Ki Nem Mondott Szavak [ bakudeku ff ]

2.rész

Izuku szemszög:

Tetszik ez a műhely, tágas, minden alkatrész megvan és nem egy régi garázs mint amilyen az enyém volt. Az elején Hatsume körbevezetett a támogató részlegen ami szó szerint hatalmas. Nagyon tetszik ez a hely örülök hogy fel vettek ide.
- egyébként nincs mindig ekkora kihaltság itt, általában sokan jönnek ide akiknek a hősképző óráról megsérült a felszerelésük vagy fejlesztésre van szükségük. Örül hogy itt vagy, legalább nem egyedül kell megcsinálnom azt a sok munkát. - erre válaszul el mosolyodtam.

Bakugo szemszög:

Pont ma kellett elromlania ennek a kibaszott robbantónak is. Mehetek vissza ahhoz az őrült pipihez. Kétlem hogy az új diák más lenne biztosan ő is az a nyomulós kis pöcs, tökmindegy hogy kinek a fia. Jelenleg Kirishimával tartok a műhelyek felé, neki nincs semmi problémája csak el akart kísérni és meg akarta ismerni az új diákot. Éppen kopogtam volna mikor szó szerint kirobbant előttem az ajtó és egy kisebb termetű fiú repült vele együtt. Mindent ellepett a por és a robbanás keltette füst és csak egy ismerős zöld hajkoronát pillantottam meg.
- Hatsume mondtam hogy ne kapcsold be!! - kelt fel idegesen.
Mikor lassan eloszlott a füst láttam hogy pontosan ki is az a zöld hajú fiú. Ez tényleg ő? Álmodom? Deku tényleg itt van előttem? Tudtam hogy annak a vén szatyornak van fia de deku az?!
- á, bocsánat a robbanásért jól vagytok? - én csak meredtem rá, alig tudtam meg szólalni.
- D..deku? - persze meglátom őt és lőttek az önbizalmamnak.
Láttam hogy a Dekunak el kerekednek a szemei és engem bámul.
- Ka..kacchan.? - szóval emlékszik rám! Habozás nélkül fel kaptam őt és olyan szorosan meg öleltem hogy szegény alig kapott levegőt.
A két ember csak néztek minket mint aki szellemet látott.
- ömm ti ismeritek egymást? - kérdezte Kirishima.
- izé ez hosszú sztori.. - mondta Deku mire én bólintottam. A kezeimet a derekára tettem és még jobban magamhoz húztam. A fejét belefúrta a mellkasomba, olyan aranyos volt azt hittem ott helyben meghalok.
- Dekuu nem akarom megzavarni a pillanatot de valamikor fel is kéne takarítanunk. - mondta a pinkhajú.
- jó jó megyek már. - mondta a kis brokkoli aki még mindig a karjaimban volt.

Deku szemszög:

Tudtam én hogy fogok Kacchannal találkozni! De azt nem gondoltam volna hogy egy suliba járunk, ráadásul ő hősnek tanul ez olyan király!!
- öm igazából azért jöttem mert van egy kis probléma a robbanás erősítőmmel. - mondta Kacchan majd a kezembe nyomta az említett eszközt amit én jól szemügyre vettem.
- mikor jöjjek vissza érte? -
- nem kell, egy perc alatt helyre hozom. - mondtam majd be vittem a műhelybe és neki is láttam. Tényleg szó szerint 1 perc alatt meg csináltam, mikor fel néztem három engem bámuló emberrel találtam szembe magam.
- ömm.. Készen van. - majd Kacchan kezébe nyomtam az eszközt.
- Deku ezt hogy csináltad meg egy perc alatt?! - Hatsuménak szó szerint csillagok voltak a szemében.
- nem valami nehéz, kiégett benne az egyik erzékelő csak ki kellett cserélni. -
- de másoknak ezt órákba telne megcsinálni! - mondta Hatsume amire el mosolyodtam.
- köszönöm Deku de nekünk mennünk kell órára, majd később találkozunk! - mondta kacchan miközben a piros hajú barátját húzta maga után aki még mindig bámult.
- gyere Hatsume takarítsunk fel. - mondtam mire ő bólintott és a kezembe nyomott egy felmosót.

Fél óra alatt kész is voltunk a takarítással, gyorsabb volt mint hittem. Volt egy kis szabadidőnk amíg máshol mentek az órák.
- Hatsume tudok valahol szerezni egy kis kávét? - kerdeztem
- igen, az ebédlőben van egy kávé automata, el kísérlek mert most én is meg kívántam. - mondta Hatsume lelkesen mint mindig.
Az ebédlő egy kicsit messze van a műhelytől, de nem bánom. Jó egy kis séta.
Mikor oda értünk Hatsume vett kávét először, valami fura olasz neve volt de elég jól nézett ki.
Ezután én is választottam egyet, majd be dobáltam a pénzérméket mire a gép el is kezdte csinálni a kávémat.
- te milyet iszol Deku? - kérdezte miközben a kezében lévő kávét szürcsölte.
- vaníliásat, az a kedvencem - mondtam mire neki felcsillant a szeme.
- nem is láttam hogy van olyan! Legközelebb tuti azt veszek! - jelentette ki majd az üres kávés poharát a kukába dobta.
Szépen lassan vissza sétáltunk a műhelybe ahol nagy meglepetésemre apa várt.
- sziasztok, csak jöttem megnézni hogy minden rendben van e. -
- minden oké sensei! - mondta Hatsume mire én bólintottam.
- apa, Bakugo Katsuki a te osztályodba jár igaz? - kérdeztem
- igen, miért? -
- csak érdekelt - mondtam mosolyogva
- sensei képzelje Deku ma 1 perc alatt helyrehozta Bakugo felszerelését ami másnak órákba telne! - jelentkette ki Hatsume boldogan.
- Nemár más is meg tudná csinálni.. - mondtam és el takartam az arcomat.
Apa el mosolyodott és össze borzolta a hajamat.
- nem véletlenül olyan népszerű. Na örülök hogy jól elvagytok, nekem mennem kell vissza órát tartani. Ja és Izuku ma lesz tanítás után egy hosszú megbeszélés szóval egyedül kell haza menned. - mire bólintottam majd meg ittam a maradék kávémat is.