You shouldn't look at me /SZÜNET/

𝟑.

- Szóval mi volt? - lép mellém Reina bemelegítés közben. Az eső elállt, ezért kint voltunk a pályán. Felemelkedek, majd a kezemet melegítem be.

- Kellemetlen volt az egész. - kezdek bele. - Úgy adta elő, hogy én vagyok neki az élete szerelme, amit nagyon nem értek, mert semmi sem volt köztünk. Szerintem könnyedén tud kötődni. - nézek a barátnőmre. A lány nevetni kezdett. - Mi az?

- Csajszi, olyan könnyedén elcsavarod a fiúk fejét, csak nem veszed észre, mert a látóköröd be van szűkölve! - mosolyog. - Annyira a tanulásra fókuszálsz, meg a tökéletes egyetemre már harmadikosként, hogy elfelejtesz élni. Adj neki egy esélyt, most mi baj lehet belőle?

- Te zakkant vagy. - rázom a fejem. - Tanár! Ráadásul a mi tanárunk. Én csak őt akarom védeni ezzel. - kezdek helyben futni. - Aranyos, kedves volt velem, de nem is ismerjük egymást!

- Ezzel nem tagadtad, hogy nem éreznél bármit is iránta. - vigyorog, mire egy nagy lendülettel fejbe vágtam. - FAITH! - kap a fejéhez. A tesi tanárom sípja szólal meg. Ijedten kapom a fejemet oda.

- MS. BRADLEY ÉS MS. FAITH KISASSZONY! - kiált felénk. - Ha ennyire ráértek beszélgetni, akkor egy plusz 30 fekvő támasz belefér! - nézett ránk szúrósan. Letérdelek, de ekkor a tekintetem összefut az ablakban álló Tony-val. Egy bögrét fog a kezében, valószínűleg kávét iszogat. Mosolyogni kezd, mire pillangók lépték el gyomromat. Ez így nem lesz jó. Nem kellene semmit se éreznem iránta, ő csak egy tanár, aki segített egy héttel ezelőtt. Ennek így nem lesz jó vége.

Tesi óra végén az öltöző felé szaladtunk, mert ismét ránk szakadt az eső. Ahogy mindenki haladt befelé öltözni megpillantottam Tony-t. Vizes hajjal sétáltam közelebb hozzá. Körül nézett, aztán a kávés bögréjét nyújtotta felém.

- Meleg még. - mosolygott rám. Egy halk köszönöm kíséretében elfogadtam azt, és belekortyoltam. Jól esett a meleg ital a hideg eső után, na meg egy kis koffein sose árt. - Szívesen. - veszi vissza a poharat. - Látom nem csak az én órámon szokott nem figyelni Ms. Faith. - csóválja meg a fejét. - Én a maga helyében máshogy viselkednék, ha kitűnő egyetemre szeretnék menni. - néz mélyen a szemembe.

- Megértettem Mr. Scott, ilyen többet nem fordul elő, az ön óráján sem, és más óráján sem, most ha megbocsát visszamegyek, haladnom kell a következő órára, ami nem más mint... - gondolkozok el.

- Földrajz a másodikon. - vigyorog. Nem hiszem el, megtanulta volna az órarendemet? Mire megkérdezhettem volna, meg is indult. - Halladjon Ms. Faith, úgy tudom a földrajz tanárnő nem szereti ha késnek! - pont ekkor be is csöngettek. Megfordultam, és szaladni kezdtem befelé. A ruhákat kapkodtam fel, de meglepetésemre Reina is ott volt még, meg néhány másik lány. Kérdőn nézek rájuk, mire egyik festett szőke hajú osztálytársam megszólal.

- Ne aggódj, nincs itt Mrs. Peters. - majd folytatja tovább kényelmesen az öltözést. Ó, hogy az a...

A folyosón ülve vártuk a következő óránkat. Reina elszaladt a büfébe szerezni forró csokit. A táskámból elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem. Imádok olvasni, de annyira, hogy már függőség. Olyan nekem a könyv, mint egy cigaretta egy dohányosnak. Erre vágyok egésznap, hogy legalább egy oldalt tudjak olvasni. Bele tudok merülni a történetbe, de úgy, hogy semmit se hallok körülöttem. Így történt, hogy ijedten kaptam fel a fejemet David-re, aki már a vállamat kezdte bökdösni.

- Azt hittem már, hogy az ufók raboltak el. - mutat a könyvre, és a saját "viccén" jóízűen nevet fel. - Mi újság veled Faith? Fiúkkal hogy állsz? - emeli fel a szemöldökét. A könyvjelzőt beteszem, aztán az olvasmányomat visszateszem a táskába.

- Mit érdekel David? - mosolygok rá. - Hozzád nem illenék, vagy esetleg kerítőt játszol? - húzom össze résnyire a szemem. Régóta ismerem a fiút, olyannal mint én nem áll le. Félre pillantok, és egy fiún áll meg a tekintetem, aki ennek következtében gyorsan fordítja el a fejét. - Ő kicsoda? - nézek továbbra is a fiúra.

- Logan, évfolyamtársunk, és.... Az unokatesóm. - kikerekedett szemekkel fordulok felé. - Nyomi, ezért nem vállalom fel, de összeillenétek, és bejössz neki, szóval, kérlek, menj el egy randira vele! - fogja könyörgőre.

- Biztos talál valakit magának. - válaszolok. Nincs semmi kedvem valami ismeretlen fiúval randira menni. - Próbálj beszélni.... - nézek körbe. - Sam-mel! - bökök a mutatóujjammal a lány felé, mire a srác felpattant és vele próbál beszélni. Egy darabig figyeltem, de miután felpofozta a lány David-et inkább elkaptam a tekintetemet. - Kérem! - veszem észre a barátnőmet kettő forró csokoládéval. Mosolyogva nyújtja felém a poharat és leül mellém. - Köszönöm! - kortyolok bele.

- Azt hittem, hogy Mr. Scott kávéja után nem kell ez. - félre nyelek. - Azt hitted, hogy nem láttam? Mindenütt van szemem, nem hiába én vezetem a pletykalapot. - nevetgél.

- Írni mersz rólunk! - tartom fel fenyegetően az ujjamat. Utálom hogy ő vezeti a suli híres honlapját, a Stonewall-i pletykafészket. Fogalmam sincs hogyan, miként alakult ki ez a szerepkör a számára, de tetszik neki, és nem is akarja feladni. Sose írt rólam, illetve magáról se, így nem is értjük hogy nem gondolták még azt, hogy valamelyikünk vezeti az oldalt.

- Írtam is én valaha rólad? - néz rám. - Sose írnék erről, na meg mit írjak, ha nincs is köztetek semmi? - iszik bele a saját forró italába.

- Igen, nincs köztünk semmi, és nem is lesz, úgyis a sulira kell koncentrálnom. - vonom meg lassan a vállamat, de a barátnőm sokat sejtően bólint. Utálom amikor ezt csinálja. - Inkább gyere, el kell mennem a mosdóba! - kelek fel a földről, majd a mellékhelyiségek felé vettem az irányt.

Írói megjegyzés:
Bocsánat amiért nem hoztam új részt, sajnos nem volt időm írni, de mostmár ismét hetente lesznek új részek (remélhetőleg)💕