Sziasztok!Tudom most egy jó ideig nem volt rèsz ès ezèrt bocsánatot is szeretnèk kèrni csak elkezdődött az iskola ès ihletem se nagyon volt:(
Na mind1 kezdődjön a rèsz.Reggel egy kórházi ágyon èbredtem.
-Robin?
STEVE! Hála az ègnek hogy jól vagy!Mondta ès megölelt.
-Hogy van Eddie?!
Nem valami jól...Eljött Dustin is,ő most a szobájában van.
Èbren van?!
Nem,kómába esett.Felugrottam az ágyamból,de rögtön vissza is estem rá aztáj rajöttem hogy sèrült a lábam.
-Segítek okè?
Mondta Robin.
-Köszi.
Elèrtük a szobájár.Remegett a kezem miközben lenyomtam a kilincset.
Ott feküdt az ágyon csukott szemmel.Rá volt kötve mindenfèle gèpre ès tele volt kötèsekkel.Az ágy mellett ott ült Dustin is.Rámnèzett majd odajött hozzám ès megölelt.Visszaöleltem miközben Eddiet nèztem.Beleszakadt a szívem abba hogy így látom.
Elváltam Dustintól ès leültem Eddie ágya mellè.Megfogtam a kezèt.
-Eddie...szeretlek.Kèrlek ne hagyj itt.
A szemem sarkából láttam ahogy Robin közelebb húzza magához Dustint.Mind kettőjüknek könnyes a szeme.
Fèlek hogy nem èli túl.Nem tudom hogy mit kezdjek nèlküle.
Valaki kinyitotta az ajtót.Matthew.
-Hogy van?!?
Ránèztem.Szerintem a tekintetemből leszűrt mindent.
Csendben leült mellèm ès átkatolt a vállamnál.(ez ilyen baráti izé tudjátok)Eddie szemszöge:
Hallom őt.A nevemet mondja ès azt hogy szeret.Viszont csak sötètsèget látok.Sehol semmit.
Furcsa.Hallok mindent de semmit sem látok mègsem fèlek.Èrzem a jelenlètèt ès ez valamennyire megnyugtat.
Mindenem fáj.Megpróbáltam megmozdítani a kezemet de nem sok sikerrel.Ott van Matthew ès Henderson is.
Hallom hogy nyílik az ajtó.
Egy nő gyengèd hangod megszólal.-A látogatási időnek vège.
Majdnem mindenki kimegy a szobából kivève Steve.
-Hogy van a lába?
Kèrdezi a nő.Ezek szerint ő is megsèrült.
-Jobban,de az most nem számít hogy mi van velem.Ugye túl fogja èlni.
Már mindent megtettünk amit tudtunk.Mostmár csak rajta múlik hogy kűzd e tovább vagy feladja.
Nem adom fel Steve.Veled akarok lenni!Küzdeni fogok!
Amint ez lejátszódott a fejemben megláttam valamit a sötètsègben.
Olyam volt mindt egy kapu.A másik oldalán Steve volt kórházi ruhában.Ott volt mellette egy ápolónő ès egy kórházi szobában voltak.
Elkezdtem rohanni a kapu felè.Futottam de amint odaèrtem volna eltűnt.Csak hanos csipogást hallottam majd megint vège lett mindennek.
Se színek,se hangok.Semmi.
Steve szemszöge:
Egy pillanatra megállt a szíve.Amint meghallottam a csipogást rászorítottam a kezère.A nővèg szólt hogy mejnek ki a szobából.
Mèg a fojosó vègèn láttam hogy orvosok futnak be a szobájába.
Mèg soha nem fèltem ennyire.Sok para dolgot èltem át de ez.Lehetsèges hogy örökre elveszítem èletem szerelmèt ès semmit sem tehetek ellene.Szörnyű èrzès.
Másnap kiengedtek a kórházból.Mèg mindig kötès volt a lábamon de ez èrdekelt a legkevèsbè.
-Robin.
Igen?
Nem baj ha a hèten nem megyek dolgozni?
Fhú hát nem tudom.Nehèz lesz de megoldom.Maradj otthon nyugodtan!Mondta.Örülök annak hogy ő a legjobb barátom.Mindig itt van nekem.
Majdnem minden nap bementem a kórházba.
Szerda:
Szerda van.Itt ülök mellette szokás szerint.
-Szeretlek.
Eddie szemszöge:
Megint itt van.Hallom.
Valaszolni akarok neki de semmit sem tehetek.
VALASZOLNI AKAROK NEKI BASSZAMEG!AZT AKAROM NEKI MONDANI HOGY ÈN IS SZERETLEK!!
Megint láttam a kaput.
Futok felè.Csak az lebeg a szemem előtt hogy valaszoljak neki.Futok.Fáj mindenem de nem állok meg.Elèrem a kaput ès átugrom rajta.
Szèpen lassan kinyílnak a szemeim.Elvakítanak a fekèh fènyek.Egy kórházi szobába vagyok.
Steve rámnèz.
-Èn is szeretlek Steve.
Látom az arcan hogy telljesen le van sokkolódva.Pár másodperc múlva sírva borul rám.
-ISTENEM ISTENEM!SZERETLEK EDDIE!
Kiabalta.Megcsókolt.
Hirtelen egy tucat orvos ès ápolónő futott be a szobába sokkos arcal.
-Itt vagyok Steve.
Eddie mostmár sohasem hagylak el.Szeretlek.
Èn is szeretlek.Ő nekem a sötètsègben a fèny.
Itt vège is a résznek.Tudom rövid lett de legalább jól van Eddie!
Ha tetszett a rész vagy szeretnèl folytatást akkor vote vagy comment!
Sziasztok!<333
KAMU SEDANG MEMBACA
Gondoltad volna?(steddie-byler)(BEFEJEZETT)
Fiksi Penggemar"Az egyik áll ès tapsol,a másik peddig úgy örül hogy már szinte ugrál.Ezek ők, Steve Harrington ès Eddie Munson" Az előző fanfictionom után ennek sem adok sok reményt, de azért olvassátok!!!Amúgy azért írtam/írom mert végre lett ihletem,meg mert sze...