DANGER (Levi Ackerman X Reader)

S1-P21

Fejfájásra ébrettem. Nem sok mindenre emlékszem. Azt se tudom hol vagyok és mennyi ideje voltam kiütve. Kinyitva a szemeim a fehér plafont pillantották megy először. Kicsit hunyorogtam de gyorsan hozzá szokott a szemem az éles fényhez. Oldalra fordítva a fejem két alakot vettem észre. Azonnal felimertem őket és ezzel együtt az emlékeim is gyorsan vissza jöttek.

- Srácok? - kérdezem félve. Lehet csak álomdok hogy ők azok. Felém fordították a tekintetük és pattantak is fel a székekből. 

- Oni-saaan!! - ugrott a nyakamba a vöröshajú lány. Őt követte a szőke hajú barátom. - ANNYIRA HIÁNYOZTÁL!! - sír fel keservesen Isabel.

- Jó újra látni. - szorít magához Farlan miközben mosolyog. Én is ölelem őket úgy mintha az életem múlna rajta.  Több éve hogy nem találkoztam velük.

- Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg? - tolom előket magamtól.

- Remélem tisztába vagy vele hogy Erwinnek mindenhol vannak emberei. Ami~

- Amikor megtudtuk hogy elvittek és nem tudják hol vagy és a barátnőd is keres és Zeke és életveszély és és - hadart el Isa.

- Oi. Lassan... Tehát ti velünk dolgoztok? És ez idáig engem kerestetek? Meg a francnak jöttetek nekem? - kérdezem kissé felháborodva.

- Igen. Igen. És bocsánat de nem hiszem hogy megálltál volna. - vakarja a tarkóját Farlan. - De megtaláltunk nézd a jó oldalát. - nevet fel kínosan. 

- Így van így van. - helyeselte a lány. - Felhívtuk Erwinéket. Lassan ide ér pár ember akik vissza visznek hozzájuk. 

- Ti nem jöttök? 

- Nekünk más dolgunk van de most már tudjuk hol kell keresni téged. - szorítja meg a vállamat a barátom. - Lemegyek össze szedek neked pár cuccot aztán vissza jövök.- kacsint ránk és kimegy az ajtón. Ketten maradtunk. 

- Nem hittem volna hogy Petra majd ennyire aggódik érted. - mondja kínos mosolyal. 

- Tessék? 

- A barátnőd. Tudod. Amnéziás lettél? - nevet fel. - Nem is baj. Egy olyan hárpia melett én is az lennék.

- Nem vagyok együtt Petrával. - hitetlenkedek. 

- Neked tényleg kiesett minden. - döbben le teljesen. Ez teljesen hülye.

- Te bolond vagy. - fogom meg a halántékomat. - Petrával már szakítottam. [T/N] a barátnőm. És ő a mindenem. Soha nem cserélném le. - tisztázom a helyzetem.

- Ööööööö... Hát. Izé. AKKOR MINDEGY!HEHE! - vakarja meg a fejét.

- Egyáltalán te honnan tudsz róla? Hogy vele voltam együtt...

- Ő maga mondta nekem. Amikor kerestünk hogy hol lehetsz. Miért hazudott nekem? - lett szomorú. Naív..

- Mi is történt pontosan?

[Narrátor szemszög]

Sokkal korábban...

Késő lehetett már. Talán éjfél is múlhatott de a csapat még Levi keresésén dolgozott. Mindenki fáradt volt már. Reggel óta talpon vannak. Mindenki ásítozik és próbálja nyitva tartani a szemeit. Erwin parancsok az egyetlen aki gőzerővel nézi a térképet. Mégis hol lehet a Yeageristák búvó helye. Megígérte [T/N]-nak/nek hogy megtalálja a férfit. Nem akar neki csalódást okozni. A lány megbízik benne. Kék szemeivel az utakat nézet és az utcák neveit. De nem jutott semmire. Hátra dőlve a székében idegesen kifújta a levegőt. Ez már a 20. térkép volt amit átnézett.  Kezdte reménytelennek látni a helyzetet. Lehunyta szemeit. Eszébe jutott a lánya és felesége akik mindig erőt adtak neki. Belőlük tudott erőt nyerni. Hiába sok éve hogy elmentek Erwin tudta hogy ott vannak vele. Így minden eneriáját magába szívva nézet a következő útvonalat.

A többiek már el el folytak a székekben. Isabel Farlan vállán pihenve nézte mit csinál a főnöke. Végig mérte a férfit alaposan és rájött hogy nagyon jó segge van. Felkuncogott magában mert már annyira álmos volt. Felhívva magára a figyelmét Petrának. A nő nem értette min röhög a vörös hajú és ez felbosszantotta. Oda ment elé és mérges arcal nézett le a lányra aki már nagyon a halálán volt. 

- Elmondanád min röhögsz? A pasim keressük te meg a parancsok seggét méregeted. Nem szégyenled magad? - hajolt le hozzá.

- Te ki a franc vagy amúgy? Oni-sannak soha nem lenne egy ilyen hárpia csaja. - pislogott unottan a lány. - Meg amúgy is.  Francért szólsz bele a dolgomba?

- Ilyen hárpia csaja? Megtépjelek rókica? Kuss a neked mert itt senki se tudja ki vagy. Nagy idegeítő amiket csinálsz. Szóval inkább üsd ki magad és akkor legalább nem leszel idegesítő. - háborodik fel a rövidhajú lány. Nagyon idegeítette hogy ez a szerinte kis jött ment lány itt van és állítása szerint ismeri Levit. 

- Oi lányok. Befejezni! - morgott Farlan az orra alatt. - Mindenki fáradt és ideges. Petra menj vissza a helyedre és keress tovább. Isabel te is segíthetnél. 

Isa csak nyelvét nyújta dőlt vissza a fiú vállára és gondolkozott. "Nii-sannak soha nem lenne ilyen barátnője. De ha ez kell neki. Végtéreis az ilyen lányok jöttek be neki. Kicsit hasonlít Petra Mitsukora. Azt a lányt se bírtam. Nem is értem akkor miért voltak együtt. Ott volt [T/N]. Őt is de régen láttam már." Gondolataiból Hajni szakította ki. 

- Isabel és Farlan pedig megkereshetnék ezeket a helyeket. - magyarázta a szemüveges. 

- Igenis! - húzza ki magát a szőke hajú aminek a következménye az lett hogy Isabel előre esett.

- Igen igen! - pattant fel.

[Jelen]

- Szóvaaaal jaa és magammal megbeszéltem ezt HEHE de akkor tévedtem. - nevetett fel a mellettem ülő lány.

Már a kocsiba voltunk és éppen mentünk haza. Végre láthatom. Annyi idő után. Biztos nagyon megijszetettem. Kinéztem az ablakon és a tájat kémleltem. Jó messze vittek el. Nem tudtam pontosan hol vagyunk de tudtam ha vissza érek fogom magunkat és mindent hátra hagyva elszökök [T/N]-val és vissza se nézünk.

- Levi! - szól Farlan mire feleszmélek hogy má percek óta szólítgatnak. 

- Hm?

- Milyen lett [T/N]? Emlékszem hogy még régebben azt mondtad hogy soha nem jönnél össze vele most meg.

- Változik az ember. Van benne valami ami másban nincs. Ő különleges. Ahogy belenézek a szemeibe és hallom a hangját minden sokkal elviselhetőbb lesz. Egy felnőtt nő lett de közben még ott van benne a gyerek hiszen még fiatal. De hiszem hogy ő lesz a gyerekeim anyja. 

- Wow. Soha nem beszéltél még senkiről ilyen csillogó szemekkel. - mosolyog Isa.

- Nem. De ő a mindenem. - mosolyodok el.