The curse of idol romace |SKZ FF.|

SEVENTH

Igazából a három fiú csak gyakorolni akart bemenni a táncterembe, de mikor beléptek és Aki egyenesen rájuk esett meggondolták magukat. Mivel semelyiküknek sem volt semmi ötlete, hogy mit kéne csinálni ilyenkor, a legjobbnak tűnő megoldáshoz folyamodtak és elküldtét Min Kit, hogy szóljon valakinek aki ismeri Akit és látszólag tudja is, hogy ilyenkor mit kell tenni. Így hát a csapat második legfiatalabbik tagja egyenese a Stray Kids csapata felé vette az irányt, de így is öt percbe telt mire megtalálta a nyolctagú bandát a földszinten. 

— Hé! Álljatok meg! —kiáltott utánuk mivel a csapat épp távozni készült. A felszólításra mindannyian visszafordultak és kérdőn néztek a szuszogó fiúra. — Aki....Aki eldőlt. Mármint nincs eszméleténél vagy elájult vagy mit tom én! A táncteremben, a harmadikon. — hadarta miközben saját maga sem értette, hogy mit mond. Lee Know azonban rögtön megértette. Olyan gyorsan kezdett el futni amilyen gyorsan csak tudott. Mihelyst Bangchannek is eljutott a tudatáig, hogy mi is a helyzet ő is követte a fiatalabbat. A többiek csak áltak értetlenül. Egyedül Changbinnek volt fogalma arról, hogy mi is történhetett és legszívesebben ő is sebesen száguldott volna a lányhoz csakhogy az nem kicsit lett volna furcsa és semmiképp sem akarta leleplezni a lányt. 

— Szerintem mi is mennyünk. — nyögte ki Han döbbenten a többiek pedig helyeselve siettek fel a lépcsőn. 

____

"Mi lehet a baja? Lee Know tud valamit amit én nem, hogy ilyen hamar kapcsolt? Na és Changbin sem tűnt túl meglepettnek." ezen gondolatok lepték el Chan agyát miközben az előtte lévő, nála fiatalabb fiút követte. Válaszokat azonban nem kapott. 

Ahogy beért a helységbe azonnal Aki kerül a szeme elé, ahogy bandatársai ölében feküdt. Úgy tűnt számára mintha Lee Know igenis tisztában lenne a dolgokkal. 

_____

— Be kell vinni a kórházba. — a jelenlevők mind az említett fiúra kapták a fejüket. 

— Ennyire komoly? — förmedt el Bokbok aki teljesen kisfiúsan reagált a helyzetre és már a pánikroham küszöbén volt. 

— Komoly be- harapta el a mondatot a fiú. — Nem lehet tudni, hogy mi miatt ájult el és lehet, hogy valami komoly dolog az oka és akkor fontos lenne minél előbb kezelésben részesíteni. — mihelyst ezt Lee Know kimondta Aki felszisszent, majd társaiba kapaszkodva nagy nehezen felült. 

— Áhh. Rohadtul fáj a fejem. — kezdte masszírozni halantékát. 

— Hát nem haltál meg. — ugrott rá az imént érkezett Min Ki sírva. — Annyira aggódtam. — ezúttal már a másik két fiú is szorosan átölelte. Aki a kínzó fájdalmairól tudomást sem véve mosolyodott el. Ez a gyógyszereknél is jobb volt, még ha a fájdalmat nem is enyhítette. Nevetve nézett fel az őt vizslató Minho szemébe. 

— Jól vagyok. — simította meg az őt ölelő srácok fejét. — Ne de most eresszetek! Még dolgom van és úgy sejtem, hogy nektek is. — kászálódott fel a földről Aki. 

----

A szombati nappal ellentéteben, a vasárnap már nyugodtan telt. Az élet mindenki számára visszatért a régi kerékvágásba. Azaz az egész napos próba, próba, felvétel, próba, próba, szünet, próba és késő esti körülbelül olyan három-négy órás alvás. 

A különös talán az volt, hogy annak ellenére, hogy a két csapatnak -a 4HOMEnak és a Stray Kidsnek- közös dala volt készülőbe, a csapattagok nemigazán találkoztak. Sok okot fellehetett volna sorolni, de igazából mind csak álca lett volna. A valódi oka az volt, hogy a két leadernek egy kis szünet kellett. Míg Aki távolságot akart tartani Changbintől, Bangchantől és Minhotól -magyarán, azoktól akik tudtak a betegségéről vagy közel álltak hozzá-, hogy rendbe tudja tenni a gondolatait, addig Channak időre volt szüksége, hogy megtudja emészteni a tényt, hogy Lee Know és -nagy eséllyel- Changbin is tud valamit amiről neki fogalma sincs.