༻|Merülés|༺

Part 4

•Grant Wyatt•

•Grant Wyatt•

Füst, tűz próbálom ki húzni Lilyt a gerenda alól, de nem megy.
"Grant."szólt, de nem tudtam csak arra gondolni, hogy a feleségem a gerenda alatt fekszik.
"Grant, mentsd meg Bethet, hallod? Menj érte, kérlek."sírt, és lassan le csukódott a szeme.
"Ne!!!-Lily, kérlek."-üvöltöttem, de késő. Meghalt, életem szerelme meghalt.
"Szeretlek, örökké szeretni foglak."adtam egy csókot a homlokára, és el kezdtem rohanni a gyerek szoba felé.

Verejtékben úszva kelek, újabb rémálom.
4 éve történt, de még mindig látom magam előtt a feleségem fájdalomtól eltorzult arcát ahogy próbálja magát ki húzni a gerenda alól, küzd minden erejével küzd.
Látom ahogy örökre lehunyja szemét, és örök nyugalomra tér. Látom ahogy a tűz fel emészt mindent, a lányomat sikerült ki mentenem, de a feleségem teste bent égett és a gondolat, hogy meg menthettem volna szét szakít belülről.
Azóta terápiára járok nem sokat segít, de muszáj.
Folyton az ismétlődő kérdések és válaszok.
"Jobban van?" "Nem, nem vagyok jobban.." De mégis mindig ugyan azt válaszolom.
"Igen jól vagyok."

Jobban lehetnék, de nem tudom hogyan kell felejteni, meg ugyan ki tudná elfelejteni a feleségét, a gyermeke anyját, élete szerelmét.
Lily volt a legjobb dolog az életemben olyan volt mint a drog, meg bénított, el kábított. Nem szó szerint persze, képletesen.
A mosolya, az angyali nevetése  és a hangja még mindig hallom a fejembe ahogy a virágokról beszélt olyan.
Hallom ahogy mesét olvas Bethnek, ahogy el mondja neki mennyire szereti.
Látom ahogy a kedvenc zenéjére táncol.

Fel öltöztettem Bethet és elindultunk az oviba, a korához képest nagyon intelligens kislány, az anyjától örökölte, meg persze azért tőlem is nem véletlenül vagyok tanár.
Lassan el köszöntem tőle és elindultam az iskolába, két hete kezdtem itt dolgozni nem olyan rossz, a kollégák segítő készek a diákok szó fogadóak.
Ahogy be léptem a terembe mindenki el csendesedett és fel álltak.
Végig pásztáztam a termet, hogy ki hiányzik, Amira, de mire kettőt pislogtam a terem ajtaja kicsapódott és be viharzott rajta Amira.
"Miért késett?" Kérdezem egy kis éllel a hangomban, remélem azért nem tűntem olyan bunkónak.
"El aludtam, sajnálom többet nem fordul elő." Válaszolta le hajtott fejjel majd el ballagott a helyére, JJ még mondott valamit ami ki facsart belőle egy kis mosolyt. Gyönyörű a mosolya. Áh Grant mit beszélsz, ő a diákod.
"Ma Anglia történelmével fogunk részletesen meg ismerkedni." Erre páran le hajtották a fejük, úgy látszik nem nagyon szeretik ezt az anyagot na se baj.