Bungou Stray Dogs - Dazai Osamu felvételi vizsgája

I. fejezet

8.

Ma reggel esett az eső.

Nyugodt zuhanyzás, de hideg, mint a tél.

Kívánom, hogy az ideáljaimért éljek.

Az eszményeimre törekszek. Félelem, fáradtság nélkül haladok előre, habozást nem ismerve.

Sem álmokat, sem az elismerést nem fogom hajszolni – hiszen milyen euforikus lenne már ez egy olyan embernek, aki a hétköznapi feladatoknak szenteli magát.

A Fegyveres Nyomozó Iroda épülete egy közeli domb tetején található, Yokohama kikötőjénél. Vörösesbarna téglával kirakott építmény, több éves kopással és repedéssel, az ereszeit és lámpáit pedig rozsda borítja a tengeri szellő miatt. De a megjelenése ellenére, olyan robusztus felépítésű, hogy még a kívülről érkező tüzérségi géppuska tűz sem okoz kárt a belső térben. Lehet, hogy furcsán konkrétnak tűnik, de velünk megtörtént.

Mindenesetre a nyomozóirodánk a negyedik emeleten található. A többi emeletet más bérlők foglalják el. Van egy kávézó az első emeleten, és egy törvény tanácsadó a másodikon. A harmadik üres, az ötödik pedig egyéb dolgok tárolására szolgál. A kávézó jól gondoskodik rólunk, és itt van az ügyvédi iroda is, akiknél segítséget lehet kérni, ha valamilyen jogi probléma adódik.

Az épület liftjével felmegyek a negyedikre, kiszállok, és megállok egypillanatra. Az ajtón egy tábla található, amelyen a FEGYVERES NYOMOZÓ IRODAfelirat díszeleg, egyszerű, finom ecsetvonásokkal. Megnézem az órámat. Még mindig van negyven másodpercem, a munka nyolckor kezdődik.

Úgy tűnik kicsit korán értem ide.

A pontosság az én filozófiám. Várakozás közben lapozgatom a füzetemet, ellenőrzöm még egyszer a mai napirendemet. Egyszer már megnéztem reggeli közben, egyszer a kollégium elhagyása után, és egyszer a lámpaváltásra várva, soha nem hallottam arról, hogy valaki meghalt volna az ütemterv túlzott megerősítésétől. Elolvasom a füzetemet, a munkaterveimen töprengek, majd az órámra pillantok, itt az idő, hogy megigazítsam az ingem gallérját.

...Tökéletes.

-Jó reggelt!

Kinyitom az ajtót.

-Oh, Kunikida! Jó reggelt kívánok! Ezt nézd meg! Hihetetlen!

Hirtelen egy vigyorgó Dazai fogad a küszöbön.

-Végre sikerült! Oh, és milyen gyönyörű ez a világ! Ez itt Yomotsu Hirasaka, a túlvilág kapuja! Nézd, pont olyan, mint amilyennek elképzeltem! A kék felszínt beborító füst, az ablakon bekukucskáló holdfény, egy rózsaszín elefánt táncol a nyugati égbolton...!

Vad gesztikulálással táncol az Iroda ajtajában.

Micsoda fájdalom nézni.

-He-he-he-he! Tudtam én, hogy az Útmutató az öngyilkossághoz könyv egy mestermű lesz! Gondolni nem tudtam rá, hogy ez egy ilyen egyszerű dolog, de mégis kellemes eredményt ért el. A módszer az volt, csak le kell nyelni a gombát, ami a hegyi ösvény mentén nő! Milyen csodálatos! Ah-ha-ha!

Dazai szeme enyhén rángatózik, és nem fókuszál sehova.

-K...Kunikida, kérlek, csinálj valamit! – könyörög könnyes szemmel egy munkatársam.

Azt hiszem, nyugodtan feltételezhető, hogy Dazai egész délelőtt ilyen volt. Rápillantok az íróasztalára, és megpillantom a minap vásárolt istenkáromló könyvet, az Útmutató az öngyilkossághoz-t, amely a „Mérgezés által okozott halál: gombák" című oldalon van nyitva. A könyv mellett egy tányér van, rajta egy félig megevett gomba. Azonban további megfigyelés után úgy tűnik, hogy kissé eltér a könyvben szereplőtől.