𝐌𝐎𝐎𝐍𝐑𝐈𝐒𝐄. ఌ 𝗼𝗻𝗲-𝘀𝗵𝗼𝘁𝘀 ꧂

୧ *·˚ 𝐜𝐢𝐠𝐚𝐫𝐞𝐭𝐭𝐞𝐬 & 𝐜𝐡𝐨𝐜𝐨𝐥𝐚𝐭𝐞 𝐦𝐢𝐥𝐤┆𝐚𝐦𝐚𝐠𝐢 𝐫𝐢𝐧𝐧𝐞 𝐱 𝐬𝐡𝐢𝐢𝐧𝐚 𝐧𝐢𝐤𝐢 ↰

− stop, elég, ez így nem jó! − kohaku fújtatva kapcsolja ki a zenét, már vagy a tizedik alkalommal, a másik két fiú pedig szinkronban hördül fel.

− himerunak kezd elege lenni. meddig akarsz még szórakozni, amagi?

− pontosan! mi a franc bajod van, rinne-kun?!

az említett személy viszont figyelemre se méltatja felháborodott csapattársait − ujjait összefonja a tarkóján, majd hosszan beszívva a levegőt, kinyújtóztatja magát. mintha nem miatta kellett volna félbehagyni a koreográfiát – már megint.

− hmm~ asszem ez nem az én napom~

kohaku dühös pillantást lövell felé. − ez nem vicces, rinne-han! napok óta ezt csinálod, csak hátráltatod az egész csapatot! tisztában vagy vele, hogy három nap múlva fellépünk és még rengeteget kell gyakorolnunk?! legalább annyit tegyél meg, hogy egy kicsit összeszeded magad!

a fiú válasz nélkül marad; rinne csupán zaklatottan dobol a bal lábával, kohaku kirohanását követően pedig gúnyosan elvigyorodik.

− ugh... na jó, szerintem ennyi elég is lesz mára... most már tipli van, gyerekek, sipirc haza~

a három fiú döbbenten nézi végig, ahogy vezérük látványosan ignorálva őket, fütyörészve kisétál a gyakorlóteremből. a levegőt hirtelen kínos csend üli meg, melynek súlyát niki szinte azonnal megérzi. kétségbeesetten pillant a másik két srácra, remélve, hogy majd ők fogják megtörni a hallgatást; ám ebben a pillanatban kohakutól csak egy kimerült sóhajra telik, himeru pedig összeráncolt szemöldökkel mered maga elé.

niki tehetetlenül a földre huppan.

− nem hiszem el ezt az embert... legalább egy magyarázatot adhatna, felelőtlen barom... − dünnyögi, miközben egy rántással kibontja összegumizott, sötétszürke haját. nem tudja eldönteni, hogy haragudjon a csapat leaderére, amiért nem képes megosztani velük a problémáját, vagy inkább aggódjon miatta, még ha ez utóbbi egy abszurd elképzelés is.

− várj, niki-han. neked sem mondott semmit? − kérdezi kohaku őszinte meglepettséggel.

− azt értem, hogy amagi nem tud őszinte lenni szinte senkivel... de ha még shiina előtt is titkolózik, akkor ez valóban egy kilátástalan helyzet − állapítja meg gondterhelten himeru.

− hah?! úgy beszéltek, mintha öribarik lennénk... lehet, hogy régóta ismerjük egymást rinne-kunnal, de attól még ki nem állhatom! − csattan fel niki. − elviselhetetlen alak, most meg még inkább... borzalmasan fest! láttátok, milyen táskák vannak a szeme alatt? a viselkedéséről nem is beszélve! nem pofázik vissza annyit, mint szokott, és nem tudom elhinni, hogy már napok óta... nem szerencsejátékozott... sehol... – niki hangja fokozatosan halkul el; ekkor tudatosul benne a helyzet komolysága.

a három fiú nagyra nyílt szemekkel összenéz. végül kohaku mondja ki azt, amire mindannyian gondolnak:

− azt hiszem, szarban vagyunk.

°.✩┈┈∘*┈🌙┈*∘┈┈✩.°

a digitális óra még mindig 00:42-t mutat. niki nyűgösen átfordul a másik oldalára, és mereven bámulja a hold által megvilágított falat. két dolog is aggasztja jelenleg: a tény, hogy a délelőtti gyakorlásig biztosan nem lesz meg neki a nyolc óra alvás... és amagi rinne. eszébe jut, amit himeru mondott az előző nap: ha rinne még előtte sem képes megnyílni, akkor valóban veszettnek tűnik az ügy.

niki halkan felsóhajt. nem emlékszik az utolsó alkalomra, amikor a crazy:b leadere őszinte volt vele. sőt arra sem emlékszik, hogy volt-e valaha ilyen alkalom. a fiú alapvetően egy utálatos alaknak tartotta rinnét, akinek az a kevés jó tulajdonsága is csak szökőévente egyszer mutatkozik meg. mégis − niki azon kapja magát, hogy összeszorul a mellkasa. hiszen akármennyire is a pokolba kívánja azt a zsarnokot, az igazság az, hogy ínséges időkben számíthatott rá, hogy rinne kihúzza a csávából; jóllehet mindig a saját kretén módszereit alkalmazza, és rendszerint saját magát áldozza fel azért, hogy elérje a célját. niki ezt az oldalát is ki nem állhatja.