Tudom, hogy akarsz /MODERN AU/

17.

Már egy hete megy ez az egész de a szüleim most idegesitőbbek lettek mint valaha, sokkal többet veszekednek. Szinte mindenen! Meg értem, hogy ez stresszes de akkor is. Nem fogok itt kibírni egy hónapot mert a végén már nekem sem marad semmim. Tudom elég szemétség őket ilyen helyzetben csak úgy itt hagyni de egy értelmes ember aki ahogy 18 lenne el menne. De én minden vagyok csak nem értelmes és azt hittem, hogy ezt a kicsi időt ki bírom. Keresek egy helyett ahová mehetek és akkor már legalább ki maradok ebből az ügyböl. De hova? Nem akarok senki terhére lenni. De most mindegy mert muszáj cselekednem vagy tényleg a büdös életben nem megyek el innend. Talán Xiao? A szüleit zavarnám? Elővettem a telefonomat, hogy fel hívjam de egy ideig hezitáltam. Mi lesz ha nemet mond? Majd csak meg ráztam a fejemet és fel hívtam. Amíg kicsöngöt a telefonon az olyan volt mint ha évek lettek volna, pedig kb csak pár másodperc lehetett.
-Szia, tennél nekem egy kis szívességet?
Kérdeztem.
-Attól is függ mit szeretnél.
Egy ideig csöndben maradtam de csak meg szólaltam.
-Nem lehetnék egy pár hétig vagy hónapig nálatok? Van itthon egy kis gond, de ha nemet mondasz azt is meg értem!
Hadartam el.
-Persze.
-Mi? Tényleg?
-Aha, a szüleim kedvelnek az ágyamon van elég hely úgy, hogy jók leszünk.
Hirtelen teljesen meg könnyebültem.
-Köszönöm. Akkor hamarosan megyek csak össze pakolok.
-Rendben, szia.
-Szia.
Köszöntünk el egymástol és le is raktam a telefont. Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat és kimentem. Mikor már mentem volna ki hatalmas meg lepetésmre össze futottam anyával.
-A-anya? Te mit keresel már ilyenkor itthon?
Néztem rá zavarodottan.
-Hosszú sztori. De te meg hová mész azzal a nagy táskával?
-Uhm, hát..én csak...
Kezdtem el daddogni.
-El mész?
Kérdezte mire hirtelen nagy csönd telepedett kettőnk közé. Rég éreztem már magam ilyen feszültnek.
-Igen...
Mondtam ki halkan, mire csak sóhajtott eggyet.
-Ha azt hiszed, hogy meg állítalak hát akkor nem foglak, nem csodálom, hogy már el akarsz menni. Zhonglihoz mész?
Mondta elég kedvesen, ami őszintén meg lepett.
-Nem.
Nem akarok hazudni mert ezt másodpercek alatt meg tudhatná ha fel hívja a szüleit.
-Oh, akkor ahoz a barátodhoz akivel mindig vagy? Mit is mondtál mi a neve? Xiao? Asszem így.
Gondolkodott el a végén egy kicsit mire csak bólintottam eggyet.
-Gyere üljünk le egy kicsit beszélgetni.
Mondta majd csak bement a konyhába. Egy ideig hezitáltam de csak letettem a táskámat és bementtem hozzá és leültem mellé.
Egy ideig csak csöndben ültünk.
-Tudod én szeretlek... Csak minden olyan hirtelen tönkre ment. Amióta a tesvéred meg halt nem tudtam úgy radnézni, hogy ne ő jusson az eszembe, ezt utáltam a legjobban. Mindig is annyira imádott énekelni és ahogy te is egyre nagyobb érdeklődést mutattál fél már nem tudtam mit tegyek. Ugyan olyan vagy mint ő ezért próbáltalak bármi áron meg változtatni téged. De idáig süllyettem. Nem akarom, hogy most azzonal meg bocsáts nekem csak azt, hogy nyis felém úgy ahogy én is feléd, és meg változók. Jóbb anya leszek...
Mondta miközben már a könnye csak úgy hullottak.
-E-ezt nem azért mondom, hogy ne menj el menj nyugodtan, csak az életed része akarok lenni, egy jobb ember. Ezt azzal is kezdtem, hogy el válok apáddal.
Mondta komolyan már a végén.
-Csak kérlek mondj valamit, egy kis esélyem is van arra, hogy újra szeress?
Kérdezte pánikolva, én még mindig csak az asztalt néztem, nem tudtam rá nézni.
-Én soha nem utáltalak téged... Csak is magamat, mert tudtam, hogy még is milyen rossz lehet rám nézni így minden nap. De úgy mint régen már nem szeretlek, még egy ideig nem is foglak tudni. Én csak azt akarom, hogy ott legyél nekem és azt, hogy meg bízzak benned.
-És bízol bennem? Bízol bennem annyira, hogy hiszed azt, hogy meg változók? Azt, hogy el mondod mi a baj mit akarsz tenni vagy, mi akarsz lenni a jövőben vagy ha már lesz valaki más az életedben? Tudom, hogy ezt nem kéne így el siettnem mert, hogy még nem mondasz el semmit ilyesmit, de majd egyszer.
Mondta miközben le törölte a könnyeit és meg fogta a kezemet.
-Nem tudom, ez nekem még fura, de nem hiszem, hogy te szeretni fogsz úgy ahogy vagyok.
Mondtam.
-Már nem érdekel mi lesz, csak vissza akarom kapni a fiamat. De az már nem a tesvéred hanem te, rájöttem mekkorát hibáztam úgy, hogy most már tényleg nem érdekel.
Majd hirtelen újra egy hatalmas csönd lett, most biztos mindneki hülyének fog gondolni engem ezért.
-Meleg vagyok.
Mondtam ki hirtelen, arra vártam, hogy ki akadt vagy valami de helyette csak csöndben ült.
-És már van barátom.
Majd csak sóhajtott eggyet.
-Te így boldog vagy?
Kérdezte mire bólintottam eggyet.
-Akkor meg barátkozok majd ezzel valahogy, ha tippelhetek akkor xiao az nem igaz?
-Igen
-Hát akkor menj, ha akarsz bármit csak hívj, és néha majd gyere vissza egy pár órára.
Mondta majd fel ált.
-Már egy felnőtt férfi vagy nem akadályozzhatlak meg abba, hogy mit akarsz.
Majd én is fel áltam és fel vettem a táskámat a hátamara.
-Rendben.
Mondtam majd el indultam az ajtó felé és meg egyszer rá néztem.
-Amúgy szeretlek, még azok után is ami történ...de most megyek.
Majd ki mentem az ajtón és elindultam xiao felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mi a fene történt. Jól esett de még is össze zavart. De olyan 10 perc séta után már ott is voltam a házzuknál és becsöngettem. Ahogy kinyitotta egyből hozzá bújtam.
-Valami baj van?
Kérdezte.
-Nincs, csak veled akarok most lenni.
Mondtam miközben rá néztem majd fel mentünk a szobájába. Leültettem az ágyra bele ültem az ölébe és csak ölelzem mint ha nem lenne holnap.
-Ugy csinálj bármit, hogy a szüleim itthon vannak.
Majd csak meg simogatta a hátam.
-Nem érdekel ha meg látnak, úgy is tudják, hogy biszex vagy. Vagy csak szimplán szégyelsz engem?
Néztem rá.
-Nem, mikor Aetherel voltam akkor is kellet két hónap mire el mondtam.
-De már Január óta együtt vagyunk és már mindjárt nyári szünet.
Mondtam duzzogva.
-Jó rendben igazad van.
Forgatta meg a szemét.
-Majd el mondom, ígérem.
Mondta majd csak el msolyodttam.
-De ez igéret~
Döntöttem le az ágyra és még jobban el mosolyodtam.
-Rendben.
Mondta egy kis mosollyal. Annyira imádom mikor mosolyog, nagy ritkán. Pláne ha nem mogorva.
-Ehe, olyan aranyos a mosolyod.
Majd csak meg simogattam az arcát és közelebb hajoltam egy csókra. Meg nyaltam az első ajkát ezzel jelezve, hogy nem lesz ez egy gyors kis puszi. Már szinte úgy csókoltam mint ha ezer éve nem láttam volna.
-Kicsit fog vissza magad Venti, nem akarunk mi itt semmit.
Mondta vörös arcal és eltolt magától.
-Oh... Olyan ünnep rontó vagy. Na meg nem is akartam semmi komolyat nem szeretek szuzekel szenvedni.
-Mint ha te olyan domináns lennél, kicsit úgy nézek rád és te már is hagysz mindent. Na meg honnan veszed, hogy az vagyok?
Mondta gunyosan.
-Az más! Na meg csak rád kell nézni, Aether volt az egyetlen kapcsolatod eddig biztos nem volt semmi, beszari vagy az ilyenektöl.
Mondtam nevetve.
-Igaz, de egyszer meg látod, hogy nem vagyok beszari.
Mondta majd csak el mosolyodtam.
-Ja biztos.
Mondtam nevetve.

Omg egyre spicyban viselkednek. But we love sus things RIGHT? Vagy csak én szeretem lol