Ki Nem Mondott Szavak [ bakudeku ff ]

1.rész

Bakugo szemszög:

Reggel az ébresztőm süketítő hangjára ébredtem amit reflexből fel is robbantottam.
De jó most vehetek újat.
- KATSUKI MI VOLT EZ A ZAJ HAJNALI 6-KOR?! - bazdmeg muter neked is most kell üvöltöznöd.
- A KIBASZOTT ÉBRESZTŐ ÓRA VOLT OLD HAG!! - Üvöltöttem vissza majd felkaptam az egyenruhámat. Az óra maradványait kidobtam a kukába. Be pakoltam a füzeteimet a táskámba és el indultam a konyha felé.
- reggelt muter. - fogalmam sincs hogy tudtam egy ilyen nyugodt mondatot kihúzni magamból.
- reggeli az asztalon, nincs itthon sok kaja szóval vegyél majd valamit. - erre válaszul morogtam egyet majd le ültem az asztalhoz és nekiláttam a reggelimnek.

Deku szemszög:

- Izuku, ne felejtsd el holnapra összepakolni a holmijaidat, legkésőbb 4-kor el kell indulnunk hogy elérjük a gépet. -
- oké anya ne aggódj nem felejtem el! - nagyon Izgatott voltam, már 8 éve nem voltam otthon és nagyon várom. Amerika is szép meg minden de hiányzik Japán és persze Kacchan is. Vajon emlékszik még rám? Vajon sokat változott? Remélem fogok vele találkozni. Anya valami UA nevű hősképzőbe iratott be, állítólag az a legjobb suli Japánban. Elég nehéz volt elintézni hogy felvegyenek így hogy nincs képességem, viszont be kerültem támogató szakra. Azt is csak azért engedték mert elvileg apa is abban az iskolában tanít. Örülök neki mivel kiskorom óta az volt az álmom hogy igazi hősöket támogathassak, jól megy a szerelés. Idáig az volt a munkám hogy az itteni hősök felszerelését és ruháit fejlesszem. Elég népszerű vagyok itt mert 16 éves létemre állítólag nagyon jó munkát végzek és segítem a hősöket.

Még ma elkezdek pakolni mert elég sok holmim van, minden szereléshez szükséges alkatrész, az eszközök, a sok tervrajz, a kisebb találmányaim és ott vannak még a ruhám és a személyes holmijaim.

Apa azt mondta hogy kijön értünk a reptérre, őt se láttam már évek óta, csak egyszer volt alkalma meglátogatni minket. Ő is profi hős ezért sok a dolga. Elég fura hősnevet adtak neki, azt hiszem Eraserhead. Tulajdonképpen ő csak a mostoha apám ugyanis az igazi meghalt még a születésem előtt, viszont anya mindenképpen meg akarta tartani a Midoriya nevet amit apa teljesen meg értett.

Hajnali 1-kor végeztem a pakolással, tovább tartott mint gondoltam. 3 óra múlva indulni kell a reptérre szóval ma sem fogok aludni, igazából már megszoktam. Sokszor napokig nem alszok ha nagyon elmerülök a munkában ami tulajdonképpen egy hobbi számomra. Így tulajdonképpen a hobbimért kapok pénzt és elismerést, nem panaszkodhatok.

Ki mentem a konyhába, csináltam magamnak egy kávét ha már úgysem alszom. Még sokminden ott volt mivel anya még nem pakolt el mindent a konyhából. Vissza mentem a szobámba a kávéval a kezemben és el indítottam egy sorozatot. 5 részt néztem végig mikor feltűnt hogy 3:47-et mutat az óra ami azt jelenti hogy mindjárt indulunk. Gyorsan össze pakoltam a laptopomat is. Őszintén szólva a kávé után is álmos voltam, majd a gépen alszom úgyis legalább 10 óra az út szóval lesz bőven időm.
Már hajnali 4 óra volt, be pakoltuk a csomagokat a taxiba aztán el is indultunk a reptérre. Azért hiányozni fog Amerika, részben itt nőttem fel. A reptér csak 30 percre volt, amíg az autóban ültünk én a fejemet az ablaknak döntve néztem a városi fényeket, még teljesen sötét volt az ég így még szebb volt a látvány.

Végre fel szálltunk a gépre, már 6 óra volt így a repülőről nézettem a csodálatos napfelkeltét. Mindig is féltem egy picit a repüléstől, de ezen a ponton olyan álmos voltam hogy már nem érdekelt, perceken belül el aludtam.