Stray kid with Stray Kids

418 29 3
                                    

Linett

Ahogy ott elbújva sírtam, egy csapat fekete maszkos ember érkezett a játszótérre. Megpróbáltam csöndben maradni, hátha elmennek, de nekiálltak játszani, mint a kisgyerekek. Mászókáztak, hintáztak.
Az egyikük pedig pont felém tartott.

A sírás úgy kimerített, hogy meg sem bírtam mozdulni.

Felmászott, és a szemembe nézett, de nem jött közelebb, csak kérdezett valamit. De nem értettem mit mond.
Aztán hirtelen közelebb hajolt, amitől megint megijedtem, elkezdtem hátrébb csúszni, és a szemem újra könnyes lett.

De ő visszahúzódott, majd kiabált valakinek, és az egyik hintázó ember elindult hozzánk.

Most már ketten voltak. A másik is beszélt hozzám, de csak annyit értettem, hogy angolul. Azt felismertem, de nem tudtam válaszolni neki.

Még mindig ijedten figyeltem őket, mikor egymásnak magyaráztak valamit, majd egyszercsak levették a maszkjukat.

Na neee! .... Ez nem lehet igaz! ... Vagy mégis?

Lassan megindultam felé, majd a nyakába ugrottam, és újra elsírtam magam. Ő megölelt, simogatta a hátamat, és tudtam, mostmár minden rendben lesz, mert Ő ott volt! Az én hősöm, Hyunjin!

Lassan megnyugodtam és hallottam, hogy körülöttem beszélgetnek. Hyunjin megpróbált letenni, de én még erősebben kapaszkodtam belé, így lábaim alá nyúlva felemelt, és lemásztunk a mászókáról.

Lent már vártak ránk, körbeálltak minket. Óvatosan felnéztem, és akkor láttam, hogy ott volt az egész csapat.

- Mindenki itt van! - mondtam boldogan.

Megmentőmre néztem:
- Hyunjin!

Az egyik tag erre mondott valamit. Jobban megnéztem, ki lehet az, majd felkiáltottam:
- Changbin!

Erre egy harmadik nevetve mondott neki valamit, amit megint nem értettem, de a beszélőt felismertem:
-Han Jisung!

...és ott volt még:

- Bangchan... Seungmin... Minho... Jeongin...Félix...

Majd körbemutattam:
- Stray Kids!

Erre I.N. mondott valamit nevetve, utána Chan kérdezett valamit.

Jin egyszer csak magára mutatott:
- Hyunjin...

Én pedig bólintottam, hogy tudom. Majd rám mutatott, és várakozva nézett a szemembe. Egyszercsak rájöttem, hogy a nevemet szerette volna megtudni. Hát persze!

- Linett - válaszoltam neki, mire mind elismételték utánam:
- Linett!

Én pedig nagyon boldog voltam.

A Stray Kids most már tudja a nevem!

Hyunjin

Linett boldogan kapkodja egyikünkről másikunkra a fejét, még a lábát is lóbálja kicsit a karomban.

Cuki kislány, az biztos.

- Most mit csináljunk vele? - teszi fel az alapvető kérdést Minho.

- Valószínűleg elveszett, úgyhogy ezt jelenteni kell. Már biztosan keresik a szülei...De mi nem állíthatunk csak úgy be egy rendőrőrsre. Felhívom a haverom a helyi kapitányságon. Majd ő segít megtalálni a családját! - mondja Chan.

Ekkor a kicsi egy hatalmasat tüsszent. Félix aggodalmasan fogja meg a kezét:

- Basszus, teljesen átfázott, jéghideg a keze! Chris szerintem vigyük haza, onnan is ráérünk telefonálni!

Majd leveszi a kabátját és a kislányra borítja. Most már én is tisztán érzem, hogy reszket. Így a leader válaszát meg sem várva, öles léptekkel megindulok a dormunk felé.

Mikor hazaérünk, lerúgom a cipőimet, és kis fagyott csomagommal a szobámba indulok. Befektetem az ágyamba, lekapom róla a kiscipőjét és alaposan betakargatom.
Alszik.
De még mindig vacog, a fogai szinte csattognak.
Megfogom a homlokát.

- Aigo! Tűzforró vagy! Minhoooo! Gyere ide gyorsan! - kiáltok ki a banda eommájának. Ehhez ő ért a legjobban.

Futva érkezik:

- Mi történt?

- Nézd már meg te is! Tűzforró. Szerintem lázas, de te jobban értesz hozzá!

Ő is megnézi Linett homlokát, és látom rajta, hogy igazam volt. Majd kimegy, de hamarosan visszajön egy lázmérővel, amit a kicsi szájába dug.

- Jeongin! Hozz kérlek egy tál vizet, és egy kis méretű törülközőt! - kiabál ki a szobámból.

Majd megfogja a csipogó kütyüt, és aggódva rám néz:

- 38,9...nagyon lázas. De mindjárt rakunk rá borogatást. Hívok orvost. Channie pont most beszél a barátjával az őrsről. Szólok neki is, hogy mi a szitu.

Ezzel kimegy, de jön is be helyette I.N. a kezében egy tál vízzel, meg a kéztörlővel.

- Tessék! Nagyon rosszul van? - kérdi aggódva, és megsimogatja a kislány fejét.

- 38,9 a láza. Lino már hívja a dokit. Addig borogassuk - és már csavarom is ki a rongyot, és rakom a homlokára.

Tíz perccel később háta mögött a csapat dokijával jön be Lee Know.

- Már elmagyaráztam neki menetközben, mi történt. Chan pedig mindjárt elmondja, mit tudott meg a haverjától.

Az orvos alaposan megvizsgálja a kislányt, majd ránk néz, és biztatóan elmosolyodik.

- Hálaistennek, semmi komoly! Alaposan átfagyott, megfázott. De a lázcsillapító, borogatás, és egy alapos alvás majd segít rajta! Hagyok itt neki gyógyszert, ha nagyon lázas, adjatok neki belőle egy nagy kanállal. Most nem kell, én már adtam. Ha rosszabbodna mégis az állapota, akkor hívjatok!

Ezzel elköszön, sok sikert kíván a kislány családjának megtalálásához, és elmegy. Minho pedig kikíséri.

Helyettük Lix jön be.

- Na, hogy van a Hercegnő?

- Nem jól, de a doki szerint nem súlyos. Kapott gyógyszert, borogatást, és aludnia kell.

- Na, beszéltem a haverommal! - jön be Chan a szobába, majd mikor látja, hogy Linnie alszik, halkabban folytatja - Elmondtam neki, mi a helyzet, hogy találtunk rá, és hogy most épp mi van vele. Azt mondta utána néz, érkezett-e bejelentés hozzájuk, vagy egy másik őrsre. Nem tudhatjuk, melyik kerületből jutott el idáig.
Beszéltem JYP-pel is, mondtam neki, hogy a héten már nem megyünk be. Majd itthon próbálunk, úgyis már csak apró simítások vannak hátra. Először morgott, hogy jön a koncert, stb... . De leráztam azzal, hogy nézze a másik oldalát! Mekkora szenzáció lesz, hogy mi találtuk meg a kislányt! Ismered milyen, így már belement.

- Ász vagy Channie! - mosolygok fáradtan, hisz hosszú napunk volt, és már éjfél is elmúlt. Chan csak bólint, és elmegy aludni.

- Jinnie menj fürdeni, addig figyelek rá! - mondja Félix. Intek a fejemmel, majd összeszedem a cuccaimat és elmegyek lezuhanyozni.

Mikor visszaérek, Lix pont akkor cserél borogatást a kicsi fején.

- Már nem annyira forró - néz rám mosolyogva - Aludj egy kicsit a szobámban, majd két óra múlva cserélünk!
- Nem akarok elmenni, mert mi van, ha felébred, és megijed megint? Úgy tűnt bennem megbízik. Majd alszok itt mellette. Kelts fel, ha cseréljünk, vagy ha felébredt.

- Rendben van hyung. Aludj jól!

Én pedig rádőlök az ágy szélére, és elalszom.

Stray Kid In Seoul Where stories live. Discover now