Tudom, hogy akarsz /MODERN AU/

15.

Omg rájöttem egy picit el szúrtam a storyt, vagy is nekem nem nagyon tetszik úgy, hogy ha ezt befejezem TALÁN írok még egy Xiaoven storyt.
Több angst is lesz a másikaban BAHAHAHA! I like suffering :]

Venti hamarosan a karjaimban aludt el. Majd sóhajtottam eggyet. Asszem ma egy kicsit túlzásba vitte. Mindig is szeretett hülyéskedni meg élvezi ha zavarba hoz másik előtt. Komolyan szereti a határaimat feszegetni. Ezért egyszer esküszöm kinyirom. De most komolyan már ott voltam, hogy ott nyakon ütöm ha még egyszer meg mozdul. Idiota. Sóhajtottam még eggyet. Majd rá néztem az éppen rajtam alvó Ventire. Idióta de aranyos. Komolyan így nehéz rá haragudni. Majd elkezdtem a fonataival játszani. Olyan puha a haja, majd csak óvatosan ki engedtem a haját. Egyből be is göndörödött. Egy ideig csak néztem az alvó arcát amitől egy kicsit én is elálmosodtam. Bár még csak 9 óra van de kivételesen korán el aludtunk. Reggel mikor fel ébredtem Venti sehol sem volt. De meg hallottam a hangját az ajtón kívül mint ha valakivel beszélgetne. Egy kicsit idegesnek tűnt. Nem igazán értettem, hogy kivel vagy mint mond. Majd hallottam egy hangos sóhajt majd bejött a szobába.
-Oh drága sajnálom, fel keltetelek?
Kérdezte. Nem is figyeltem most arra ahogy hívot és csak megráztam a fejemet.
-Valami baj van? Idegesnek tűntél.
Kérdeztem miközben felültem az ágyban.
-Áh semmi különös csak az idióta menedzserem jött a hülyeségeivel és egy picit fel idegesitet, de ne is törődj ezzel, hogy aludtál?
Kérdezte majd le ült mellém.
-Egész jól, ma sem voltak rém állmaim.
Mondtam.
-Na az remek!
Mondta mosolyogva. Vagy is csak akkor mikor vele vagyok. Ha vele vagyok soha nincsenek.
-Bár ha rosszat álmodsz akkor elég csak egy dalt el dudolnom.
-Dalt?
Néztem rá.
-Igen! Ettől mindig meg nyugodsz, bár nem hibáztatlak, hogy ennyire szereted a zenémet~
Mondta önelégülten.
-Fogd be!
Lehet ez volt az a érzés.
-Venti, azt a dalt...
-Hallani akarod?
Nézett rám mosolygva, egy kicsit bolintottam.
-Hát rendben~ neked bármit
Majd elénekelt egy ismeretlen de valahogy még is ismertem. Hamarosan abba hagyta majd csak mosolyogva nézett rám. Mint egy angyal, a megjelenése az aranyos személyisége és a gyönyörű hangja, mint egy földre szállt angyal.
-Na hogy tetszett?
Kérdezte.
-Csodalatos mint mindig, de ezt még élőben így sosem hallottam.
Mondtam.
-Igen, ez azért is van mert ezt csak eddig te hallottad mikor el énekeltem neked mikro rosszat álmodtál, mondhatjuk úgy is, hogy ez a te dalod~
Mondta majd meg simogatta az arcom.
-Ez a dal csak neked szól és senki másnak. Az emberek szeretik ha birtokolhatnak dolgokat nem? Na ez a te dalod, azt csinálsz vele amit akarsz, el felejtted és az emlékek elrepülnek mint egy kis madár vagy meg örzöd mélyen.
Mondta. Megint így fogalmaz, hogy is mondjam asszem költöien? Néha szokott így beszélni, kicsit nehéz megérteni így néha de ezt őt egyáltalán nem zavarja. Majd meg cípi az arcomat.
-Au, mit csinálsz?
Kaptam oda.
-Nem tudom, csak úgy néztél ki mint aki nem figyel rám. Pedig én csak a figyelmemet akarom, de ha ennyire nem érdekel.
Mondta. Majd sóhajtottam eggyet.
-Csak egy pillanatra bambultam el nem felejtettelek el.
Mondtam, majd csak a vállamra döntötte a fejét.
-Tul nyomulos vagy Venti, nem fogok el menni ha csak egy pillanatra magamra hagysz.
Mondtam.
-Jóbb félni mint megijedni~
Mondta mosolyogva majd átölelte a karom. Majd hirtelen közelebb hajolt és meg csókolt. Majd csak rám mosolygott. Aztán átölelte a karom. Annyira imádom az angyali mosolyát. Egy angyal szárnyak nélkül.
-Amúgy Xiao.
Nézett fel rám.
-Hm?
-Szeretlek~
Mondta egy széles mosollyal.
-Mi van ma veled? A szokásosnál is nyomulosabb vagy. Csináltál valamit?
Kérdeztem.
-Nem csak.. mindegy! Csak szimplán veled akarok lenni.
Mondta mosolyogva majd újra átölelt. Lehet picit furán hangzik de valahogy most más. Valamit nem akar el mondani. Majd csak meg simogattam a fejét. Talán valami történt miközben telefonált, idegesnek tűnt. Ma már nem is igazán történt bármi. Bármikor is megkérdeztem Ventit, hogy mi a baja mindig kerülte a kérdést. Kezdet már komolyan iritalni az, hogy nem mond igazat. De nyugodt maradok és nem támadom le. Bár nem vagyok túl türelmes. Másnap már iskola volt de még mindig nem nagyon akarta elmondani mi a fene baja van. Csak sóhajtottam eggyet idegenben majd vissza néztem rá. Mosolyogva beszélgetett a többiekel mint ha semmi baj nem lenne. Még mindig meg lep, hogy hogyan tudja változtatni az érzelmeit. Minden úgy ment mint mindig. Mikor már indultunk volna el haza felé már mindenki ki ment a teremből, én is ezt tettem volna ha Venti nem ránt vissza. Kérdően néztem rá, majd neki nyomott a falnak és meg csókolt, hirtelen nem is tudtam mit csináljunk mert hát itt vagyunk az iskolában. Majd rám nézett komolyan.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek.
Mondat majd zavartan bólintottam.
-Mindent csak azért teszek most, többet nem találkozhatunk.
Mondta.
-Mi?
Néztem rá lefagyva.
-Nem akarok szakítani, úgy értettem, hogy útszán.
Mondta ami engem még jobban össze zavart.
-Ezt most magyarázd el nekem mert semmit sem értek.
Néztem zavarodottan rá és ő meg csak sóhajtott eggyet.
-A reggeli telefon hívás a menedzseremer beszélgettem, nem nagyon tetszik neki, hogy eggyüt vagyunk. Mivel túl sokat láttam veled és attól tart, hogy ez ki tudodik és az is, hogy meleg vagyok. Ebből meg hatalmas botrány lenne és a szüleim ki is nyírnának. Azt mondta nekem, hogy szakitanom kell veled mert már így is vékony jégen táncolok, ezért is voltam olyan ideges a reggel, de bele egyeztem. Vagy is ő azt hiszi, hogy szakítottunk de nem fogok. Ezért se kéne annyit kint eggyüt lennünk. Maximum így az iskolából haza fele.
Mondta de én hirtelen nem is tudtam ennyi információt fel dolgozni
-Sajnálom tudom, hogy ez a helyzet nem túl jó de mást nem tehetek, csak kérlek maradj velem.
Mondta majd neki döntötte a fejét a mellkasomnak. Nem igazán tudtam, hogy hirtelen mit csináljak ezért csak meg simogattam a fejét. Majd fel nézett rám.
-Szabad?
Tudtam mire gondol körül néztem és az ajtók be voltak csukva szóval meg változtattam a pozíviónkat majd magához húzott egy csókra. Rárakta a kezét az arcomra én meg a derekára. Ez így ment egy pár percig majd egymásra néztünk.
-Most már menjünk, még a végén valaki benyit.
Mondtam majd bólintott eggyet. Majd elindultunk haza felé.
-Még egyszer sajnálom, hogy mindent ilyen nehézzé tettem.
Mondta halkan.
-Ne aggodj e miatt. Minden rendben lesz majd.
Mondtam.
-Ha te mondod akkor biztos úgy lesz, de majd holnap találkozunk, szia.
Mondta mosolyogva majd el ment.