Prológus

165 8 0
                                    

Pontosan emlékszem mi történt 4 évvel ezelőtt, a roncsokra, a sziréna hangjára, az ordítozó emberekre, ahogy próbálják a szüleimet kihúzni a roncsok alól. Meghaltak, tudtam de nem bírtam felfogni csak meredtem magam elé míg a mentősök kérdezősködtek.
-Mi a neved? Hány éves vagy? Fáj valamid?-nem tudtam egy normális mondatot össze rakni csak dadogtam és kérdezgettem, hogy hol vannak a szüleim, élnek e még egyáltalán. De nem, a mentősök elhalkultak, lehajtották a fejüket és már tudtam. Nem élték túl, és éreztem hogy az ő halálukkal az én életem is darabokra tört.
Sírtam, bömböltem, ordítoztam, hogy hazudnak nem bírtam elfogadni a tudatot, hogy azok az emberek akiket szerettem, akik felneveltek már nincsenek többé.
Azóta már eltelt 4 év és a hiányuk még mindig fel emészt belülről.

༻|Merülés|༺Onde histórias criam vida. Descubra agora