The Special Slytherin girl /George Weasley ff./

-28.rész-

-Miért nem tudtam még egy napot komában maradni? Igazán aludhattam volna még egy napot.-nyafogtam miközben előre törtünk a lelátón Gwen-nel.

-Nyugi már, Cedric-nek jöttünk drukkolni. Bár igazán abbahagyhatnád ezt, amit most csinálsz.-ült le az első sorba a mardekárosok közé. Rögtön kitüntünk a tömegből a sárga színű sálunk miatt, még Cedric adta a meccs előtt.

-Én nem csinálok semmit.-ültem le mellé közben pedig előhúztam a tallárom ujjából egy hugrabugos zászlót.

-Akkor ez mi?-próbálta ki venni a kezemből, de én gyorsabban reagáltam.

-Egy hugrabugos zászló.-lengettem meg a kis zászlót egy vigyor kíséretével.-Azt hittem felismered. Történetesen a barátod hugrabugos és a hugrabug játszik.-magyaráztam neki, mint egy idiótának.

-És a griffendél?-lepődött meg Gwen.-Azt hittem nekik fogsz drukkolni.

-Fogok majd nekik is, elvégre Harry is játszik. Meg persze, Fred.

-És George.-tette hozzá a barátnőm mikor látta, hogy én nem fogom megemlíteni a fiút.

-Igen, ő is.-mondtam fél vállról, de legbelül izgultam és aggódtam is egyben.

-Mi történt veletek, hogy rá se nézel az elmúlt napokban?-érdeklődött óvatosan.

-Semmi, semmi érdekes.-motyogtam miközben az emlegetett fiút néztem, aki a pályán sétált az "ellenség" felé.

Minden kis részletet megfigyeltem rajta, a mozdulatokat, az arckifejezését és egyből feltűnt, hogy valahol máshol jár fejben. Mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett. Pár másodpercig egymás szemébe néztünk, George szeme tele volt fájdalommal és ilyen messziről is láttam mennyire össze van törve. Mikor feltűnt, hogy elindult felém akkor gyorsan elfordítottam a fejemet. Nem akartam még fájdalmasabbá tenni a helyzetet.

-Az ott Angelina George mellett?-kérdezte egy kicsit összezavarodva.

-Mi?-néztem le idegesen a lelátóról. Angelina éppen hatalmas beleéléssel mesélt valamit George-nak.-Nem zavar.-vontam meg a vállam és próbáltam semmilyen reakciót mutatni.

-Most jól látom, hogy a mellkasára tette a kezét.

-Megverem.-néztem újra feléjük, de semmit nem láttam. George már rég nem volt a lány közelében.

-Persze, semmi érdekes nem történt.-nevetett fel.

                               ⭐️

George ajkai az enyémen. George ajkai. Az enyémen. Ez a tudat teljesen lefagyasztott és mozdulatlan lettem, mint egy szobor. Hosszú másodpercek teltek el míg felfogtam, hogy ez tényleg megtörténik és nem csak álmodom, lassan adtam át magam az érzésnek és csókoltam vissza. Abban a pillanatban megéreztem az ajkaimon, hogy George elmosolyodott és határozottabban csókolt. Az elmém elködösült és teljesen átadtam magam neki. Elléptem a faltól és közelebb húzódtam, de pillanatok múlva megint a falnak nyomva találtam magam. George mélyen a szemembe nézett majd az egyik kezét az arcomra vezette. Nagy levegővételekkel próbáltam nyugtatgatni magam, de az összes levegőm beszorult mikor George a hüvelykujjával végig simított az alsó ajkamon és a szemét le se vette róla.

-George.-néztem fel rá. Mikor találkozott a tekintetünk muszáj voltam benedvesíteni az ajkaimat.

George közre fogta az arcomat és magához húzva csapott le újra az ajkaimra, hatalmas szenvedéllyel kezdett el csókolni. Azonnal viszonoztam, ebben a pillanatban nem érdekelt semmi csak élvezni akartam a helyzetet. Pedig mélyen legbelül tudtam, hogy az igazi problémák csak most fognak jönni.