The curse of idol romace |SKZ FF.|

FIFTH

Aki összeszorított szemekkel szorította tenyerét mellkasához, hogy enyhítse a fájdalmat, de az egyáltalán nem akart gyengülni. A hétizsákjában kotorászva próbálta előkeríteni gyógyszereit amit a fellépés előtt mindenképp bekellett vennie. 

Kopogás hallatszott az ajtó felől. 

— Moki siess már! Mindjárt kezdünk. — hallotta meg a legidősebbet. 

— Mindjárt megyek! — szólt vissza. Mivel már ötlete sem volt, hogy hol lehetnek, fogta a táskáját és kiborított belőle mindent. Halk pattogással értek földet a keresett tárgyak. Aki sietve felszedte őket majd amelyikre most nemvolt szükségé visszadobta a hátiszákba. Kivett két tablettát az egyik dobozból majd azt is a táskába dobta. Három korty víz kíséretében gyorsan lenyelte a gyógyszert majd kisietett az öltözőszobából.   

— Mit csináltál eddig odabent? 

— Csak nem találtam valamit. De minden oké. — masszírozta a mellkasát miközben bátorítóan mosolygott társaira. 

------

A fellépést tökéletesen sikerült. Vagyis Akin, a menedzseren és Minhon kívül mindenki így gondolta. Valójában viszont kicsit sem volt rendben. 

A daluk szövege háborúról szólt, így a koreográfiát is ahhoz tervezték. Azok akik a fellépést nézték mind azt gondolták, hogy Aki vérköhögése a darab része. Még a csapat három fiútagja is abban a hitben mentek le a színpadról, hogy a leaderük ezt az elemet készítette elő titokban az öltözőben. Csakhogy, ez cseppet sem így volt és ezzel a menedzser is tökéletesen tisztában volt, nem úgy mint JYP, akinek még tetszett is ezen kis manőver. 

______

Mikor Minho meglátta, hogy barátja a színpadon vért köhög fel keze ökölbeszorult. Tudta. Tisztában volt vele, hogy ez egyáltalán nem a darab része, csak olyan jól tudja álcázni a fájdalmát, hogy senki sem veszi észre, hogy haldoklik. 

_______

Aki az öltözőjében ült az egyik fellépőn, fejét falnak döntve és minden erejével azon volt, hogy gondolatai ne a színpadra lépésének pillanata óta kínzó, szédülése vagy épp Minho megránduló arca körül legyenek, hanem akörül, hogy mit vág a fejéhez jelen pillanatba a menedzser. 

— Komolyan ilyen hülye vagy?! Mit csinálsz? Ha?! És mi van ha nem sikerül úgy tenned mintha ez mind csak a hatás kedvéért lenne?! GONDOLKODJ MÁR MIELŐTT BÁRMIT CSINÁLSZ!! — ordított rá a férfi. Aki fáradtan emelte tekintetét a férfi elsötétült arcára. 

— Tudja maga milyen érzés vért köhögni, kiszakadó mellkassal köhögni vagy csak a semmiből úgy elkezdeni szédülni, hogy azt sem tudom állok-e még, épp dőlök elfelé vagy már a földön is vagyok? Na és ezt mind úgy átélni, hogy senkise vegye észre, hogy valami belülről emészt? Hah? — emelte meg szemöldökét egy pillanatra majd folytatta. 

______

Changbin csupán Lee Know után indult aki miután a fellépésnek vége lett szélsebesen sietett el valamerre. Azonban a fiút a nemrég fellépett banda leaderének öltözője előtti falnak dőlve találta meg. Ahogy egyre közelebb ment fülét megütötte a szobából tompán, de érthetően kihallatszó, férfi hang. 

— Honnan a francból kéne tudnom, hogy milyen érzés?! 

— Látja? Fogalma sincs arról, hogy én mit élek át. Nem tudom kontrolálni, hogy mikor fognak előjönni a tüneteim. Nem azért köhögtem vért a színpadon mert annyira akartam volna! Maga szerint tönkre akartam volna tenni ezt az eseményt? Maga szerint leakartam leplezni a betegségem és ezzel nem csak magamnak, de a csapatomnak, sőt. Még talán az egész ügynökségnek is rosszat tenni? — váltotta fel az erényes hangot egy kimerült, meggyötört lány hangja. Changbin döbbenten állt.