You shouldn't look at me /SZÜNET/

𝟐.

A kocsimból kiszállva Reina-val szaladtunk befelé az iskolába. Gyönyörűen festhettünk ahogy kis szoknyában, blézerbe, és magassarkúban szaladtunk be. Jó kis iskolai egyenruha, innen is puszikállak Stonewall!
Az épületbe érve a szekrényekhez siettünk, hogy be tudjunk pakolni, és mehessünk tovább a termünkbe. Már csak kettő év, és megszabadulunk.

- Miért van törvénybe vésve, hogy szeptember elsején szar időnek kell lennie? - sopánkodik a vörös hajú barátnőm. - Hiányzik a tengerpart. - na igen, a tengernél valószínűleg másabb lehetett az időjárás. - Tényleg, mi van Tony-val? Írt azóta? - csillan meg a zöld szeme.

- Nem, amióta jóformán levegőnek nézem, és nem válaszolok az üzeneteire. - egy hete nem hallottam róla. Pár nap kellett neki, mire rájött, hogy ez nem fog működni. Fájt, mert aranyos volt velem, és hála neki az autó baja is meglett, ráadásul ingyen.

- Add már meg a számát, beszélgetek én vele. - kacsint rám a lány, majd nevetésben tör ki.

- Te hülye, barátod van! - csapom vállon. - Amúgy is, van minimum 25 éves, egy éve végzett az egyetemen. - csóválom a fejem miközben bezárom a szekrényt.

- De ahogy hallom, nem zavarta nagyon, hogy még nem vagy tizennyolc éves. - ekkor elfordítottam a fejem. - Kathleen... - pillantok rá, szemei ki vannak kerekedve. - Hazudtál neki az életkorodról!? - akad ki.

- Nem kérdezte, de van egy sejtésem, hogy ő úgy gondolja én egyetemista vagyok. - túrok bele a hullámos hajamba. Erre egy nagy csapást éreztem a tarkómon. - REINA! - kiáltok fel belépve a terembe.

- Ostoba liba! - sziszegi. - Nem csoda, hogy nyomult! - szór szikrákat a szemeivel. Leülök középtájon egy padba, míg barátnőm a mellette lévő padba foglal helyet. - Nem hiszem el, hogy barátok vagyunk.. - sóhajt, mire csak vigyorogni tudok.

- Képzeljétek el! - szalad hozzánk oda Samantha. - Terjeng egy pletyka, hogy új irodalom és történelem tanárunk lesz, valami Mr. Scott, illetve olyanok terjengenek, hogy valami elképesztően dögös! - eztán ájulást szimulál. Nem fogok csodálkozni, hogyha a fekete hajú osztálytársamból színésznő lesz egyszer.

- Jól hangzik. - szól oda David, mire az osztály hangosan nevetni kezd. - Hát most miért? Ha Sam mondja. - von vállat. - Amúgy is, nálam helyesebb nem lehet. - ebbe igazat kell adnom, David az évfolyam, ha nem az iskola leghelyesebb fiúja, az a tipikus szívtipró. Szemeimet megforgattam, majd a táskámból pakolni kezdtem a könyveimet és a füzetemet. A telefonon bekapcsoltam a hangrögzítőt, hogy a tanár összes mondatát felvegye. Nem sokkal később meg is jelent. A kis naplójába volt belemerülve, így rajzolgatni kezdtem. Úgyis bemutatkozással fogunk kezdeni, így felesleges odafigyelni.

- Üdvözlök mindenkit ebben az új tanévben, engedjétek meg, hogy bemutatkozzak. - hangokból ítélve a táblára kezdett írni. - Anthony Scott vagyok, történelem és irodalom szakos tanár. - ekkor elhallgatott, de levegőt vett és folytatta. - Egy éve végeztem az egyetemmel, viszont nem akartam azonnal tanítani kezdeni, sok volt a tanulás, - nevet fel. - ezért kisboltban, illetve apám autó szerelő munkahelyén dolgoztam, mert magam is értek ezekhez a dolgokhoz. - felkaptam a tekintetemet erre a mondatra. A tanár szintúgy pont rámnézett. Falfehér lett, és meg merem kockáztatni, hogy én is lefehéredtem. Az osztály felém pillantott. - Khm... - köhögni kezd Tony. - Kérem tegye el a füzetet Ms....? - húzta fel a szemöldökét a férfi.

- Faith. - csuktam össze a rajzolós füzetet. - És elnézést amiért nem figyeltem magára. - tettem az asztalra. Tony biccentet egyet, és folytatta a beszédet. - Pszt! - szólok legjobb barátnőmnek halkan, aki nagy nehezen rám nézett. - Ő az. - ennyit mondok, mire a lány is ugyanolyan falfehér lett mint az előbb a férfi is volt.

- Na ne csináld te lány. - néz rám elképedve, mire lentebb csúszok a székemen. - Nagy gázban vagy, ugye tudod?

- Igen, Reina, tisztában vagyok vele. - temetem az arcomat a tenyereimbe.

- Ms. Faith, ha ennyire zavarom magát kérem fáradjon ki a teremből! - kiált felém Tony, mire még jobban lentebb csúszok a széken. Teljesen megsemmisültem.

Az óra végén szedelőzködni kezdtem, amikor Tony megkért, hogy maradjak. Reina-val megbeszéltük, hogy kint megvár, ameddig bent leszek a férfival. A táskát a hátamra tettem, majd szépen odasétáltam hozzá.

- Figyelj, meg tudom magyarázni! - kezdek bele, de félbeszakít.

- Mit? Azt, hogy hirtelen levegőnek néztél miután randira hívtalak, vagy azt, hogy hazudtál nekem a korodról, mert én abban a tudatban voltam, hogy egyetemista vagy, erre még nagykorú se vagy! - tárja szét a karjait.

- Tony, sajnálom, de te se voltál korrekt! Nem mondtad hogy itt fogsz tanítani! - akadok ki. - Élveztem minden pillanatát annak a napnak, de ennek itt véget kell érnie, remélem megérted Tony. - beletúrok a hajamba. Az egész olyan kellemetlen, ha tudtam volna, hogy tanár, sose állok le vele.

- Ezt nem hiszem el Kate, miért kellett ezt csinálnod? Én akkor ott nagyon megkedveltelek! Nem hiába hívtalak el enni. - fogja meg a kezemet, de elkapom.

- Ezt nem csinálhatjuk. - rázom meg a fejemet. - Bocsánat, de te tanár vagy, arról nem is beszélve, hogy ott a korkülönbség! - lépek az ajtóhoz. - Ha nem akarsz bajba keveredni neked is így kell gondolkodnod.

- Kate! - kell fel az asztaltól. - Kérlek! Próbáljuk meg! - néz rám elkeseredve. Ennyire megkedvelt volna? Hisz csak beszélgettünk, azon kívül nem történt semmi... Kinyitom az ajtót, majd csak ennyit mondok:

- Többé ilyen nem fog elfordulni Mr. Scott! Viszontlátásra! - lépek ki és becsukom magam után. Barátnőmet pillantom meg a földön ülve, illetve az osztályomnak a felét. Basszus. - Úgy látszik, hogy nem volt jó ötlet már az első órán nem figyelni. - nevetek zavartan, mire a többiek is csak vigyorognak és nevetnek. - Gyerünk, menjünk a következő órára. - fogom meg Reina kezét, felhúzom, és a tesi terem felé vesszük az irányt.