The curse of idol romace |SKZ FF.|

NINTH

Pontosan úgy lett ahogy mondta. A kórházban ébredt az őt ápoló orvos társaságában. Annyi különbség volt, hogy a szobában tartózkodott még a férfin kívül Lee Know és Bangchan. Nehézkesen ülésbe küszködte magát, amire mindhárman felfigyeltek. 

— Hála az égnek te lány! — pattant fel a szobában tartózkodó fiúk közül a legfiatalabb. — Halálra aggódtuk magunkat miattad. — ölelte meg Akit. A lány viszonozta gimis barátja cselekedetét. 

— Örülnék ha nem roppantaná össze a beteget a fiatalember. — jegyezte meg szúrós hangon az orvos. Aki rosszat sejtve engedte el Minhot és nézett rá a férfire. 

— Bajban vagyok? 

— De még mekkorában. Gondolom tisztában vagy vele, hogy ezt nem lehet csak úgy elslisszolni az emberek elől. Ha nem is részletesen és nem is mindenkinek, de a csapattagjaidnak mindenképp kell, hogy mondj valamit. Emellett itt van ez az ifjú is, akit az orvosi titoktartás miatt és az engedélyed hiánya miatt nem tájékoztathattam mi is történt veled. Annyit mondtam, hogy a fájdalmak miatt elvesztetted az eszméleted. — bökött fejével Bangchan felé. Aki kissé összehúzta magát a rá váró beszélgetések terhétől. — Most kimegyek, hagylak benneteket beszélgetni. Ha lehet ne húzódjon el nagyon a beszélgetés mert még nekem is van mit megbeszélnem a kisasszonnyal. 

_____

Chanbin azon morfondírozott vajon kopogjon-e be vagy csak nyissa ki az ajtót, esetleg megkéne várnia, hogy valaki kijöjjön. A kórteremből beszélgetés hallatszódott. Pontosabban egy férfi beszélt. "Valószínűleg az orvos az." — állapította meg a folyamatos és tárgyilagos beszédből. 

Mikorra sikerült rávennie magát, hogy bekopogjon már mindegy volt mert a beszélgetés elhalkult és egy fekete hajú férfi lépett ki az ajtón. 

— Maga kicsoda?

— Ömm.... Kamo Akihoz jöttem. Úgy tudom, hogy ebben a szobában van. 

— Már vannak benn nála ketten. — a fiatalabbik érezte, hogy egyáltalán nem szimpatikus a fehérköpenyesnek, de egy tapodtat sem tágított. 

— Be szeretnék menni. Ismerem mindegyiküket. Aki betegségéről is tudomásom van. Ő is tudja, hogy ki vagyok. Kérem. 

______

Chan összekulcsolt kezeit bámulta. Nem nézett fel. Aki a szemben lévő fehér fal sárgás pontjait tanulmányozta. Minho érezte a köztük vibráló feszültséget. Alig mert megmozdulni nehogy elpattanjon valami az ő hibájából. 

Az ajtó kinyílásának időzítését lehetett rossznak és jónak is mondani. Nézőpont kérdése volt. Lee Know örült Changbin ,,nem érdekel, hogy most mit szakítok meg" belépőjének, míg Chan épp az ellenkezője volt. Nem tetszett neki, hogy megzavarta a még el sem kezdődött beszélgetést. Akinak meg teljesen mindegy volt. Tudta, hogy erre a - talán - elhalasztott beszélgetésre valamikor biztos, hogy még sor fog kerülni. 

És végül nem is kellett tovább halogatni, mivel az újonnan betoppanó is megérezte a feszült légkört, így ahelyett, hogy kérdésekkel lepte volna el őket, inkább csöndben maradt. Magyarázatért nézett rá Lee Knowra, de ebben a szituációban nem tudott meg semmit. Igazából az egész helyzet teljesen egyértelmű volt. Ha már kicsit tisztában voltál a körülményekkel, ki lehetett találni, hogy mi történik.