The curse of idol romace |SKZ FF.|

TENTH

Hamar összepakolta a holmiját, tekintve, hogy nem volt szinte semmi. Megigazította magán a kardigánt, majd elindult Ho doktor irodája felé. Mielőtt még elhagyta volna a kórház falait beszélni szeretett volna a férfival. 

— Á! Csak, hogy itt vagy. Reméltem, hogy még beugrasz. Összeírtam pár dolgot amikre figyelned kell majd. Illetve pár új gyógyszert is felírtam amiket sajnos most nem tudtam kiváltani neked, szóval kérlek menny el egy patikába. — nyújtott át egy lapot a lánynak. Aki megköszönte, majd szemével gyorsan átfutotta a szöveget. 

— Hamarosan átküldöm önnek, hogy mikorra tervezem a szünetet, meg amit tegnap kért. Köszönöm az ellátást. Viszont látásra. — köszönt el. Kissé tartott a mai naptól. Arra gondolt, hogy először a kiadóhoz megy, de rájött, hogy a beszélgetést a csapattagokkal lehet, hogy inkább a dormban kéne megejteni. 

-------

— Sziasztok! — kiáltott be, mihelyst belépett. A három fiú helyett kiskedvence, Akko jött oda nyávogva. Aki napjai mostanában annyira sűrűek voltak, hogy szinte már el is feledkezett az imádnivaló macskájáról. — Hát szia. Hiányoztam? Nehéz volt egyedül ezekkel a fiúkkal? — guggolt le hozzá és vakargatta mag a füle tövét. — Mindjárt kapsz kajcsit, oké? — Akko nyávogva jelezte, hogy az ötlet kedvérevaló. 

A szobákon végig menve Aki rádöbbent, hogy a három fiúnak alig 12 óra is elég ahhoz, hogy a lakáson káosz uralkodjon el. Ahogy végig haladt a helyiségéken folyamatosan gyűjtötte össze, egyik kezébe a mosogatni valót, másikba a szennyest. Gyorsan a ruhákat bedobta a fürdőbe és a mosogatóba helyezte a koszos evőeszközöket, tányérokat, poharakat és bögréket. Ezután pedig fel is tálalta Akkonak az ígért ételt. 

Belesett a fiúk szobájába, hogy megnézze vajon már a stúdióban vannak-e, de szerencséjére csak aludtak. Gondolta nem kelti fel őket, megvárja, hogy mindannyian felkelljenek és majd akkor számol be nekik a helyzetről. Arra számított, hogy ez a pillanat hamar elfog jönni, de körülbelül olyan másfél óra takarítás után rákellett jönnie, hogy ez nem így van. Szóval leült a fotelbe, elővette telefonját és rákeresett a tánc show trailerére. Már hallásból is tetszett neki, de így, hogy pontosabb meghatározást kapott a műsor menetéről és szabályairól megjobban belopta magát a szívébe. 

Rákellett jönnie, hogy vagy mindannyian elaludtak vagy kimenőt kaptak, ugyanis már minimum három órája a JYP entertainment épületében kellett volna lenniük. Szóval befoglalta a konyhát és elkezdett főzni. Miután azzal végzett és még mindig egyedül volt ébren gondolta süt valamit. Mire azzal végzett végre - a sok csörömpölés okából - sikerült kikelnie a három fiúnak kényelmes ágyukból. 

— Megint a stúdióban aludtál, Moki? — ment oda a lányhoz Sang Hun. 

— Nem igazán. — mondta Aki miközben kivette a sütőből a ropogósra sült süteményeket. 

— Akkor hol? — érdeklődött most már Min Ki is. Aki felegyenesedett és körülnézett. Mind a három fiú érdeklődve pislogott rá. Egyáltalán nem volt kedve elmondani nekik az igazat. Simán mondhatta volna, hogy egy ismerősénél töltötte az éjszakát. Vagy, hogy mégis csak a stúdióban volt. De nem. Érezte, hogyha nem most akkor máskor biztos nem mondaná el mi is az igazság. Szóval kelletlenül megköszörülte a torkát és miközben átpakolta a finomságokat egy tálcára, megkérte lakótársait, hogy üljenek le a nappaliban. Ők pedig engedelmeskedtek neki. 

— Szóval? Hol aludtál? — Aki leült velük szembe egy fotelbe és nyelt egyet. Nehéz volt. Alig akart kijönni hang a torkán. Ez más volt mint Channal. Ez sokkal nehezebb volt.