Bungou Stray Dogs - Dazai Osamu felvételi vizsgája

II. fejezet

Későn hazaérve, némán nézek szembe a következményekkel.

Bár ez az a nap, amit soha nem fogok elfelejteni, nem írom bele a füzetembe.

Nem számít, milyen nehéz volt, mekkora nagy a szégyenem, nevetnem kell.

Azonban egyelőre csak csend van.

Az irodai asztalomnál olvastam az újságot. A hírek egész délelőtt kaotikusan repkedtek. Szenzációs riportok árasztják el a televíziót és az internetet egyaránt.

HOLTAN TALÁLTÁK AZ ELVESZETT YOKOHAMÁBA LÁTOGATÓKAT

EGY MAGÁNNYOMOZÓI IRODA BEAVATKOZÁSA VEZETETT AZ ÁLDOZATOK HALÁLÁHOZ?

Aztán ott vannak a képek – a fehér gáz, a szenvedő áldozatok és én, ahogy a ketrecbe kapaszkodok. Csak idő kérdése, hogy a fotók mikor kerülnek az újságok címlapjára. Az Ügynökség telefonja egész délelőtt csörgött, és nem tudjuk mikor lesz vége. Eddig mindegyik panasz volt, de nem fog kelleni sok idő, hogy az áldozatok családjai kezdjenek el felhívni minket, jogi lépésekkel fenyegetőzve. Tovább rontja a helyzetet, hogy még mindig nincs információnk arról, hol van a maradék hét eltűnt személy.

Ki készítette a képeket az áldozatok meggyilkolásának a pillanatáról, és miért hozta nyilvánosságra?

Az asztalomon lévő telefon fogcsikorgató dallamot bocsát ki. A kagylóért nyúlok, de Dazai azonnal felkapja és visszateszi a helyére. A csengetés abbamarad.

-Úgy tűnik, pontosan ezt akarta az ellenség, nem? – mondja Dazai vidáman. Egy fényképet tart a kezében. –Ha ez megvigasztal, ez nagyon előnyös kép rólad.

Némán próbálom elvenni tőle, de fürgén felemeli a karját, mielőtt bármit tehetnék.

-Miért nem veszed ki a nap hátralévő részét? Rosszul nézel ki.

-...Nem. Van dolgom.

-Azta. Még ezek után sem fogsz egy napot kivenni? Tudod, valaki kétszer is megdobott kővel, miközben próbáltam bejönni ma az irodába.

Kifelé nézek. Néhány tüntető az Ügynökség előtt áll, és reggel óta felfordulást okoz. Holnap kétségtelenül még több lesz.

-Kivenni egy napot? Elment az eszed? Rendkívül fontos küldetésünk van: megkeresni a bűnözőt, aki emögött áll.

-Nos igen. Igazad van – ért egyet Dazai üres tekintettel.

-Hol van Sasaki kisasszony?

-A gyengélkedőn, Yosano-sensei megvizsgálja. Úgy tűbik minden rendben lesz.

-Látogassunk el hozzá egy kicsit.

Felkelek a székemből. Sasaki kisasszony az egyetlen ismert áldozat, aki kapcsolatba került a gyilkossal, és megélte a történteket. Valószínűleg kideríthetjük, ki az elkövető, ha megtudjuk, hogyan rabolnak el mindenkit.

Lazán lenézek a képre, mielőtt követném Dazait a gyengélkedőre. Jól látható a fotón az arcom, valamint Sasaki kisasszonyé és az áldozatoké is, de Dazaiból csak az inge ujjának a vége. Hogyan tudta elkerülni a titkos felvételeket? 

-Sajnálom...bárcsak segíthetnek, de...

Sasaki kisasszony tehetetlenül nézi a padlót.

-Mindig is hajlamosabb voltam a betegségek elkapására, és vérszegény is vagyok, ami miatt időnként elájulok. Különösen rosszul éreztem magam azon a napon, amikor elraboltak... A vasútállomáson elájultam, valószínűleg ez miatt.