(Átírt) Egy új élet reményében (Mentaverse)

Hóvihar part 7

Tudom tudom. Az elõzõ fejezet nem lett a legjobb, de ez (remélem) jobb lessz. Na lássuk!

Telt az idő, egy nap, két nap, hetek teltek el, és már eltelt egy hónap, bár semmi izgalmas nem történt. Porter úrnak kellett segíteni néha, meg a polgármester asszonynak jó párszor de így ennyi. Mindenki elfelejtette, hogy valaha is létezett volna az a bizonyos kutya természetesen Lily-re godoltam. Vagy lehet, hogy nem mindenki? Menta elnyomta azt a tényt, hogy igazábol hiányzik neki. De ez a reggel más volt, ma boldogan ébredt fell, bár ő maga se tudta miért de még el se kezdődött a nap már boldog volt. Bár úgy indult ez a nap is mint a többi. Felkeltek, reggeliztek, és ki mentek játcani. Most Menta is velük tartott.
Menta: Mit játcunk?
Chase: Fogócska?
Kutyik: Rendben.
Menta: Kezdem én. Na és akkor 3... 2... 1 megyek!

Elkezdtek fogócskázni a kutyik, Mentát az tette igazán boldoggá, hogy tud futni, ugrani, és szabad. Ez lehet a múltja miatt van így de ez az élete mióta megszökött. Bár már régen volt de nem ált rá készen, hogy elmodja bárkinek is, még a saját tesvérének se. Eltelt játékkal az idő a kutyik elfáradtak, kivéve Mentát, ő tele volt energiával.
Rider: Kutyik gyertel enni!
Kutyik: Megyünk!
Befutottak a toronyba.
Rubble: Már kezdtem éhenhalni!
Mikor ezt mondta mindenki elkezdett nevetni rajta. Rubble gyorsan megevett mindent a tányérjárol, ő evett a leggyorsabbam.

Ebéd után mindenki le feküdt a nagy fa árnyékába és pihent. Skye Chase mellé feküdt le, Zuma meg Rocky val beszélgetett. Mindenki el volt magának, Ruble elaludt, Marshall csak feküdt nézve a felhőket és Everest járt a fejében, mit csinál most, mit evett, meg ijenek. Bár Menta még mindíg tele volt energiával csak feküdt a fűben, és egyenesen nézett felfele. Nem gondolt semmire, csak nézte az eget, mint aki nem élne. Nem mozdult, nem is látcott, hogy lélegezne, és nem reagált semmire. Csak nézte a kék eget. Már közel volt ahoz, hogy elaludjon amikor hirtelen egy hang megszólalt.
Rider: Mancs őrjárat az őrrepülőbe!
Ez hirtelen felébresztette olyan volt mint aki transzból kelt volna fell.
Kutyik: Rider hív minket!
Mindenki oda rohant az örrepülőhöz. Marshall meg mint minden alkalommal borított mindenkit.
Marshall: Jól vagyok!

Mindenki le ült a helyére.
Chase: Bevetésre készen állunk Rider uram!
Mondta bátor hangon.
Rider: Köszi, hogy siettetek! Nagy a baj. Hóvihar közeledik a közeli havas hegy felé. Ezzel nem is lenne semmi gond de Turbóék oda nemtek sielni Jake-kel.
Ekkor Marshall közbe vágott.
Marshall: Everest is ott van?
Rider: Nem ő Jake hegyén van. A feladat hoz szükségemlessz Mentára. Szükség lessz a szaglásodra és látásodra, hogy megtaláljuk õket.
Menta: Ha menteni kell, hát az égre fell!
Rider: Chase rád is szükség lessz a keresésnél.
Chase: Chase segít ahol tud!
Rider: Végül Skye, szükség lessz rád, hogy vissza hozd őket az repülőre!
Skye: A repülés az életem!
Rider: A légi járat bevetésre kész!

Menta felugrott, hogy a hátára kerüljön a táskája. Hirtelen kinyílt a két oldalt egy egy szárny ami úgy működött mintha csak egy madáré lenne. Egész életében most először repült de élvezte. Bár élvezhette volna még de Rider és Skye is ott volt már mögötte. Elkezdtek minden erejükkel keresni, hátha látják valameiküket. Egyszer megszólalt Rider kutyimobilja.
Rider: Szia Marshall. Mi az?
Marshall: Rider itt van Jake és azt mondta, hogy Turbóék a hegy tetõn veszekednek.
Rider: Rendben köszi az infót Marshall! Megyünk értük!
Menta nem figyelt oda és le hagyta Rider-t, Chase-t és Skye-t. Menta csak repült és élvezte a kellemesen lengedező szelet. Rider akarta hívni de a vihar már túl közel volt tudta, hogy Menta vissza fog találni csak vegye időben észre a vihart.

A két Turbó már a hajón volt és Menta is úgy ment vissza fele ahogy csak tudott, de a vihar túl erős volt. Csak annyit érzett, hogy lefele tart és sötétedik a világ. Kimerült a küzdelemben már próbálkozni se bírt, csak zuhant amíg.... puff. Sötétlett a világ, nem érzett semmit, és csak sötétséget látott. Amikor megjelent egy szürke kutya előtte. Felismerte amint meglátta, Lily volt az. Odarohant hozzá és szorosan átölelte.
Menta: Azt hittem meghaltál.
Lily: Meg is.
Menta elengedte Lily-t és le ült elé.
Menta: De.. akkor én? Én is?
Lily: Ezt neked kell eldöntened. Választhatsz vagy maradtsz velem itt, vagy visszamész és éled tovább az életed?
Lily is le ült. Nem akarta, hogy menta maradjond de tudta, hogy megvan rá az eséj.
Menta: Lily én nem tudok dönteni. Hogy is tudnék élet és halál között?
Lily kicsit megnyugodott, hogy nem tud dönteni.
Lily: Nem tudom erre neked kell rájönnöd magadtól. De ha maradtsz többé nem láthatod őket. De ha vissza mész velem még találkozhadsz. Ezzel a tudattal döncs.
Menta szive szerint maradt volna de tudta, hogy még sok dolog áll elõtte az életben.
Menta: Mi köt össze minket?
Ez volt az első gondolata Mentának.
Lily: Nem emlékszel rám? Emlékezz vissza és nézz magadba.
Ekkor Menta minden erejével gondolkodott amikor bevillant neki egy kép. Lily is ott volt és harcolt. Harcolt az életéért. Menta sokszor figyelte ahogy harcol egy farkaskutya de nem emlékezett az arcára eddig a pontig.
Memta: Szóval ez köt össze?
Lily csak bólintott majd Menta lenézett és láta, ahogy Chase nagyerökkel keresi őt. Megszakatt a szive a látványtol.
Lily: Szóval maradsz vagy vissza mész hozájuk?
A németjuhász még gondolkodott egy kicsit de aztán magabiztosan válaszolt.
Menta: Én... én nem maradhatok. Chase-nek szüksége van rám.
Lily megkönnyebbült mikor meghallotta a választ.
Lily: Rendben én megértelek.
Még utoljára átölelték egymást. Menta elindult vissza az életbe.

Chase: Rider! Ébredezik Menta!
Pattant fel Chase farkát hevesen csóválva...

Tudom, hogy fojtathatnám, de szerintem így élvezetesebb lessz a kövi fejezet, ami pontosan inner fog fojtatódni. Remélem tetszett. Nade viszlát.