Barátokból Szerelem...♡ /Desh ff./

3.♡

"Éppen ebbe a témába belemerülve beszélgettünk, amikor csak egyszer kinyílik az ajtó és ott áll előtte ő..."

/Adri szemszög/

-Lányok, a buzi kérte, hogy szóljak, mert ma lesz koncertünk mindegyikünknek, szóvaal van kedvetek eljönni?- kérdezte Desh a tarkóját vakargatva.

-Nem kell kétszer megkérdezned, mivel én nagyon szívesen elmegyeek.

-Okés, na és ti leánykák?

-Ki nem hagynánk. Legalább lesz vki aki a totál részeg társaságot hazahozza😂- adta rá a választ Rebeka

-Ezzel egyetértek😂😂- szóltunk kánonba a többiekkel.

-Nagyon kedvesek vagytok, hogy mit ne mondjak:/. Bár, tényleg jobb ha jöttök, mert ha rajtam múlik és úgyis atom részeg leszek😂-mondta Desh.

Desh nem sokkal később ki is ment a szobábó, mi lányok pedig lkezdtük összeszedni magunkat, hogy teljes pompában legyünk a koncerten. Én egy fekete, testhez símuló, vállnélküli ruhát vettem fel, Rebeka és Niki is ugyan olyan ruhát vettek fel mint én csak fehér és vörös színben.

Az út nagyon jó hangulatban és gyorsan telt. Az út felénél felvettük a zenekar tagjait és így mint egy hadsereg érkeztünk meg Győrbe, a koncert helyszínére. Már javában zajlik a koncert és a színpadon éppen Azi és Deshi van fenn. A tevagyazalány című dal előtt, Desh nekiállt szónokolni:

-Kedves közönség, és igazából mindenki, aki ma itt van, és bulizik velünk, szeretnék köszönetet mondani, hogy megtisztelt minket a jelenlétével. Nos de elég is volt az érzelmeskedésből, mert ez nagyon nem az én világom. A most következő dalhoz, fel szeretnék hívni egy lányt, aki nagyon közel áll a szívemhez minden értelembe is, szóval Baukó Adrienn kérlek fáradj fel a színpadra. NAGY TAPSOT NEKI!

A közönség megőrült, minden fiú, lány, kutya, macska sikoltozott, örült, hogy megismerhetnek. Amikor meghallottam, hogy Desh tényleg engem hívott fel, és ez nem csak egy álom, minden pillangó, akik addig a gyomromban aludtak szép nyugalomban, mintha csak a légvédelmi sziréna szólalt volna meg nekik és már egyszerre fel is keltek. Én remegő lábakkal és heves szívveréssel, de elindultam fel a színpadra, ahol Desh már várt. Mihelyt elértem az utolsó lépcsőfokot, Desh már magához is húzott és úgy mentünk fel a színpadra, együtt, mintha egy párt alkotnánk.

-Desh én egyszer leütlek. Tudod jól baszki, hogy lámpalázas vagyok!-szólaltam meg.

-Tudom törpe. De egyszer neked is le kell küzdeni. Gyere ne félj, én itt vagyok neked és nem eshet semmi bajod...