Venti Boyfriend Preferences and Oneshots

Szívedben lévő sok kis csillag Part1 (Ones)

-Miért nem maradhattam otthon~?-kérdezted rinyálva a bátyádat miközben az Angel's Share felé tartottatok.

-Mivel nekem dolgozni kell és nem akarlak a Dawn Wineryben hagyni a legutóbbi eset után.-nézett rád szúrós szemekkel Diluc.

-De miért, csak egy kis baleset volt!

-Majdnem felgyújtottad az egyik nőt.

-Véletlen volt oké?! Nem gondoltam, hogy a ruhájuk ilyen könnyen meggyullad egy nagyító és a napfény segítségével...-motyogtad a végét márcsak magadnak, mivel tudtad, hogy már nem tudsz segíteni a sorsodon. Viszont ekkor támadt egy ötleted. Halkabban kezdtél el lépni, majd szép lassan megálltál, így észre sem vette, hogy nem vagy mellette, majd futásnak eredtél.

Vidáman futottál el a falu másik végébe, majd a rohanástól pihenőt keresve ültél le az egyik padon. Pár perc után pedig már az előtted lévő embertömeg is felkeltette az érdeklődésedet, hogy mégis mi lehet az, de ekkor meghallottad a lant és egy fiú hangját. Mivel mindig is szeretted a zenét, így megpróbáltál közelebb menni oda, hogy normálisan láss és hallj mindent, viszont egyszerűen nem tudtad magad átférközni a tömegen, így egy a közelben lévő padra álltál fel. Egy hatalmas mosoly szállt az arcodra, amint már normálisan láttál és hallottál mindent. Az emberek vidáman kezdtek el a dalra táncolni, míg a maradék néhány arrébb húzódva tapsolt ritmusra, ezzel téged is beleértve. Amint befejeződött a dal mindenki éljenzett és mondogatták, hogy mégegy dalt játszon a srác.

-Szivesen játszanék még ma, de sietnem kell valahova!-jelentette ki a fiú, majd futott volna el, de hirtelen megfordult, kiszedte a hajából a virágot és odanyújtotta neked, mire te hezitálva, de elvetted azt, majd még egy utolsót kacsintott rád a bárd, mielőtt elfutott volna.

-Itt romantikázol, míg Diluc halálra aggódja magát miattad?-fogta meg hirtelen valaki a vállaidat, mire te ijedten fordultál hátra.

-Az istenit Kaeya, a szívbajt hoztad rám!-förmedtél rá a testvéredre.

-Nekem elmondhatod, ha szerelmes vagy.-vetett feléd egy gúnyos pillantást a bátyád.

-Tch, álmodban.-nyújtottad ki rá a nyelvedet, majd futottál volna el, viszont a kék hajú megfogta a csuklódat.

-Nem fogsz megint elmenekülni, a Morcoska már ígyis aggódik érted.-indult el az Angel's Share felé mire az arcodat csak felfújtad idegességedben.

-Na végre.-szólalt fel idegesen Diluc, amint megérkeztetek a fogadóba.-Egy percre veszem el a szememet rólad és máris elszöksz!-förmedt rád idegesen a piros hajú.

-...

-Mit kell mondani ilyenkor?-nézett rád Kaeya egy mosollyal az arcán.

-... Bocsánat Diluc...

-Ügyes vagy!-simogatta meg a fejedet a melletted álló mire te csak idegesen ütötted el a kezét.-Mind ketten egy kész méregzsákok vagytok.-forgatta meg a szemét, majd elsétált.

-Gyere (Neved).-intett fáradtan neked a vérszerinti testvéred, majd bementetek az épületbe. Diluc rögtön a kezedbe nyomott egy vastag könyvet és pár papírt íróeszközzel együtt, hogy addig legyél el, vagy csinálj bármit, csak ne bajt. Kíváncsian nézted meg a könyv címét, majd láttál neki annak az olvasásának, mivel itt semmit egyéb dolgot nem tudsz tenni, minthogy ülni az egyik asztalnál és csak úgy létezni. A környezeted a figyelmeden kívül hagyva olvastál egészen addig, amíg egy ismerős hangot meg nem hallottál.

-Nem gondoltam, hogy pont itt találkozunk újra!-mondta a fiú, mire felnéztél és az asztalod mellett ott állt az 1-2 órával ezelőtt látott bárd, mire egy mosoly szállt az arcodra.-Leülhetek?

-Persze.-bólintottál, mire a srác lehuppant az előtted lévő székbe.

-Venti vagyok!

-Én (Neved) vagyok.-mutatkoztatok be egymásnak, mire pár másodpercig kínos csend volt.

-Csillagképek és Legendáik?-olvasta fel az előtted lévő könyv címét.

-Igen, unatkozom és itt kell maradnom, mivel a bátyámnak kell vigyáznia rám.

-A bátyád?

-Az a piros méregzsák a bárpultnál.-böktél a fejeddel az adott irányba.

-Á, Diluc a testvéred?

-Igen.

-És miért kell vigyáznia rád?

-Legutóbb amikor egyedül hagyott majdnem felgyújtottam valakit, így most nem kockáztat.

-Akkor miért nem surransz ki?

-Márcsak az kéne.-hallottatok meg egy hangot mire rögtön odanéztetek.

-Öhm... Hello bátyó!-köszöntél neki egy ártatlan vigyorral az arcodon.

-Venti, menj el.

-Mi?-kérdeztétek egyszerre az előtted ülővel.

-Ha mégegyszer meglátlak (Neved) közelében, akkor kitiltalak az Angel's Share-ből örökre.-jelentette ki, mire a fiú rádnézett. Mivel te sem tudtál mást csinálni ez ellen, így csak szomorúan megvontad a vállaidat, mire elült egy másik asztalhoz.-És te ne állj többet Ventivel szóba, mivel veszélyes.-nézett rád, majd ment vissza a bárpulthoz.

Szomorú pillantást vetettél a pár asztaltól tőled ülő fiúra, aki némán itta a kezében lévő söröskorsóban lévő italt, mire egy ötleted támadt. Az egyik papírra felírtál valamit, majd összepakoltad a cuccaidat, felkeltél a helyedről, sunyiban odacsúsztattad Ventinek a papírt, majd odamentél a kijárathoz.

-Hova hova?-kérdezte Diluc, amint meglátott téged.

-Meg akarok nézni néhány csillagképet és ha nem tudnád, tető alatt nem látszanak a csillagok.-néztél rá gúnyolódva.-Szóval kimegyek Windrise-ba, mivel ott normálisan látszanak a csillagok.

-Oké...-sóhajtott egyet a bátyád. Ha a munkaidőm végéig nem jössz vissza ide, akkor elmegyek érted.

-Oké~.-ezzel ki is léptél az épületből, majd egy hatalmas vigyorral az arcodon kezdtél el az úticélod felé futni.

Nem azt mondom, hogy hazudtál azzal, hogy hova mész, hanem azt hazudtad be, hogy mit fogsz csinálni. Amint odaértél, kb 10 perc múlva meg is láttad az ismerős alakot feléd sétálni, mire egy hatalmas vigyor lett az arcodon.

-Méghogy csillagokat nézni jössz ki ide.-emelte fel a papírt, amin rajta volt a "Windrise-ban találkozunk" felirat.

-Hát, látni akarom a szívedben lévő sok kis csillagot.-jelentetted ki egy enyhe pirulással az arcodon.

-Akkor leszek az éjszakai égboltod, és innentől már megoldod.-kacsintott rád a fiú mire egyszerre elnevettétek magatokat.-Hé, ez jó volt egy dalszövegnek!-világosodott meg a fiú.-Látni akarom a szívedben lévő sok kis csillagot, akkor leszek én ma a tiszta éjszakai égboltod!-énekelte el miközben egy ritmust tapsolt a kezével.

-Zsenik vagyunk!

-Nem akarsz majd segíteni az új dalomban?-kérdezte tőled vidáman mosolyogva.

-De, szivesen segítek benne!