Scarf, Orange and Ice

4. fejezet

Oliver

Az időshölgy már mosolyogva várt ma is. – Jó reggelt! – köszöntem neki.

- Egyedül, Oliver? – kérdezte.

Bólintottam. – Emma suliban van ma, én pedig gyakorolni jöttem.

- Mielőtt jégre mész – intett magához, én pedig a kis bódéhoz sétáltam, és bekukucskáltam. Egy kisebb termosszal a kezében jött vissza. – Reggel főztem, csak és kizárólag neked.

Lekertem a termosz tetejét, és beleszagolva, szinte felnyögtem. – Narancsos kávé! Istenem, ez a napom fénypontja! – léptem hozzá, és óvatosan átkaroltam a törékeny nőt. – Köszönöm!

- Egészségedre! – lapogatta meg a hátamat. – Na, menj! – hessegetett a pálya irányába. – Te vagy a reggeli műsorom! Hadd nézzelek!

Vigyorogva beleittam a kapott forró italomba, majd letettem a korlátra, és felhúztam a korimat. Megkötöttem a fűzőt, majd az airpods-ot betéve a fülembe, elindítottam a gyakorláshoz összeállított listámat. Mentem pár kört bemelegítés gyanánt, figyeltem, ahogyan a jégdara a korimra tapadt, ahogyan az alattam húzódó jeget sorra karcoltam. Gyakoroltam a forgásaimat, a különböző elemeket, igyekeztem maximálisan kihasználni az üres pályát a reggeli órákban.

Elindultam vissza a cuccomhoz, amikor megláttam egy ismerős alakot a korlátnak támaszkodni. A tegnapi srác végig a tekintetével követett, én pedig igyekeztem elnyomni az elégedett mosolyomat. Az esti makogása megállás nélkül eszembe jutott az éjjel, és állandóan nevetésre késztetett.

Lefékeztem a korlát előtt, majd a termosz felé nyúltam. – Megszállott vagy?

- Mi? Nem! Csak itthagytam este a telefonom – lengette meg a készüléket a kezében. Hümmögtem, majd beleittam a még mindig meleg kávémba. Jólesően felnyögtem az íz mámortól, ami a nyelvemre robbant. – Te öhm... valami... hogy is mondjam... Ilyen profinak számítasz?

- Mármint miben? – vontam fel félszemöldökömet egy perverz vigyor kíséretében.

Pislogott egy párat, majd megköszörülte a torkát. – A korizásban.

- Miért érdekel? – nyaltam le a szám széléről a kávét, amit végigkövetett a tekintetével.

- Talán mert akkor végre megtudnám a neved.

Nem rossz.

- Begyakoroltad a szöveget?

- Igyekeztem kevésbé gáz lenni, mint tegnap – vallotta be, amivel sikerült kicsalnia belőlem egy őszinte nevetést. – Szóval?

- Oliver Wang. Keress rám nyugodtan – mondtam neki, miközben letettem a termoszt. – Tudod, hogy legyen kire maszturbálnod.

Ahogy ez elhagyta a számat, a szemei kikerekedtek, én pedig elégedetten megperdültem, és otthagytam. Nem foglalkoztam azzal, hogy figyelt, és nem is érdekelt, hogy mikor ment el. Csak koriztam, és amikor már éhes voltam, hazaindultam, hogy egyek valamit, mielőtt elmegyek még dolgozni.