Ki Nem Mondott Szavak [ bakudeku ff ]

4.rész

Deku szemszög:

Mikor ki nyitottam a szemem már a saját szobámban voltam, Kacchan fejét az ágynak hajtva aludt. Össze borzoltam a haját és el mosolyodtam, olyan így mint egy cuki süni. A következő pillanatban egy álmos Kacchan bámult engem.
- jó reggelt Kacchan. - mondtam vigyorogva mire ő morgott egyet és egy puszit nyomott az arcomra.
- ne Deku, nekem hamarosan el kéne indulnom suliba. -
- de Kacchan én is megyek! - járni még mindig alig tudok de nem akarok hiányozni és Kacchannal akarok lenni.
- nem, te itthon maradsz és pihensz. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően mire en válaszul fel fújtam az arcomat. A következő pillanatban apa lépett be az ajtón.
- oi Katsuki, ha már úgy is itt vagy ha gondolod el vihetlek suliba. - mondta apa
- köszönöm se- - Kacchan nem tudta be fejezni mert közbe szóltam.
- apa mondd meg Kacchannak hogy én ma igenis mehetek suliba! - mondtam még mindig kissé felfújt arccal.
- nem Izuku te itthon maradsz. - mondta apa mire Katsuki el nevette magát.
- hmph.. - keresztbe tettem a kezem és a fal felé fordultam.
Kacchan össze borzolta a hajamat majd el indult kifelé.
Nincs is semmi bajom akkor miért nem mehetek? Mit fogok én csinálni egész nap? Fekszek és nézem a plafont? Hú de jó lesz.

Kacchan szemszög:

Reggel Deku mindenképp akart suliba menni, nem értem mi olyan jó benne hogy ennyire menni akar. Én nem akartam suliba menni, az én kis brokkolimmal akartam lenni egész nap. Egész jófej dolog senseitől hogy elvisz suliba. Egy elég kicsi, de új fekete kocsija van őszintén kurvára irigyeltem miatta. Én is tudok már vezetni és van jogsim mivel már betöltöttem a 16-ot, csak hát autóm nincsen ami nagy szívás.

Mikor be értünk Hatsume ott termett előttem.
- Katsuki hol van Izuku?? Miért nem voltatok tegnap? Hol van Izu? - legalább 100 kérdése volt és rohadtul idegesített nem tudom Deku hogy bír ki egy egész napot ezzel a csajjal.
- semmi közöd hozzá, amúgy csak beteg és én segítettem neki.- nyilván nem fogom el mondani az igazat, az csak is ránk tartozik nem kell a világnak tudnia róla.
- és mikor jön legközelebb? - nem hiszem el, nem áll le a kérdésekkel.
- nemtom. Amilyen lelkes már holnap valszeg jönni fog. - mondtam elég flegmán amit mellesleg kicsit sem bántam meg.
- kösz Bakugo! - azzal vissza ment a műhely felé.
Még csak reggel van de ez a csaj máris lefárasztott. Komolyan Dekunak hogy bírja ezt az idegrendszere? Be sétáltam a terembe és le dobtam magam a székemre. Hál istennek ma csak 6 óránk lesz ami azt jelenti hogy 1-kor végzünk. Gondolatmenetemből a csengő zökkentett ki, kezdődhet a matek óra. Kurva jó lesz. (remélem érezhető volt a szarkazmus.)

Deku szemszög:

Már 2 részt meg néztem a sorozatomból mióta Kacchan elment, szeretem ezt a sorozatot de hosszútávon elég unalmas. Ki kapcsoltam a tévét és ki vonszoltam magamat a konyhába. Igen, tudok járni csak eléggé fáj. Anya állítólag átment az egyik ismerőséhez apa pedig dolgozik szóval azt csinálok amit alarok. Egy kis friss levegőre vágytam de a történtek után rettegek egyedül kimenni az utcákra, szerencsére van egy erkély ahova ki tudok menni. Csináltam magamnak egy teát, fel kaptam egy vastag pulóvert és kimentem az erkélyre. Tél volt még ezért reggel 9-kor nézhettem az erkélyről a csodálatos napfelkeltét. Olyan nyugodt volt minden és csendes. Bárcsak így maradhatnék örökre. Ki hoztam a vázlatfüzetemet és folytattam az egyik új találmányom tervezését. Jelenleg egy intelligens kamerán dolgozom, ami az áramtakarékosság érdekében csak mozgás érzékelésére kapcsol be. Elég hülyeségnek hangzik de én unalmamban szoktam ilyen tárgyakat gyártani. Nem mindig működnek, de ez vele jár. A legjobb működő találmányon egy intelligens robot, lehet vele beszélgetni és emberi érzései vannak. 5 éven keresztül dolgoztam rajta de megérte. Őt is magammal hoztam, csak még elfelejtettem ki pakolni. A következő pillanatban egy puffanásra lettem figyelmes, ami a lakásból jött. Mi volt ez a hang? Valaki betört? Anya még nem jöhetett haza mert csak fél órája indult el. Apa dolgozik és Kacchan suliban van. Félek. Kis termetem ezesetben kapóra jött ugyanis el tudtam bújni a szék mögé remélve hogy az illető nem jön ki az erkélyre. De tévedtem.