Két oldalról

3.

Ma is volt órám vele, sőt nem is egy. Az első óra matek volt. A tanár úr bejött, majd megint csak teletömött minket leckével, engem pedig menint odahivott. Milyen meglepő.

- Hikari, téged várlak. Gyere, javitsam ki a házidat. - szólt a tanár, én pedig feláltam és odamentem, majd elé raktam a füzetet.

- Ez itt hibás, de a többi tökéletes - mutatott az egyik feladatra. - Ülj le ide, és oldd meg ezeket a feladatokat. - mutatott a tankönyvben lévő feladatokra.

- Rendben. - leültem, majd elkezdtem átmásolni, majd megoldani a feladatokat.

- E-elnézést, ezt itt nem értem. - mutattam az egyik feladatra.

- Elmagyarázom. Na szóval... - elkezdte magyarázni, aztán pedig megoldottam a feladatot és megmutattam neki.

- Készen van. - szóltam a tanárnak.

- Rendben. Add, hadd nézzem meg. - elvette a füzetet, majd végignézte a feladatokat.
- Ezt elrontottad, ugyanis ide kettő és nem négy jön. A többit viszont tökéletesen megoldottad.

------------------------------

Éppen hazafelé indultam, amikor valaki hirtelen berántott egy sikátorba. Az illető falhoz nyomott, majd leszoritotta az egyik kezével karom, és le akarta venni rólam a felsőt, de mikor meglátta a nyakamban, a tanár úrtól kapott medált, rögtön elengedett, majd letérdelt és könyörögni kezdett nekem.

- Rivaille, kérlek bocsáss meg! - csak ennyit mondott, majd fejbelőtte magát. Ezután két férfi jelent meg, akik eltakaritották a hullát.
Elrohantam, mivel nem akartam többé azon a helyen lenni. Addig rohantam amíg bele nem ütköztem valakibe. - B-bocsánat. - álltam hátrébb, majd felnéztem rá és észrevettem, hogy Levi tanárúr áll előttem.

- Tanár úr... -néztem rá már szinte könnyes szemekkel.

- Látom neked már megszokás ez az emberekbe ütközés. De nyugodj meg, nem haragszom.

- Tanár úr... - kézdtem el sírni, majd hirtelen megöleltem.

- Ami, mi történt? - kézdezte a férfi, majd elmeséltem a történteket.

- Rendben. Nyugodj meg szépen. Nincs semmi gond, hiszen már elmentek. Szeretnéd, ha elvinnélek? - kérdezte a férfi.

- Félek egyedül... - sírtam.

- Rendben. Akkor gyere,elviszlek. - elindultunk a parkolóba,majd beültünk a kocsiba.

- Szeretnéd ma megtartani a korepetálást, vagy majd csak holnap? - kérdezte a férfi.

- Ha nem zavarja... - kötöttem be magam.

- Rendben. - beinditotta az autót, majd elindult. Nagyjából egy fél óra múlva meg is érkeztünk. Kiszálltam majd körülnéztem. Egy hatalmas nagy házat láttam.

- Örököltem. - szólalt meg a férfi.

- Hát...ez...jó nagy... - néztem a házat. - Nem szokott eltévedni? - kérdeztem a férfit.

- Nem. És kérlek, ha nem vagyunk suliba, tegezz. - utasitotta a férfi.

- De...maga a tanárom.

- És akkor? Nem sok korkülönbség van köztünk. Nyugodtam tegezz.

- Rendben, ta- vagyis L-levi... - vörösödtem el.

- Menjünk. - indult el a bejárat felé. Kévőbb eljutott az agyamig, hogy mit is mondott, igy én is elindultam utána.

- Mint látjátok vendégem van.
Ne zavarjatok! - utasította az ajtóban álló őröket.

-Igen, uram! - válaszolta egyszerre a két férfi.

- Gyere! - lépett be az ajtón, majd bevezetett a nappaliba. - Ülj le ide. Majd pakold ki a könyveid - mutatott a nappaliban lévő kanapéra.

- Rendben. - ültem le az ülőhelyre, majd elővettem a könyveket.

- Teát kérsz? - kérdezte a férfi, miközben elindult.

- Igen. - mosolyogtam rá.

- Rendben. Akkor amíg elkészül a tea, próbáld meg megoldani azokat a feladatokat, amelyek mennek. - mondta, majd elindult a konyhába teat készíteni. Én pedig elkezdtem a feladatokat megoldani, de nem sokra mentem vele, mivel sokszor megakadtam. De végül úgy döntöttem, hogy csak azokat csinálom meg, amiket értek, és a többit hagyom későbbre.

- Na hogy állsz? - jött ki a konyhából, a kezében két bögrével. - Sikert megoldani párat? - ült le mellém, majd lerakta a bögréket, a nappaliban lévő dohányzóasztalra.

- Egy pár feladatot sikerült megoldanom. De viszont a többit nem értettem. - magyaráztam a férfinak.

- Rendben. Mutasd, mit nem értettél? - vette ki a kezemből a füzetet. Megmutattam neki, hogy hol akadtam el, ő pedig elmagyarázta, hogy hogyan kell megoldani.

- Mostmár érted? - kérdezte a teáját szürcsölgetve.

- Igen. Köszönöm, hogy elmagyarázta. - mosolyogtam, majd elkezdtem megoldani a feladatokat.

Később megjelent a nappaliban a két őr, akik az ajtó előtt álltak.

- Uram, sajnálom, hogy megzavartuk, de fontos hírünk van. - válaszolt a két férfi.

- Megleszel egyedül? - kérdezte, miközben felállt a helyéről. Én csak bólintottam, ő pedig követte a két őrt.