Két oldalról

9.

Miután megittam a vizet, a férfira néztem, és csak őt bamultam, mire egy kérdő pillantást vetett felém.

- Mondd csak. – kezdtem bele a mondandómba. - Itt maradhatnék ma estére? – néztem rá kérdően, ugyan akkor reménykedve, hogy igennel valaszol majd.

- Ennek közé van ahhoz ami történt? – nézett rám kérdően.

- Hagyjuk ezt kérlek. Nem akarok róla beszélni. Talán majd egyszer elmondom, de nem most. – néztem el róla.

- Én csak nem akarok egyedül lenni. – mondtam halkan, majd sóhajtottam kicsit.

- Rendben. Szólok, hogy készítsék élő a vendég szobát. – mondta, majd pedig felállt, és elindult egy irányba.

__________________________________

Végre a tanulással is végeztünk, így mostmár pihenhetek. Ugyan későre jár, de nem vagyok annyira fáradt, de azért megpróbálok aludni.
Hatradőltem a jó puha ágyban, közben pedig a plafont néztem és gondolkodtam.

*Levi szemszöge

Egy hosszú nap után végre ledölhetek az ágyamba. Már eléggé fáradt vagyok. Kimerítettek a kölykök, meg a sok dolog még iskolán kívül is. Igazán kimerítő tud lenni ez a sok minden. Még ott van Ami is. Vele sem tűnik úgy, hogy minden rendben lenne. Igazából már akkor észrevettem, hogy furcsan viselkedik, mikor befutott az osztalyba. Még csak meg sem hallotta, hogy szóltam neki. Ideges lehetett valami miatt. Sokkal inkább valaki miatt. A lany miatt a folyosóról. Biztos köze lehet ehhez. Majd kiderítem ki az a lány. – ezzel a gondolattal becsuktam a szemem, és pár másodperc múlva már sikerült is elaludnom.

Később arra ébredek, hogy valaki rám mászik, és össze szorit. Már alig kapok tőle levegőt. Lenézek a rajtam lévő lányra, majd megpróbálom magam kihámozni a szoritásábol, ami végül sikerült is, majd felültem és a lányt néztem.

- Mit csinálsz itt? Neked nem aludnod kéne? – néztem rá kérdően. Tényleg nem értem mit keres itt az éjszaka közepén.

- Nem tudok aludni. Nem játszunk inkább? – nézett rám csillogó szemekkel, mire egy unott pillantást vetettem rá.

- Adok én neked mindjárt olyan játékot, hogy többé nem lesz hozzá kedved. Na sipirc vissza aludni. – néztem rá szigorúan, de valahogy a lány nem értett a szóból, és csak újra rám mászott.

- Nem akarok. Én itt akarok lenni! – mondta makacsan és éreztem, hogy a mellkasomra ütött egyet.

- Na jó. Ebből elég volt, kislány. Most menj szépen vissza abba a szobába, és feküdj vissza az ágyba. – mondtam kissé idegesen, és levakartam magamról a lányt, majd kimásztam az ágyból.

- Ne küldj vissza. Nem akarok egyedül lenni. – bújt hozzám újra. Sóhajtottam kicsit lemondóan, majd a vállára raktam a kezem.

- Legyen. Itt maradhatsz. De akkor hagysz aludni. Fáradt vagyok. – néztem rá.

- Én nem vagyok álmos. Nem játszunk inkább? Vagy nézzünk TV-t! – mondta izgatottan, és látszott a szemében a csillogás.
Ekkor már gondoltam, hogy most nem önmaga. De legalább nem a perverz, flörtölős énje van most jelen. Habár azt se bánnám, de most fáradt vagyok hozzá.

- Most akarsz TV-t nézni, kicsi lány? Nem gondolod, hogy késő van már hozzá?

- Nem! Nézzünk mesét! – követelte makacsan, én pedig sohajtottam egyet lemondóan.

- Egy mesét. Aztán alvás! – mondtam szigorúan, majd a kezembe vettem a távirányítót, és bekapcsoltam a TV-t. Kerestem egy csatornát, amin mese ment, majd leraktam a távirányítót. Vissza dőltem az ágyra, és éreztem, hogy a lány megint rám mászott.

- Olyan jó itt. – mondta egy mosollyal az arcán, majd közelebb hajolt és egy puszit adott a számra. Ha ezt tovább igy folytassa, nem sokáig leszek észnél.

- A mesére figyelj. Ha már kikövetelted. – mondtam, és arrébb toltam magamtól. A lány a TV-t nézte, én pedig mivel mást nem tudtam tenni, ezért én is a TV-t néztem. Nem értem mit szeretnek ebben a kölykök. Teli van hülyeséggel. Semmi értelmes nincs benne.

______________________

- Na jó. Mostmár vége a mesének. Alszunk. – vettem a kezembe a távirányítót.

- Nee! Csak még egyet. – nézett rám könyörgően.

- Nem! – mondtam szigorúan, és kikapcsoltam. Elég volt a mesékből. Már így is több ment, mint egy.

- De én még mesét akarok nézni! – kezdett el hisztizni.

- Nem. Most alszunk. – mondtam, majd megfogtam és az ágyba raktam, én is lefeküdtem, majd becsuktam a szemem. Már így is szinte reggel van. Legalább pár órát had aludjak. – gondoltam magamban és próbáltam aludni, de valaki nem hagyott. Megint rám mászott.

- Így sokkal jobb! – bújt hozzám mégjobban. Gondolom ma éjjel már nem fogok aludni.