Tudom, hogy akarsz /MODERN AU/

16.

Érzem hogy haldoklom már belülről mert ma realizálódott bennem, hogy hamarosan iskola:,>

-Xiaooo, hiányzol.
-Velem beszélsz most éppen.
-De ez nem ugyan az mint ha élőben beszélhetnénk.
Nyafogtam neki majd sóhajtott egy nagyot. Majd hallottam egy ajtó nyitodást égy egy csukodást. Bár ez inkább be csapás mint becsukás. A hirtelen hangtol egy kicsit össze rezentem.
-Ez mi volt?
Kérdezte.
-Szerintem a szüleim haza értek.
Majd egy újabb hangott hallotam, de ez most inkább olyan volt mint ha a falhoz dobtak volna valamit.
-Fenébe!
Kíáltott fel apa majd egy üveg törésétt hallotam.
-Mi a fene... Majd később vissza hívlak meg nézem mit csinálnak, szia.
-Rendben, szia.
Majd letettem a telefont és ki mentem a konyhába, mikor már mentem volna be egy tányér le esett előttem
-Hogy lehettél ilyen szerencsétlen?
-Meg tudjuk oldani! De ne dobáld a dolgokat a házban mert te fizetsz ki mindent!
Csapott rá apa az asztalra.
-Fizetni? Ezek után már fizetni se tudunk majd semmit! Csődbe fogunk menni!
Kiabáltak egymással. Egy kicsit féltem meg szolalni de nyeltem egy nagyot és bementem.
-Uhm...mi történt?
Majd hirtelen mind a ketten rám kapták a tekintetünket.
-Ez történt!
Rakott le egy lapot anya az asztalra. Fel vettem és meg néztem, a szemem ki kerekedett és zavartan néztem rájuk.
-Ez egy feljelentés? De miért? A pénzel meg mi van?
Nem igazán tudtam mit mondjak csak zavartan néztem rájuk.
-Szarul sült el egy biznisz és rengeteg pénzt el veszítettünk és ahogy kiderült apád elkezdett szerencse játékozni és egy kibaszott nagy adósságba keverte magát, és ahogy a lapott is láthatod nem tudta ki fizetni szóval nagy bajban vagyunk!
Kiabált anya. Azt hittem már leszokott erről.
-Hány kurvával voltál ameddig ott voltál?!
-Istenem nyugodj már le! Inkább csinálj valami kaját! Venti te meg takaríts össze! Ha már itt vagy a nyakunkon csinálhatnál valami hasznoszat itt. Miután rendezte raktam az egész házban ami amúgy nem volt túl egyszerű mert hatalmas a ház, utána már mehetem is vacsorázni.
-Venti tudsz egy kis pénzt kölcsön adni?
Hozzta fel ezt a kérdést apa úgy a semmiből.
-Eh? Miért?
Néztem rá.
-Azt mondtam, hogy adj nekem pénzt, nem tartozzom neked magyarázattal.
-Ja és ezt is majd elköltöd hülye szerencse játékozásra. Meg kell nekem a pénz, így is fizetek nektek minden hónapban.
Forgattam meg a szemem, amióta 18 lettem fizetek nekik, hogy ne dobjanak ki, szó szerint. Nem is keveset amúgy. De elköltözni még nem tudok, először befejezem az iskolát aztán már itt sem vagyok. Szerencsére van tartalék pénzem szóval nincs gond.
-Te is tudod, hogy most kell a pénz, szóval ne beszélj vissza nekem, én házam én szabájom amit a ház úra mond az szent és sérthetetlen. Életedben legyél egyszer hasznos.
Csak úgy köpte a szavakat mint ha semmi súlyuk nem lenne. De bele törődve a sorsomba sóhajtottam eggyet majd a kezébe nyomtam egy kisebb összeget. Remélem azért nem azt várta, hogy most egyből oda adom mindenem. Először a menedzserem kezd el jönni a hülyeségeivel most meg a szüleim szinte csődben vannak. Hab a tortán csak az lesz ha ezt bárki is meg tudja, az emberek úgy fel fogják ezt fújni. A nap további része elég kellemetlen volt, senki nem szólalt meg. Már a csönd szinte folytogató volt a feszültséget szinte tappinatni lehet a levegőben. Ebben a pillanatban még egy légy zümmögése is hangosnak hathat.
Inkább próbáltam a szobámban maradni egész nap és ha csak nagyon muszáj volt akkor jöttem ki. Másnap ők kora reggel már itt se voltak annyira kellet a pénz, hogy minden munkát el fogadtak ami jött. Sóhajtottam egy hatalmasat és elkezdtem készülődni az iskolába. Miért kell mindennek ilyen nehéznek lennie? Miért nem lehetnek a dolgok sokkal könnyebbek, ilyenkor kívánom azt, hogy bárcsak minden úgy lenne mint a tündér mesékben. Milyen csodás hazugság is ez. Gyerekként azt hittük minden könnyű lesz. Majd fel néztem az órára és rájöttem, hogy már el kellett volna indulnom. Gyorsan fel kaptam a táskámat és már indultam is. Be siettem az iskolába és 5 percel a csöngetés előtt be értem. Majd csak sóhajtottam eggyet és leültem a székemre és lehajtottam a padra a fejemet. Nem akarok itt lenne de nem is akarok otthon lenni. Ahhhh már annyit aggódtam ma reggel, hogy meg fájdult a fejem. Már csak 1 hónap és vége és már mehetek is innend el. De még is mit kezdejek az életemel?