Két oldalról

8.

Pár nappal később:

A padomban ülök, és várom, hogy elkezdődjön ez óra. Pár nap alatt jó sok minden történt. Úgy érzem, sokkal közelebb kerültem Levihoz. Igaz, még mindig ellene vagyok ennek az egésznek. Nem akarom, hogy miattam rugják ki, és nem akarom tönkre tenni a jövőjét.
Ahh! Miért kell a tanáromnak lennie??! – gondoltam magamban, és lassan már kezd kikészíteni ez az egész.

____________________

A folyosón sétáltam, amikor egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg. Ott helyben kővé dermedtem. A személy egyre csak inkább közeledett felém. Tehetetlenül álltam, és csak meredtem előre. Majd erőt vettem magamon, és gyorsan befutottam az osztályba, ami szerencsére nem volt messze. Az ajtót gyorsan bezártam magam mögött, és neki dőlve fújtam ki magam. Szerencsére csak én vagyok az osztályban.

Mit kereshet itt? Nem értem. Nem ebbe az iskolába jár, ebben 100% - ig biztos vagyok.
De akkor mégis mit keres itt? Már boldogan éltem abban a tudatban, hogy többé nem kell látnom, erre újra találkozunk.

Annyit érzek, hogy valaki be akar jönni az ajtón, de mivel neki dőlve állok nem tud, így arrébb álltam az ajtóból.

Mikor oda néztem, láttam, hogy Levi az. Meg akartam ölelni, de inkább ezt a gondolatot kivertem a fejemből.

- Miért futottál be, mikor megszólítottalak? – kérdi tőlem. Én meg csak azt sem tudtam, hogy szólt. Teljesen elvette a figyelmem az a nem várt személy.

- Bocsánat. Nem hallottam. – mondom neki és próbálom leplezni a megijedtségemet.

- Miért bámultad olyan feltűnően azt a lányt? – kérdi tőlem. Jaj Istenem. Tényleg ennyire feltűnő volt? Vajon ő is észre vette, hogy bámulom? Kizárt, hogy ne vette volna észre.

- Én? Bámulni? Dehogy. Nem bámultam. Csak tudod már láttam valahol, és...és azon gondolkodtam, hogy hol. – találtam ki valamit, csak hogy ne kelljen magyarázatot adnom. Nem szeretek erről beszélni. De ez, amit itt kitaláltam nem tűnt valami hihetőnek. Úgyhogy nem hiszem, hogy ennyivel meggyőztem.

- Hmm. Szép mese. Most pedig az igazat. – mondja a férfi unott arccal. Talán nem esett le neki, hogy ezt azért talaltam ki, mert nem akarok róla beszélni? Hát persze. Miért is jutott volna eszébe ez az opció.

- Egy régi osztalytarsam. Legyen ennyi elég. – mondom neki. Láthatólag felfogta, hogy nem akarok többet mondani, mivel nem kérdezett többet. - Amúgy miért is szóltál? – kérdem tőle, mivel még mindig nem mondta el.

- Hát tudod kijavitottam a dolgozatod, és elég jó eredményt értél el. Úgy veszem észre, hogy sokat fejlődtél mióta jársz hozzám. – magyarázza a férfi.

- Tényleg? Hanyas lett? – kérdem tőle, mivel nagyon is érdekel, hogy milyen lett.

- 4-es. – mondja röviden.

- Tényleg? – lepődtem meg. Ilyen jó jegyet még nem kaptam matekból.

- Úgy nézek én ki mint aki hamis reményt kelt benned, aztán pedig mikor kellően beleélted magad, fogom és összetiprom ezt az egészet? – kerdi unottan.

- Nem. Csak eléggé hihetetlen. – mondom neki.

- Hmm. Délután a parkolóban. – mondja, majd pedig elhagyja a termet.

Becsengettek, így leültem a helyemre, és a többiek is bejöttek az osztályba, és ők is helyet foglaltak, majd bejött a tanár, és elkezdődött az óra.

Egész idő alatt csak rá tudtam gondolni. Hogy vajon miért van itt? Újra meg akarja keseríteni az életem? Vagy mit akar?

_____________________

Vége lett az óráimnak, és ahogy Levi kérte, a parkolóban vártam rá, ahol amíg vártam, ismét a szemem elé került az a bizonyos arc, és egyre csak közeledett, de szerencsére Levi megérkezett, így gyorsan beültem a kocsiba, a férfi pedig elhajtott. Később megérkeztünk a házába, ahol bementunk a nappaliba, és Levi pedig elkezdte a matekot magyarázni, de mint ő is észre vehette, nem igazán tudtam oda figyelni, mivel mason járt az eszem.

- Tanulni jöttél, vagy álmodozni? – kérdi a férfi unottan.

- Sajnálom. Most nem igazán tudok figyelni. – mondom neki és rá pillantok.

- Történt valami? – kérdi én pedig őt nézem, jobban mondva a szemeit.

- Éppenséggel igen, de nem akarok most erről beszélni. – mondom neki, ő pedig becsukta a könyvet.

- Kérsz valamit inni? – kérdi tőlem.

- Egy pohár víz jól esne. – mondom neki, mire a férfi feláll, majd pedig elindul a konyhába, és vissza tér egy pohár vízzel, amit a kezembe ad, én pedig megiszom, közben pedig gondolkodok.