltam és gondolkoztam. Eszembe jutott hogy felettem már a tető van. Bátorságott vettem magamon és oda mentem az eresz alá. Mindem erőm össze szedve ugrottam. Maximum leesek mostmár minden mindegy.  Ekaptam a szélét ami elég nagy hangot keltett de gyorsan felhúztam magam. Tovább másztam és felültem a legtetejére és elmélyedtem magamban. 

Mi történhetett... Ki tette ezt vele... Mi lesz ezután.... Nekem el kell innen mennem... Vissza kaptam őt lejárt a szerződés.... De nincs hová mennem... Gondolom Levi itt akar majd maradni megbosszulni amit tettek vele... Én pedig kereshetek lakást... Rossz érzésem is van... - tettem fel magamban ezeket a kérdéseket.

Hárta dőltem de valami elkezdett szúrni gyorsan megnéztem és egy cetli volt. Kibontottam és azt hittem mentem lefordulok a tetőről. Levit írása volt gondolom amikor találkoztunk rajta oda a pólómba. 

Mitsuko él és rád vadászik

Ennyi volt csak rajta. A szívem össze szorult. Biztos viccel. Ez nem létezhet. Ő meghalt. Ez lehetetlen. A temetésen ott voltam láttam a sírját... Miért ír ilyet... És ő szeretett engem...

~ Levi szemszöge

amikor elrabolták ~

Nem tudom mióta lehetek itt. Már megkínoztak és az a ribanc meg is erőszakolt csak hogy mondjam el hol van [T/N]. Azt leshetik. De persze nem modták el mire kell nekik. Ha innen kijutok az életem árán is megvédem és elrejtem. Nem kerülhet ezeknek a mocskoknak a kezébe akármit is akarnak. 

Lépteket halottam. Kettőt. Egymagas sarkút és egy másikat. Megint kezdődik előről. Már hozzászoktam. Nem érdekel mit csinálnak egyszer megunják és elenednek. Vagy megölnek de abból semmi hasznuk nincs.

- Mi a faszt akartok megint ti férgek? - kérdezem gúnyosan.

- Hát hátha ma beszélsz. De ha nem akkor is már tudjuk hol van a kisbarátnőd. Nem is kell ide már szex. Bár én élveztem. Ugye bár kismeber nagy bottal jár. - mosolygott az a szajha.

- Jojo ezt majd máskor. - fintorgott a majom fejű. - Térjünk a tárgyra. Emlékszel Erenre? Drága kisöcsém elmondta nekem hogy hol vagytok. Oh és ott a kislány is. 

- Ha kijutok innen mindannyian meghaltok. Főleg te szőkeség. 

- Ugyan már. Egy ilyen törpe mit tud ártani nekünk. Most is ki vagy szolgáltatva. Agyon is lőhetnélek de minek úgy már nem lenne hasznod.

- Ahj barom most már jöhetek én? A múltkori olyan jó volt. - nyafogott Mitsuko. 

- Felőlem. De legyél gyors. Van még dolgunk vele.- azzal kiment.

- Ha hozzám érsz azt megkeserülöd ribanc.

- Jaj ugyan már. Tudom hogy te is élveztetd. - azzal egy szempillantás alatt lakapta magáról a ruháit. - Megpersze majd elmondhatod huginak hogy én sokkal jobb vagyok mint ő. - és rólam is elkezdte leszedni a ruhát.