DANGER (Levi Ackerman X Reader)

S1-P17

- M-mégis miről beszélsz? - kérdeztem rettegve és félve léptem egyet hátra de a sarkam össze találkozott a fal hideg felületével.

- Áruló vagy?! - vágott egyett bele az imént említett falba ami meg is repedt egy kicsit.

- Tessék? Ezt most viccből kérdezed ugye? Bolondok napja van vagy mi? - nevettem egy kicsit hisztérikusan miközben a többiek rémült fejjek bámultak felénk. - Hogy kérdezhetsz ilyet? - ekkor tudatosult bennem hogy mekkora bajba vagyok. Még nem bíznak bennem.

- VÁLASZOLJ ARRA A KURVA KÉRDÉSRE! - soha nem hallottam még így Erwin-t. Megijeszt.

- Nem... és nem is értem miből feltételezed ezt a gondolat menetet. Mit mondott Eren? - néztem jeges tekintettem az említett férfira aki borzalmasan álcázva ördögi mosolyát nézett a szemembe.

- Hogy Nekik dolgozol. Azért vagy itt hogy információkat gyűjts és utánna megölj mindenkit aki itt ebben a teremben tartózkodik. - csatlakozott az imént ki alakult konfliktusba Hange is. - [T/N] igaz amit Eren állít rólad?

- Hát persze hogy nem! Minek néztek engem? Azért vagyok itt ennyi ideje hogy megmentsem a szerelmem akit elvesztettem és most ki tudja hogy életbe van e még. Rám robbantották a lakásunkat amit menedéknek tekintettem akkor. És én lennék az áruló? Azt se tudom kik azok az alakok és miért engem szemeltek ki. Nem tudom miért kerültem ebbe a helyzetbe. Fogalmatok sincs ki vagyok min mentem keresztül. Erre egy jött-ment pökhendinek elhiszitek a hazug állításait rólam aki annyi ideig hozzátok se mert szólni mert félt mindentől? Ennyire egy szar alaknak néztek engem?! - emeltem fel a tekintetem rájuk miközben a könnyeik patakokban folytak a szememből. Hogy képesek ilyenre.

- Persze persze most próbálo~

- TE MOST ITT EBBEN A TEREMBEN KUSSOLSZ! - vágtam oda Erenek a legközelebbi tárgyat ami a kezem ügyébe került ami a bakancsom volt. Fulladj bele a büzébe idióta.

- Hé!

- Akkor most és itt mindent elmondok mindenkinek rólad? Mit szólsz? Hah?! Vagy gyere ölj meg ahogy eddig is tervezted! - lököm arréb Erwin-t és a kiszemelt személy felé vettem az irányt.

- Te miről beszélsz [T/N]? - kérdezte féle Armin.

- Oh persze senki se tudja mert hazug vagy és áruló. A te mesédet adod be nekik úgy hogy én vagyok benne a főszereplő gonosz áruló? Ugye Eren? Vagy így már nem tetszik az állás? Képzeljétek a kis barátotok a Yeageristáknak dolgozik! És nem én hanem ő a kém. Ő rabolta el Levi-t Ő robbantotta rám a házat. Meg fenyegetett hogy megöl ha ezt mind elmondom de már mindegy ugye? Hiszen állítása szerint Levi már nincs ott hanem valahol a városba van össze verve és félholtan hagyva. - mondtam el a teljes igazságot. Láttam rajta hogy ideges és legszívesebben most golyókkal a fejembe látna holtan maga előtt. Kész voltam a halálra. Már minek élnem ha a szerelmem valószínűleg holtan hever valahol.

Ezekkel a gondolatokkal cikázva a fejembe álltam meg az ebédlő közepén várva a kaszást aki majd magával ragad. De semmi sem történt. Vérfagyasztó csönd telepedett ránk. Mindenki engem bámulva és Erent próbálta feldolgozni a történteket. Mintha az idő megállt volna. Körbe néztem rajtuk és láttam hogy mire gondoltak abban a másodpercben. Csalódottak és össze zavarodottak voltak. Nem tudták hova tenni a hallotakat. Ekkor rá néztem Erwinre akinek szintén ez sütött le a fejéről. De ekkor az események felgyorsulva történtek.

Egy fegyver kattanást hallottam és egy nagy puffanást. Becsuktam a szemem. Először nem éreztem semmit és még utánna se. Félve nyitottam ki a szemem és amit ott láttam nem hittem el. A vörös folyadék csak folyt le az arcomon és elkapott a pánik és csak sikítani tudtam egy szót...

~ Levi szemszöge
amikor elrabolták ~

Nem tudom hol vagyok. Sötét van és érzésem szerint egy hideg koszos padlón fekszem. Tch takarítani luxus.

- Nocsak nocsak. Felkeltél? - hallottam egy ismeretlen hangot.

- Ki a faszom vagy és mit akarsz?

- Hogy ki? Hm... Egy ismerősödnek a bátyja. Mit akarok? Dolgozz nekem.

- Tch azt lesheted. Hol van [T/N] és mit csináltál vele? - kérdeztem idegesen az életbe vágóan fontos kérdést. Ha baja esik kinyírom az összeset. Ekkor levette róla az anyagot ami eddig a szemem világát takarta el. Amikor már minden kitisztult világosan láttam hogy ki is az elrablóm.

- No lám lám. Ellátták a bajod rendesen. Bár te is az én embereimét. Ki hinné hogy egy ilyen 160-as törpe ennyire erő. - beszélte meg magával a szőkehajú ördög.

- Válaszolj a kurva kérdésre te férge!

- Oh igen a lány. Áh. Sajnos valószìnüleg oda lett a tűzbe. Dehát járulékos veszteség nem de bár? - vigyorgott azzal az elviselhetetlen képével.

- Ha tényleg halott esküszöm hogy még a síron túl is üldözni foglak!

- Hehe de harcias valaki. Azt hittem csak azért vagy a lánnyal mert emlékesztet az első szerelmedre aki ugye bár a nővére volt nem de?

- Egyáltalán nem! - kiabáltam rá miközben legszívesebben agyon vertem volna.

- Kár. Pedig be akartam mutatni valaki. Oh nem már itt is van. Köszönj szépen drágám. - ekkor a sötétből előlépett Ő. Minta [T/N] látnám de nem. Ez Ő.

- Mitsuko?... - döbbentem le teljesen. De hiszen ő halott. Meghalt a balesetben. Ott voltam a temetésen.

- Hiányoztam drágám?