DANGER (Levi Ackerman X Reader)

S1-P8

- Uhm Levi? - pillantok fel fekete hajú barátomra. - Te itt?

- Igen. A barátaid mondták mi történt... Meg fog fizetni azt a kis liba... - mondta elsötétült tekintettel. 

- Oh... Hagyjad csak. Előfordul az ilyen. - erőltetek mosolyt az arcomra. Mérges arccal felém fordul.

- Előfordul?! [T/N] te meg vagy húzatva?! EZ EMBER KÍNZÁS! - emeli fel a hangját Levi. 

- Bocsánat... Csak én ezt már megszoktam... - hajtom le a fejem. 

- Ahj te lány. - ölel meg. Én szorosan vissza öleltem.

- Anyáék? - nézek rá kérdő tekintettel.

- Uhn... Jó mondom az igazat... - el tolt magától. - Veszekedtem velük amikor itt voltam... Mondtam nekik hogy az ő hibájuk hogy ilyen helyzetbe kerültél... Aztán mondtam hogy én jobb életet tudnék neked biztosítani. Ezt komolyan vették és elmentek... Sajnálom de muszáj volt mert rosszul~ - nem tudta befejezni mivel megöleltem. 

- Köszönöm. - remegett a hangom. - Soha nem éreztem magam velük jól... Mindig hajtottak... Soha nem lehetek barátaim... 

-Hé kölyök. Már vége. Nem engedlek vissza. 

- Tudod mi a fura hogy alig 2 napja ismerlek és már is bízom benned. - vigyorgok rá. - De... Hol fogok laki? - kérdezem kétségbe esetten.

- Nálam. Nem messze van innen a lakásom. De mivel nem számítottam erre ezért csak egy szobám van. Meg ugyebár a nappali. - vakarta a tarkóját. 

- Semmi baj. Alszom a nappaliban. 

- Mi? Hé! Nem! Az ágyban alszol. Téma lezárva.

- De az a te lakásod és a te szobád én~

- Sh - fogja be a számat. - Nem beszél. Az ágyamban alszol és kész.  - nézett bele mélyen a szemeimbe. Hirtelen valami fura módon bizseregni kezdett a hasam és forrósodni kezdett a fejem. Ekkor egyre közelebb jött. Csak pár centi választott el minket egymástól amikor megszólalt. - Amúgy holnap után jön át hozzám pár vendég... Addig légyszives el tudnál menni a srácokhoz? Nem akarom hogy megismerd őket... 

- Miért kik ők? - kérdezem ártatlanul.

- Majd egyszer megtudod.