Scarf, Orange and Ice

6. fejezet

Oliver

- Megjöttem! – kiáltottam, ahogyan beléptem a lakásba. Az ikerhúgaim, Sandy és Elly azonnal felém rohantak, hogy megölelhessenek. – Sziasztok! – pusziltam meg őket azonnal. – Anya?

- Szerintem menekülj előle – suttogta a fülembe Elly.

- Haragszik rád, amiért nem pihensz – sutyorogta Sandy is.

Összeborzoltam szőke tincseiket, majd a konyhába indultam. Anya a tűzhely mellett állt, a rádióból valami retró zene szólt, én pedig halkan mellé somfordáltam. – Szia, anya! – köszöntem neki, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. A válasz egy csapás volt a fejemre a kedvenc fakanáljával. – Áú! – kaptam a fájó ponthoz. – Ezt most miért kaptaaaam? – nyöszörögtem.

- Az edződ pihenést írt elő neked elsejéig! Hosszú volt a szezonod, és a következő csak hosszabb és nehezebb lesz! Pihenned kell, Oliver!

- Jól vagyok, anya – mondtam neki vagy századjára, továbbra is a lüktetés helyét dörzsölve. Ez baromira fájt.

- Én tudom, hogy semmi bajod – fordult vissza a készülő ebédhez. -, de pihentetned kell a tested. Menj el randizgatni inkább! Mikor hozol már haza egy kedves lányt? Vagy fiút, nekem teljesen mindegy.

- Emma talán nem kedves? – kérdeztem vissza évődve.

- Emma szinte a lányom – pirított rám, és már lendítette a fakanalat ismét, de én sietve tettem hátra két nagy lépést. – Menj, és szedd össze a testvéreidet! Ebéd után elmegyünk valahova, csak így heten.

- Dolgozok.

Anya azonnal felém fordult összehúzott szemekkel. – És mégis hol?

Megköszörültem a torkomat. – Egy kis hobbiboltban itt a karácsonyi szezonban. Jól jön a kis plusz pénz.

- OLIVER WANG! – ordította el magát, mire behúztam a nyakamat, és tettem még egy lépést hátrébb.

- Bármi is tört el, nem ő volt! – ugrott elém Tracy, az idősebb nővérem.

Anya megállt előttünk, összehúzta a szemét. – Az öcséd az agyamra megy! Pihennie kéne, de ehelyett minden reggel elmegy korcsolyázni, és most tudom meg, hogy... – fordult vádlón a nővérem felé.

Tracy hátranyúlt, és óvatosan megrángatta a pulcsimat. – Fuss, én addig feltartom - suttogta nekem.

Meg sem vártam a további jelzést, kilőttem, egyenesen fel az emeletre. Anya még utánam kiabált, de én csak röhögve becsúsztam a szobámba, és becsuktam magam után. Poppy – a fiatalabb nővérem – az ágyamon terpeszkedett, és tanult, míg Kyle – a bátyám, és a legelső szülött is egyben – az asztalnál ült, és valami sorozatot nézett. Poppy felnézett rám, majd elmosolyodott. – Már megint mit csináltál? – kérdezte mosolyogva.

Ledobtam a cuccomat, majd bemásztam Poppy mellé, és a karjai közé bújtam. – Semmit, semmit.

- Tudod, hogy megtudom Tracy-től – mondta nekem, ahogyan félretette a leckéit.

- Semmi, csak anya ki van akadva, hogy nem pihenek – vontam vállat.

- Igen, azért én is ki vagyok akadva – bökött oldalba.

Megforgattam a szemeimet, majd a nyíló ajtó felé pillantottam. Tracy mögött megjelent anya, mellettük pedig besuhantak az ikrek. Azonnal közelebb bújtam a nővéremhez, aki ösztönösen védeni akart. – Oliver Wang! – kezdte Tracy fenyegetően. – Mi az, hogy dolgozol?

- Más szülők örülnének, ha dolgozna a gyerek – tártam szét a karjaimat, ahogy felültem.

- Nem így értettem – ingatta a fejét a nővérem.

Poppy is felült. – Te dolgozol? Mégis hol?

- Egy hobbiboltban, de csak karácsonyig. Nem nagy dolog.

- Pihenned kéne! – dobbantott anya idegesen.

- De nincsen semmi bajom – fújtattam.

Elly az ölembe ült, én pedig átöleltem őt, és szőke hajába fúrtam az arcom. – Ne bántsátok bátyust!

- A bátyád nem hallgat ránk – mondta neki Tracy, miközben Sandy kezét fogva elindultak felénk.

Elly hátranézett rám. – Fogadj szót!

Hát ez hihetetlen!

Halkan felnyögtem. – Oké, hosszú volt az idei szezon, tudom. Igen, túlhajtottam magam. Igen, begyulladtak az ízületeim. Igen, pihennem kéne, mert megérdemlem. De tél van, és most van a szezonja a korizásnak – néztem végig a családomon. – Imádok ilyenkor a városi pályán kint lenni. És van forrócsoki, és annyira kedves az ottani néni. És egy kis plusz pénz tök jól jön. Ha olimpiára akarok kijutni megint, ahhoz edzettnek kell lennem.

- De a megérdemelt pihenésedet nem kéne elvenned – ingatta a fejét Poppy.

Elhúztam a számat. – Naaaa. Légyszi, ne bántsatok!

Hosszú ideig hallgattak, végül Tracy enyhült meg először. – Meddig dolgozol?

- Minden nap egytől-hétig.

Anya a fejét ingatta. – Mindjárt kész az ebéd, aztán mehetsz – hagyta rám, én pedig elmosolyodtam.

Poppy átkarolta a vállamat. – Az agyunkra mész!

Röhögve öleltem meg őt. Igen, nos, ez az én családom. Kyle az utolsó egyetemi évét tapossa az orvosin, Poppy a gimi után el akarta kezdeni a saját kis vállalkozását, de elég sok akadályba ütközött, így elment tanulni, hogy aztán újult erővel foghasson neki. Tracy már dolgozik egy ügynökségnél asszisztensként, és hamarosan elköltözik itthonról a barátjához. Sandy és Elly pedig még sulisok, szóval anyának egy perc nyugta sincs. És itt vagyok még én, a műjégkorcsolyázó, akivel csak a baj van, ha nincs a pályán.

Elly visítása rántott ki a gondolataimból, mivel Tracy-vel kergetőzni kezdtek, aztán már Sandy is csatlakozott hozzájuk.

- Emberek, hahó! – emelte meg a hangját Kyle, ezzel elhallgattatva minket egy pillanatra. – Van, akinek nincs élete, és sorozatozna!

- Fogd be, Kyle! – szólt rá Tracy.

- Mindig egy öröm veled, húgi.