Törött Szívre Sebtapasz [Robin Buckley ff.]

1. Veszteségek

Robin Buckley

Ha valaki másfél évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy Hawkins hemzseg a természetfeletti, misztikus és megmagyarázhatatlan dolgoktól, akkor biztosan képen nevettem volna. Ennyi idő elteltével azonban biztos vagyok benne, hogy ha én mesélnék valakinek ugyan erről, akkor ő nevetne az én képembe.

Másfél évvel ezelőtt még egy teljesen normális és nyugodt életet élő gimnazista lány voltam, aki csak azért vállalt munkát a Scoops Ahoy nevű fagyizóban, hogy legyen némi zsebpénze. Itt ismerkedtem meg Steve Harrington-nal, akiről már akkor is sikított, hogy egy világi szerencsétlen. Persze csak jó értelemben! Bár nem tudom, hogy hogy lehet valaki jó értelemben szerencsétlen, de talán most nem is ez a lényeg.

Egy ideig minden a normális kerékvágásban ment, ahogyan annak mennie kellett. Napi nyolc órában dolgoztunk, a munkaidő alatt pedig Steve próbálta kamatoztatni a sármját és minden erejével azon volt, hogy leszervezzen magának néhány randit. Mindig nagyon jól szórakoztam a próbálkozásain, hiszen általában mindig visszautasították.

Sokáig rettenetesen furcsa volt számomra, hogy egy rakás gyerekkel barátkozik, de úgy tűnt, hogy nagyon jól megvannak együtt, így ezzel nem is nagyon foglalkoztam. Egészen addig, ameddig Dustin Henderson haza nem tért Hawkins-ba, ugyanis a fiú megérkezésével minden a feje tetejére állt. Steve egy pillanat alatt megváltozott, Dustin pedig minden idejét a fagyizóban töltötte, ami bevallom, egy idő után elkezdett nagyon idegesíteni. Leginkább talán azért, mert így minden munka rám maradt.

Mikor először hallottam a szovjet kódokról, azt hittem, hogy ez valami belsős vicc a bébiszitter fiú és a gyerekek között, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem egy vicc, hanem a kő kemény valóság. Hawkins alatt egy minden kétséget kizáróan illegálisan működő szovjet bunker volt, amit a kíváncsiságomnak köszönhetően együtt fedezhettem fel Steve-vel és a gyerekekkel. Már akkor sem gondoltam volna, hogy élve megúszom a kalandot, de ami kilenc hónappal később jött, az minden képzeletemet felülmúlta.

Minden annyira jónak tűnt, szinte már túl jónak. A szovjet balhé után nyugodt napjaim voltak, az utolsó évem a gimiben egészen jó volt. Steve és én legjobb barátok lettünk és a gyerekekkel is nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Sokszor ültünk össze, hogy együtt töltsünk némi időt, de Tizenegy és Will nélkül nem volt ugyan olyan.

A sötét fellegek eközben ismét gyülekeztek Hawkins felett. Egy borzasztó haláleset történt, amit a rendőrség Eddie Munson-nal kötött össze. Dustin rögtön tisztázni akarta a fiút, hiszen nagyon jól ismerte őt. Így hát a kis csapatunk ismét összeállt. Másnap újabb haláleset történt, de addigra már megvoltak a kellő információink ahhoz, hogy elindulhassunk valamerre.

Miután a legújabb cukiság a Hellyel lefeléből befészkelte magát Max agyába, majd Nancy elméjébe is, minden információnk megvolt ahhoz, hogy összerakjuk a teljes képet. Mint kiderült az ellenségünk a Vecna, a Henry és a 001 nevekre is hallgat. Ám hiába találtunk ki egy jónak tűnő tervet, sajnos élesben nem bizonyult elég jónak.

Eddie meghalt Hawkins lakóiért. Azokért az emberekért, akik mindig megvetették, kiközösítették és elítélték azért, mert valamivel másabb volt, mint az átlag. Azért, mert ő mert önmaga lenni és ez volt az, amiért a rendőrség megtette őt bűnbaknak. És ott volt Max, aki csalit csinált magából azért, hogy megvalósíthassuk a tervünket. Max azóta is kómában fekszik és az orvosok sem tudták megmondani, hogy egyáltalán fel fog e ébredni valaha.